Egy átlagos (40 egység/nap) inzulinkezelésre szoruló cukorbeteg 20 év alatt kb. 4000 sertés- vagy 600 szarvasmarha-hasnyálmirigyet "használt el". Az emberi inzulinnal azonos humáninzulin előállítása először szintetikus úton történt a nyolcvanas évek elején. A sertésinzulinban kicserélték azt az egyetlen aminosavat, amiben különbözött az emberétől. Azonban ez a módszer nem vált be, mivel növelte az állati hasnyálmirigy iránti szükségletet, ugyanis az előállítás során nagyobb lett a veszteség.

A jelen lehetőségei

1987-ben az emberi vastagbélben normálisan is jelen lévő Escherichia coli baktériumban beültetett emberi inzulingén segítségével előállított humáninzulin került a gyógyszerpiacra. 1991-től közönséges sütőélesztőbe bejuttatott szintetikus DNS segítségével is gyártanak inzulint.

Napjainkra a géntechnológiával előállított készítmények teljesen kiszorították az állati inzulinokat. 1996-ra Magyarországon befejeződött az inzulinnal kezelt cukorbetegek átállítása humáninzulinokra. A hagyományos "gyors hatású" inzulin beadása után az étkezéssel kb. fél órát kell várni. A bőr alá adott inzulin felszívódása azért késik, mert a beadás helyén 6 darab inzulinmolekula kapcsolódik össze, vagyis hexamer keletkezik. Kiderült, hogy az inzulin B lánc felelős ezért.

Ez vezetett az úgynevezett "inzulinanalógok" előállításához. Ezek első forgalomba került képviselője a liz-pro-inzulin, mely annyiban különbözik a hagyományos emberi inzulintól, hogy a B láncon két aminosavat, a lizint és a prolint felcserélték. A módosítással azt érték el, hogy a liz-pro-inzulin azonnal felszívódik a beadás helyéről, mivel molekulái nem kapcsolódnak egymáshoz. A liz-pro-inzulin a humáninzulinnal azonos biológiai hatás mellett lehetővé teszi azt, hogy a betegek az inzulinbeadás után azonnal étkezhetnek. Egyelőre csak "gyors hatású" inzulinanalóg van forgalomban, de a közeljövőben várható "elhúzódó hatású" készítmények forgaloma kerülése is.

A liz-pro-inzulin a betegek részére nem ingyenes, és egyelőre csak diabetológus orvos rendelheti 90 százalékos térítéssel. Terheseknek, szoptatós anyáknak és 12 éven aluli gyermekeknek egyelőre a biztonságosságot bizonyító kellő tapasztalat hiányában nem adható.

A beadás segédeszközei is sokat fejlődtek az utóbbi évtizedben. Megjelentek a tűvel egybeépített, "holttér nélküli" fecskendők. Emellett feltalálták az inzulinadagoló "tollat", a PEN-t. A PEN-ben több napra elegendő inzulin van. Nagyobb szabadságot biztosít a betegnek az, hogy nem kell az inzulinfelszívással sem bajlódnia. Az adagolás is pontosabbá vált ily módon. Az ampullás inzulinkészítmények jelenleg minden cukorbetegnek ingyenesek, a PEN-be való patronok csak azoknak, akik naponta kettőnél több injekció adásra vannak beállítva. Léteznek egyszer használatos PEN-ek is, ezekért azonban fizetni kell.

A beültethető inzulinpumpa, mely visszérbe (intravénásan), a hashártyaűrbe (intraperitonealisan) vagy a bőr alatti szövetbe (subcutan) adagolja az inzulint, Nyugaton sem terjedt el, Magyarországon pedig jelenleg egyáltalán nem hozzáférhető. Az inzulint amióta alkalmazzuk, a sürgősségi állapotokat kivéve, a bőr alá (subcutan) adagoljuk. A tűszúrás kiváltásra más inzulinbeviteli módok keresése már régóta folyik. Szájon át történő bevitel szóba sem jön, mert az emésztőenzimek az 51 aminosavból álló inzulint lebontják. Lehetséges-e más módszer, mint a jelenlegi, az inzulin-hiányállapot megszüntetésére? Ez már részben a jövő, erről majd legközelebb.