Hazánkban a csontritkulásban (osteoporosisban) szenvedők számát egymillióra becsülik A csontritkulás számos tényezőre vezethető vissza.

A csontfejlődés fázisai

A csontok lebontása és felépítése állandó folyamat. Kisgyermekkorban a lebontási folyamatok minimálisak. A csontfejlődésre a születéstől a 20 éves korig az aktív növekedési fázis jellemző.

A második fázisban, kb. 40 éves korig, a fejlődés nem hosszanti irányú, hanem a csontépítő sejtek fokozott működése következtében a csontok vastagodnak, tömörebbé válnak, megnő a sűrűségük és elérik a fejlődés maximumát..

A harmadik fázisban ezután a csont felépítési és lebontási folyamataiban a lebontási folyamatok jutnak túlsúlyra. A csont tömörségének csökkenése következtében a csont lassan törékenyebbé válik, mindezek a folyamatok észrevétlenül alakulhatnak ki, különböző fájdalmak azonban jelezhetik a folyamat előrehaladását.

Táplálkozás

Az osteoporosis diétájában első helyen áll a megfelelő mennyiségű (1500 mg) kalcium és D-vitamin bevitele.

A javasolt kalcium mennyiséget legkönnyebben a tej es tejtermékek fogyasztásával érhetjük el. Fél liter tej elfogyasztása 600 mg kalciumfelvételt jelent. A tej teliérje- es tejcukortartalma elősegíti a kalcium jobb felszívódását es hasznosulását.

A D-vitamin fő funkciója: biztosítani a csontok szilárdságát adó kalcium felszívódását és beépülését a csontokba.

Táplálékaink közül elsősorban a tej, a tejpor. a sajtok, a vaj, a vajkrém, a D-vitaminnal dúsított margarinok, a lazac, a belsőségek tartalmaznak D-vitamint. A szervezetben a napfény ultra-ibolya sugárzásának hatására is képződik D-vitamin.

A szervezet foszfortartalmának 90 százaléka a csontokban raktározódik el kalcium-foszfát hidroxiapatit formájában.

Elsősorban a tej és tejtermékek, a tojás, a sajtok, a bab, a hal, az étkezési búzakorpa, a búzacsíra ás a szó-ja gazdag forrásai a foszfornak. A foszforfogyasztás függvénye a kalciumfelvételnek, akkor optimális, ha a kalcium-és foszforfogyasztás aránya 1:1, vagy csak valamivel több.

Az emberi test mintegy 25 gramm magnéziumot tartalmaz, amelynek 60 százaléka a csontokban található, jelentős részben az apatithoz kötött formában. Így egyéb funkciói mellett részese a csont szilárdságát biztosító ásványi anyagoknak. A napi szükséglet 400 mg.

Gazdag magnézium forrásként tartjuk számon a szóját, az étkezési búzakorpát, búzacsírát, zabkorpát, barna kenyeret, diót, babot, sötétzöld levelű főzelékféléket.

A D-vitamin mellett a csontképzésben szerepet játszik az A-vitamin, a kollagénképzésben a C-vitamin, az ásványi anyagokat megkötő csontfehérje képzésben a K-vitamin. A karotin tartalmú színes főzelékek, gyümölcsök, zöldségfélék mindhárom vitamin biztosításához lényeges összetevői táplálkozásunknak.

A mikroelemek közül a fluor növeli az apatit kristályok méretét, csökkenti azoknak oldékonyságát és erősíti a csontok szilárdságát.

Napi szükséglet 1,5 mg, amit teljes kiőrlésű lisztből készült kenyerek, péksütemények, szója, diófélék, halak és a tea tartalmaznak. A fluortartalmú ásványvizek fogyasztásakor fluor tartalmú tabletta nem fogyasztható, vagy fordítva, mert a fluor nagyobb adagban enzimméreg.

A tápanyagok sokrétűsége a csontképzésben, a csontritkulás diétájában vagy megelőzésében azt bizonyítja, hogy a kiegyensúlyozott, vegyes táplálkozással biztosíthatjuk legkönnyebben a szükséges tápanyagokat.

Tanácsok

A csontritkulásban szenvedő betegek tartózkodjanak a kalciumban és fehérjében szegény vegán vagy makrobiotikus étrendtől.

A túlzott alkoholfogyasztás és a túlzott kávéfogyasztás csökkentése vagy elhagyása mind az osteoporosis megelőzésében, mind a betegség előrehaladásának lassításában előnyöse

Az osteoporosis kezelésében vagy megelőzésében fontos szerepe van a rendszeres, megfelelő testmozgásnak, könnyű sétáknak, a csontritkulásban szenvedők részére összeállított tornagyakorlatoknak. Tartózkodjanak a jelentősebb terhek hirtelen emelésétől, vigyázzanak az elesésekre különösen csúszós időben, mert az osteoporosisos combnyak-, csípőtáji, csigolya- és alkartöréssel járhat.

A csontritkulás kezelése hosszadalmas, évekig tartó folyamat. A felsoroltak magukban is hasznosak, és jelentősen előmozdítják a gyógyszeres vagy hormonális kezelés hatékonyságát.