A belső elválasztású mirigyekhez soroljuk mindazon szerveket, amelyek sejtjei különböző hatást kifejtő váladékokat (hormonokat) termelnek, és ezek az anyagok nem kivezető nyílásokon, illetve vezetékeken ürülnek meghatározott területekre, hanem a keringési rendszerbe jutva, széles körűen, az egész szervezetben fejtik ki hatásukat.

Bár a címben "kezelés" szerepel, örömmel mondhatom, hogy egyre több endokrin betegség esetében használhatjuk már a "gyógyítás" szót. Az elváltozás jellege és súlyossága szabja meg, hogy alább felsorolt lehetőségeink közül mit választunk

A belső elválasztású mirigyek kóros működése esetén a vér hormonszintjei a normálistól eltérőek, magasak vagy alacsonyak lehetnek, ezzel felborítva a test működését. Az endokrin működések szabályozásához minden hormon termelődésének pontos határok között kell mozognia. A szervezetnek percről percre érzékelnie kell, hogy több vagy kevesebb hormonra van-e szüksége.

A hormonokat különböző szervek vagy mirigyek juttatják a véráramba, és hatásukat más, távol levő sejteken fejtik ki. A legtöbb hormon különböző hosszúságú aminosavláncokból felépülő fehérje; de léteznek zsírszerű, koleszterinből származó hormonok is. A hormonok egészen kis mennyiségben is képesek a szervezet részéről jelentős válaszreakciót kiváltani.

Az endokrin rendszer fő szervei: a hipotalamusz, az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, a hasnyálmirigy belső elválasztású testecskéi, a mellékvesék, a herék és a petefészkek. Terhesség alatt a méhlepény is ellát - egyéb funkciói mellett - belső elválasztású feladatokat.

Az endokrinológia nem túl régi ága az orvostudománynak. Bár a testnedvek által történő szabályozás gondolatának gyökere már az i. e. V. században megjelenik, amikor Polübosz (Hippokratész veje) részletesen leírja a testnedvekről szóló tanát, a hormonokkal foglalkozó tudományág csak századunkban lesz önállóvá.