Az endokrin rendszer működéséről általában

A belső elválasztású mirigyekhez soroljuk mindazon szerveket, amelyek sejtjei különböző hatást kifejtő váladékokat (hormonokat) termelnek, és ezek az anyagok nem kivezető nyílásokon, illetve vezetékeken ürülnek meghatározott területekre, hanem a keringési rendszerbe jutva, széles körűen, az egész szervezetben fejtik ki hatásukat.

hormon, endokrin, belsőelválasztású mirigyek | Hormonháztartásunk   SubRosa Kiadó | Kiss, R.
Ezért nevezzük ezeket a mirigyeket belső elválasztású (endokrin) mirigyeknek, megkülönböztetvén őket a külső elválasztású (exokrin) mirigyektől (ilyenek például a nyálmirigyek). A későbbiekben azonban látni fogjuk, hogy a fenti meghatározás az utóbbi évtizedek újabb ismeretanyagának köszönhetően kissé módosult, és új fogalmakkal is meg kell ismerkednünk.
Az emberi szervezet összehangolt működéséért, a külső és belső környezet változásaihoz történő alkalmazkodásáért három, egymással szoros kapcsolatban lévő szervrendszer felelős:
  • idegrendszer elektrokémiai - ingerület-továbbító - anyagokkal, a központi idegrendszer és a perifériás szervek között megvalósuló, kétirányú reflexkapcsolatok útján szabályoz;
  • endokrin rendszer a belső elválasztású mirigyek által termelt, és a keringési rendszerbe jutó kémiai anyagok (hormonok) segítségével fejti ki tevékenységét;
  • immunrendszer működésével védelmet biztosít a szervezet részére mind a külső környezetből jövő, mind a belső szervekből érkező kóros behatások ellen.

A három rendszer működése nem választható széjjel, a fenti tevékenységek szoros összhangban valósítják meg a szervezet normális, a változásokhoz időben alkalmazkodó működését.

Az idegrendszerben keletkező kémiai anyagok -ingerület-továbbító feladatuk mellett - sokszor hormonális hatást is kifejtenek. Különösen szoros kapcsolat mutatható ki a központi idegrendszer egyik fontos dúca, a hipotalamusz és az endokrin működés szabályozásában elsőrendű szerepet játszó agyalapi mirigy között.

Az endokrin rendszer hormonjai a központi idegrendszeren belül tölthetnek be ingerületátvivő (ún. transzmitter) szerepet, és a két rendszer szabályozása is igen szoros összefüggést mutat.

A sokáig önálló működésűnek tartott immunrendszerről is kiderült, hogy működése mind az idegrendszerrel, mind a belső elválasztású mirigyek rendszerével kapcsolódik, normális és kóros körülmények között is.

Mi indokolja mégis, hogy az endokrin szervrendszert önállóan tárgyaljuk ?

A termelődő hormonok által kifejtett hatások jól körülírtak, a normális, illetve kóros tevékenységük klinikai jelei szembetűnőek, és a klinikai gyakorlatban jól követhetők. Az endokrin rendszerben fellelhető szabályozási mechanizmusok tanulmányozása megfelelő alapot biztosíthat a kóros jelenségek közti összefüggések felismerésére és a szükséges gyógyító beavatkozások eldöntésére.

Az előbbiekben megismerkedtünk az endokrin mirigyek és az endokrin mirigyek által termelt hormonok fogalmával, amelyekre az jellemző, hogy a test valamennyi sejtjéhez eljutva széles körű - de jól meghatározható - tevékenységeket fejtenek ki.

A rendszer összetett működésének részletesebb megismerése újabb fogalmak bevezetését tette szükségessé:

parakrin hormonműködés: e század közepén írtak le olyan hámeredetű "világos" sejtcsoportokat a bélrendszerben, amelyek által termelt kémiai anyagok hatásukat csupán a környező szövetekre, a bél és a nagy emésztőmirigyek működésére fejtik ki;

autokrin hormonműködés: ez a fogalom alig 15 éve ismert, és olyan, különleges sejtek által termelt, ún. növekedési faktorokat jelent, amelyek mind a normális, mind a kóros sejtnövekedésben, illetve sejtszaporodásban szerepet játszanak.

Az endokrin rendszer hatásterületei

Az endokrin rendszer a szervezeten belül négy területen fejti ki hatását:
1. reprodukció
2. növekedés és egyedfejlődés
3. a szervezet belső egyensúlyának (ún. homeosztázisának) fenntartása
4. energiatermelés, -felhasználás és -raktározás szabályozása

ad 1. Bár az egyed nemét a genetikus tényezők (a nemi kromoszómák) szabják meg, a a nemi mirigyek működésének szabályozásáért, a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért, az ivarsejtek termeléséért a megfelelő hormonok a felelősek.

ad 2. A részletes részben tárgyaljuk azokat a hormonokat, amelyek az egyedfejlődés szabályozásában, a növekedés normális ütemének és nagyságának meghatározásában játszanak döntő szerepet.

ad 3. Ebbe a fogalomba beletartozik a vérnyomás és szívműködés szabályozása, az elektrolit- és sav-bázis-egyensúly, a hőmérséklet, a testsúly alakulása, a csont/izom/zsírszövet aránya. A szervezet normális belső egyensúlya kialakulásához, a külső és belső környezeti tényezők változásaihoz való alkalmazkodáshoz nélkülözhetetlen a különböző hormoncsoportok összehangolt szabályozó szerepe.

ad 4. A szervezet működéséhez szükséges energiaforgalom teljes egészében az endokrin rendszer irányítása alatt áll. A hormonok feladataikat összehangolva végzik. Sok esetben egy-egy hormon többféle funkciót is ellát, míg máskor egy-egy funkció szolgálatában több hormon is tevékenykedik. Az első esetre példa lehet a tiroxin, a pajzsmirigy hormonja, amely egyaránt befolyásolja az anyagcsere-folyamatokat, a keringést és a szívműködést, de hatással van az idegrendszerre is. A másodikra jó példa a szénhidrát-anyagcsere hormonális szabályozása, mert ez igen sok hormon összehangolt működése révén valósul meg.

A hormonok kémiai szerkezete

Kémiai szerkezet alapján kétfélék lehetnek: nagy részük fehérjetermészetű - különböző hosszúságú aminosav-láncokból álló polipeptid, míg kisebb részük szteránvázat tartalmazó, ún. szteroid hormon. (Szteránváz: három darab 6 szénatomból és egy darab 5 szénatomból álló, összekapcsolódó gyűrűk.)

A hormontermelés szabályozása

Az endokrin rendszeren belül a szabályozásban az ún. visszacsatolási elv ("feedback") érvényesül. Ennek több megnyilvánulási formája van:

Az agyalapi mirigyben több olyan hormon termelődik, amely más endokrin mirigy hormontermelését szabályozza. A szabályozó (serkentő) hormon termelése fokozódik, ha a szabályozott hormon szintje alacsony. Ennek emelkedése viszont gátlólag hat a szabályozó hormonra. Normális körülmények között így alakul ki az egyensúly a serkentő, ún. trophormon és az általa szabályozott (ún. perifériás vagy környéki) hormon között.

A központi idegrendszer meghatározott részében (hipotalamusz) olyan hormonok termelődnek ("releasing" vagy "kibocsájtó" hormonok), amelyek az agyalapi mirigy serkentő hormonjainak termelését szabályozzák. Ezen hormonok szintjét az általuk szabályozott hormonok ugyanúgy befolyásolják, ahogyan azt az előbbi pontban leírtuk.

Bizonyos hormonok esetében a visszacsatolás a hormon és az általa létrehozott változás között érvényesül. Például a mellékpajzsmirigy hormonja (a parathormon) szabályozza a vér kalciumszintjét, és ez a vérszint hat vissza a hormontermelésre (az alacsony kalciumszint fokozza a hormontermelést, a hormon emeli a vér kalciumszintjét, ami gátlólag hat a mellékpajzsmirigy hormontermelésére). Hasonló a kapcsolat a szénhidrát-anyagcserét szabályozó inzulin és a vércukorszint között is.

A szervezeti folyadéktér mennyiségét, illetve sűrűségét (ozmolalitását) szabályozó hormonokra (renin, vazopresszin, aldoszteron) hasonlóan hat vissza az általuk létrehozott változás.

Ez a szabályozási rendszer normális körülmények között hallatlanul érzékeny a változásokra, és képes gyorsan reagálva a szervezet mindenkori igényének megfelelő szintre beállítani és azon tartani a hormonok termelését. Ezeknek az elveknek az ismerete azonban ahhoz is szükséges, hogy az endokrin szervek kóros elváltozásainak és működésének kialakulását is megismerjük.

A hormonrendszer normális, illetve kóros működésének megértéséhez azt is szükséges tudnunk, hogy a hormonok termelésében különbség mutatkozik a napszak szerint (ez az ún. napszaki ritmus), és attól függően is, hogy a rendszert a külső vagy belső környezet felől serkentő vagy gátló inger éri.

Normális esetben ez segít a szervezet alkalmazkodásában, más esetben pedig sokszor ez magyarázza a kóros szervezeti reakciókat és tüneteket.

Az endokrin rendszer kóros működésének okai

Mind a fokozott, mind pedig a csökkent működés kialakulásának több oka lehet:

Daganatok kialakulása

Valamennyi hormontermelő mirigyben keletkezhet - ma még jórészt ismeretlen okokból - daganat. Ezek legnagyobbrészt jóindulatú daganatok. Ha mirigysejtekből állnak, általában - a fokozott hormontermelés révén - túlműködést okoznak, ha pedig a daganat elnyomja a működő sejteket, csökkent működés jöhet létre.

Több hormont is termelő mirigyekben kifejlődő daganat esetében előfordulhat, hogy amíg a daganatsejtek által termelt hormon a rá jellegzetes fokozott működés tüneteit okozza, a daganat a mirigy egyéb működő részeit tönkreteszi, és ezáltal a mirigy által termelt többi hormon vonatkozásában a csökkent termelésének jeleit észleljük.

Nem daganatos eredetű mirigytúlműködés

Legtöbbször olyan esetben látjuk, amikor egy-egy mirigyet szabályozó (általában az agyalapi mirigy által termelt) hormon fokozott működése készteti "túlmunkára" az általa szabályozott endokrin mirigyet.

Gyulladásos elváltozás

A mirigy gyulladása kóros hormontermeléssel járhat. A folyamat kezdetén lehet túlműködés, majd a gyulladás lezajlása után vagy a normális hormontermelés áll helyre, vagy a sejtek pusztulása arányában a csökkent működés jelei mutatkozhatnak.

Autoimmun eredetű működési zavarok

Mint az előzőekben említettük, az immunrendszer feladata a szervezet védelme. Ez normális körülmények között - nagyon leegyszerűsítve - úgy valósul meg, hogy a károsító tényezők (antigének) ellen a rendszer olyan anyagokat (antitesteket) termel, amely a káros anyagokat elpusztítja vagy megköti, és így hatásukat mindenképpen közömbösíti.

Kóros körülmények között előfordulhat, hogy ez a rendszer "megzavarodik", a saját szervezet egyes sejtjeit tekinti testidegennek, és ellenük termel ellenanyagokat. Ha ez bizonyos endokrin mirigyeket is érint, érthetően a mirigyműködésnek megfelelő csökkent hormontermelést eredményez, annak minden klinikai jelével.

Rosszindulatú daganatok okozta elváltozások

Az endokrin mirigyekben keletkező rosszindulatú daganatok okozhatnak mind fokozott, mind pedig csökkent működést. Más szervekben keletkező daganatok endokrin mirigyekben lévő áttételei az esetek döntő többségében a hormontermelés csökkenésével, megszűnésével járnak. (A más szervekben keletkező daganatok "saját" hormontermelésével a következő részben foglalkozunk.)

"Iatrogén" okok

A kifejezés azt jelenti, hogy az orvosi beavatkozás hoz létre működési zavarokat. Ennek legegyszerűbb formája, ha valamilyen okból (például daganat) az illető mirigy eltávolítására kerül sor. Érthető, hogy ilyen esetben a teljes működéskiesés jelei mutatkoznak.

Előfordul, hogy más jellegű súlyos betegség kezelése során hormonok vagy hormon hatású gyógyszerek adása válik szükségessé, akár nagyon nagy adagokban is. Ezt a súlyos, sokszor életveszélyes egyéb betegség indokolja ugyan, de óhatatlanul kialakulhatnak a hormonra jellemző fokozott működés klinikai tünetei is. (Ez elsősorban az ún. szteroid hatású hormonok vonatkozásában fordul elő, és a részletes részben erre vissza kell térnünk.)

A más okból folytatott hormonkezelésnek lehetnek egyéb következményei is. Az endokrin rendszer működési elveinek ismeretében már jól tudott előttünk, hogy a mirigyek működése, a hormonok vérszintje egymással szoros kapcsolatban van, egy-egy hormon mennyisége befolyásolhatja az egyéb hormonok termelését. Ezeket az összefüggéseket ismerni, hatásukat pedig mérlegelni kell a kezelés kezdetekor.

Az endokrin rendszer kóros működésének formái

Ha az eddig elmondottakkal tisztában vagyunk, akkor könnyen érthető, hogy milyen mechanizmusok vezethetnek a hormonális rendszer kóros működéséhez és az ezekhez kapcsolódó tünetcsoportokhoz, betegségekhez:

A szabályozási rendszerből következik, hogy elvileg az egyes endokrin mirigyek kóros működésének két oka lehet:

1. ún. centrális ok: ilyenkor a szabályozó ("releasing" vagy a "trop-") hormon zavara - akár csökkent, akár fokozott szintje vezet a perifériás mirigy kóros működéséhez;

2. ún. perifériás ok: az illető mirigy elsődleges ("primer") kóros elváltozása mutatkozik meg túlműködéses vagy éppen csökkent működéses tünetekben.

A leírt elváltozások klinikai megjelenési formái tehát az ún. túlműködéses (hiperfunkció) vagy a csökkent működéses (hipofunkció) kórképek.

A szervezet anyagcsere-folyamatainak zavarai is vezethetnek akár túl-, akár alulműködéshez is olyan módon, hogy a hormonok normális lebontása és/vagy kiürülése a szervezetből kórosan lassan vagy gyorsan megy végbe. Előfordulhat azonban olyan kóros állapot is, amikor a mirigy "elfelejti", hogyan kell a normális szerkezetű hormont termelnie, és kóros szerkezetet állít elő, amely természetszerűleg működésében sem tudja helyettesíteni az eredeti hormont. Az előbbi elváltozásnak ritka, de nagyon veszélyes változata, amikor nem az endokrin mirigy termeli a kóros szerkezetű hormont, hanem a szervezetben keletkező és burjánzó rosszindulatú daganat. Ilyenkor a daganatos tünetek mellé társul - de sokszor azokat meg is előzi - a kóros hormon okozta klinikai tünetcsoport.

Ugyancsak ritka elváltozás az ún. hormon-rezisztencia. Ez a fogalom azt jelenti, hogy a szövetek érzéketlenek az adott hormon hatásaira, és hiába termelődik extrém nagy mennyiségben, a klinikai megjelenési forma a csökkent hormonszintnek megfelelő lesz. Ritka elváltozás az ún. hormonreceptor-zavar is. (Receptoroknak nevezzük azokat a sejteken elhelyezkedő érzékelő szervecskéket, amelyek felfogják a hormonok közvetítette ingereket, és továbbítják azokat a sejtek működő részeihez.) A receptorok érzékenysége kórosan fokozódhat vagy csökkenhet. Előbbi túlműködéses tüneteket okoz, az utóbbi pedig csökkent működéshez vezethet. És végül színezheti a képet, hogy a különböző, a fentiekben leírt elváltozások egymással kapcsolódhatnak is, ami nagyon bonyolult tünetegyüttesben jelentkezhet.

Ebből a felsorolásból is látható, hogy az endokrin eredetű kórképek változatosak, a tünetek erősíthetik, vagy éppen ellenkezőleg, megjelenési formájukban elfedhetik egymást. Az elváltozások felismerése a normális működések ismeretén, az azoktól való eltérések elemzésén, a helyes és részletes kórtörténeti adatok felvételén és bonyolult vagy kevésbé bonyolult vizsgálatokon alapszik. Ez azonban nélkülözhetetlen a betegségek eredményes kezeléséhez.

A következőkben ismerkedjünk meg azokkal az elvekkel és eljárásokkal, amelyek hozzásegíthetnek minket mindehhez, majd ismerjük meg az endokrin betegségek kezelésének, gyógyításának általános irányelveit. A részletes rész tárgyalását mindezek az ismeretek nagyon megkönnyíthetik.

| hormon, endokrin, belsőelválasztású mirigyek
2007-11-11 01:22:28

Web Design & Development Prowebshop