Vizsgálatok a cukorbetegség diagnosztikája és a gondozás során

A cukorbetegség (diabetes mellitus) a szénhidrát-, a zsír-, a fehérje-anyagcsere komplex zavara.

cukorbetegség, diabetes, laboratóriumi, vizsgálat | Gyógy-ír   Kisalföld | Gőcze, P.
Alapvető oka az inzulin (a hasnyálmirigy által termelt hormon) abszolút vagy relatív hiánya. Az összetett tünetegyüttesből kiemelkedő jelentőségű a magas vércukorszint (hiperglikémia). A diabétesz igen elterjedt betegség, a lakosság 2-3 százaléka érintett. Hazánkban mintegy 200-250 ezer cukorbeteg él. A betegség diagnosztikája, a terápia hatékonyságának megítélése, a beteg diétás fegyelmének ellenőrzése és a szövődmények kialakulásának késleltetése elképzelhetetlen laboratóriumi vizsgálatok nélkül.

Diabétesz gyanúját keltik a betegség klasszikus tünetei, a gyakori és nagy mennyiségű vizeletürítés, a szomjazás, a fokozott táplálékfelvétel, rohamos fogyás, viszketés, izzadás. Ha ezen tünetek mellé ismételten 8 mmol/l vagy efeletti éhomi vércukorérték társul, illetve az étkezést követően bármely időpontban a vércukor értéke 11 mmol/l felett van, a diabétess diagnózisa kimondható. Kizárja a cukorbetegséget, ha az éhomi érték ismételten kevesebb 6 mmol/l-nél és a bármely időpontban vizsgált vércukor 8 mmol/l alatt van.

A diagnózis felállításához szükség lehet glükózterheléses vizsgálatra is. Ennek során 10-14 órás (egy éjszakán át tartó) éhezés után éhgyomori vérvétel történik. Ezt követi 75 gramm 250 ml vízben oldott glukóz elfogyasztása. Ezután 30, 60, 90, 120 perccel meghatározzuk a vér cukortartalmát. Amennyiben a 120 perces érték 11 mmol/l vagy annál több, ugyancsak a diabétesz diagnózisával egyenlő.

Ha a 120 perces érték 8 mmol/l alatt van, a cukorbetegség kizárható, 8-11 mmol/l érték esetén csökkent glükóztoleranciáról beszélhetünk. Ez nem betegség, hanem egy statisztikailag kockázatot jelentő állapot, amely cukorbetegséghez vezethet. Csökkent glükóztolerancia esetén az éhomi vércukorérték 8 mmol/l-nél kevesebb, a terhelés után 30, 60, 90 perccel vizsgált vércukor a 11 mmol/l-t meghaladja, a 120 perces érték 8-11 mmol/l.

A glükózterhelés a cukorbetegség szempontjából veszélyeztetett lakosságcsoportban szűrővizsgálatként is használható. Bevezetett szűrővizsgálat a terhességi diabétesz felderítésére, terhesek esetében az éhomi és a terhelés utáni 120 perces vérmintából történik a vércukor-meghatározás.

A diabétesz diagnózisát támasztja alá a fentiek mellett, ha a vizelettel cukor ürül. Ép veseműködés esetén a vizeletben a cukor 8,9-9,4 mmol/L vércukorszint felett jelenik meg, ez a küszöbérték egyénenként változó.

A laboratóriumi vércukor-meghatározás szempontjából fontos tény, hogy a vérvétel után a vérmintában (a vörösvértestek cukorfelhasználása miatt) a cukorkoncentráció csökken. Ezért a vizsgálatot a vérvételtől számított 4-5 órán belül el kell végezni, különben a valósnál alacsonyabb értéket kapunk. Ha nincs mód a vér mielőbbi laboratóriumi vizsgálatára (tárolás, szállítás szükséges), speciális vérvételi cső használatával a cukor lebontása gátolható és még 24 óra múlva is a valós értéket mérjük.

A vizeletből történő cukorkimutatás álpozitív eredményt adhat, ha a vizeletet cukormaradványokat tartalmazó edényben tárolták, szállították. Különösen járó betegek esetében kell arra ügyelni, hogy a vizeletmintát alaposan elmosogatott és elöblögetett edényekben (üdítős-, szörpös-, gyógyszeres üveg!) hozzák vizsgálatra.

Mind a vérből, mind a vizeletből történő cukormeghatározást zavarja a C-vitamin. (A valósnál alacsonyabb értéket kapunk.) Nagyobb dózisú C-vitamin adásakor erre gondolni kell. A cukorbetegség diagnózisának felállítása során meghatározhatjuk a beteg inzulinszintjét is. Értéke a kezelés szempontjából iránymutató. A meghatározást éhomi vérmintából, illetve az előbbiekben említett terhelés során vett vérmintákból végezzük. Ha a betegnek a saját inzulintermelése alacsony és terheléssel sem provokálható, inzulin adása szükséges. Emelkedett inzulinszintet találunk elhízásnál, hormonális megbetegedésekben, fogamzásgátló tablettát szedőknél, pajzsmirigy-túlműködés és csökkent glukóztolerancia esetén. Az emelkedett inzulinszint az érelmeszesedés rizikófaktora egészséges embereknél is.

Miután a cukorbetegség diagnózisát a klinikai panaszok és az említett laboratóriumi vizsgálatok alapján megerősítettük, a további vizsgálatok segítségével a kezelés hatásosságát, a szénhidrát-anyagcsere beállítását és a szövődmények kialakulását kísérhetjük figyelemmel.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a cukorbetegség legfontosabb kezelési módja a diéta, bármilyen modern inzulinkészítmények és orális antidiabetikumok (tabletta) is állnak rendelkezésre. Egyetlen gyógyszeres kezelés sem eredményes önmagában, ha a cukorbeteg diétás fegyelme nem megfelelő. A kezelés hatásosságát lemérhetjük a beteg tüneteinek nyomon követésével, a vizelet-, illetve vércukor-koncentráció és a glikált fehérjék mennyiségének mérésével.

Ha a beteg inzulinterápiára szorul, ennek beállítása kórházban történik. Ilyenkor természetesen napjában több alkalommal is meghatározzuk a vércukorszintet. Mivel a diabétesz komplex anyagcserezavar, vizsgáljuk a zsíranyagcsere paramétereit (koleszterin, triglicerid), az elektrolit-háztartást (nátrium, kálium), a vesefunkció mutatóit (karbamid, kreatinin).

Az inzulinfüggő diabétesz első tünete vagy akut szövődménye lehet a ketoacidózis. Ilyenkor a fokozott zsírlebontás miatt úgynevezett ketontestek (aceton, acetecetsav, béta-hidroxivajsav) keletkeznek és a vér kémhatását savas irányba eltolják. A ketontestek a vizelettel ürülnek, abból egyszerű vizsgálattal kimutathatók. A ketoacidózis életveszélyes állapot, azonnali kórházi kezelést igényel. Ilyenkor számos, itt nem részletezett vérkémiai paraméter vizsgálatára van szükség. Ezen állapotban a sürgősen elvégzett laboratóriumi vizsgálatok és az azonnali terápiás beavatkozás életmentő jelentőségűek.

| cukorbetegség, diabetes, laboratóriumi, vizsgálat
2007-11-08 14:57:33