Világszerte több nagy tanulmány igazolta azt, hogy azoknál a betegeknél sokkal ritkábban fordulnak elő szövődmények, akiknek a vércukorértéke ideális. A megelőzés azért fontos, mert a kialakult súlyos szövődményeket legtöbbször nem tudjuk meggyógyítani, csak kezelni.

Mikor beszélünk cukorbetegségről?

1. Ha az éhgyomri vércukorérték panaszmentesség esetén is nagyobb két alkalommal, mint 7,0 mmol/l.

2. Ha az étkezés utáni vércukorszint bármikor nagyobb, mint 11.1 mmol/l és cukorbetegségre utaló tünetek vannak.

3. Ha 75 gramm szőlőcukor fogyasztása után a vércukor nagyobb, mint 11,1 mmol/l. (Megjegyzés: A méréseket kórházi laboratóriumban vénás vérplazmából kell elvégezni. Az inzulinkezelés ellenőrzésében alkalmazott kapilláris vért felhasználó tesztcsíkos vércukormérő készülék alapján soha nem mondhatjuk ki a cukorbetegség kórisméjét.)

Ha valakiről egyszer kimondtuk, hogy cukorbetegsége van, az élete végéig ellenőrzésre szorul. Lehet, hogy csak diéta mellett normalizálódnak a vércukorértékek, de ez sajnos nem azt jelenti, hogy a betegség elmúlt, hanem csak azt, hogy a kezelési mód jelenleg hatásos.

Az ideálisan beállított cukorbeteg

Az éhgyomri és az étkezések előtti vércukor az ideálisan jól beállított cukorbetegeknél 4,0-6,2 mmol/l között van, az étkezést követő 1,5-2 órás érték pedig nem magasabb 8 mmol/l-nál. Rossz a beállítás akkor, ha az éhgyomri értékek 8,0 mmol/l felettiek és az étkezés utániak meghaladják a 10 mmol/l-t. A kettő közöttiek még elfogadhatók, de hosszú távon nem szerencsések. Az elmúlt két hónap átlagos vércukorszintjét tükröző hemoglobin A1C jó beállításnál 6,5 százalék alatti, a 7,5 százalék feletti érték rossz cukoranyagcserére utal. A fenti értékek elérésére ugyanúgy kell törekedni a csak diétával kezelt, mint az inzulinos cukorbetegeknél. Mindig az ideális vércukorérték elérése legyen a célunk!

Kinek, mit és miért kell mérni?

A magasabb vércukorértéket sajnos nem érezzük meg. Tünetek (sok folyadékfogyasztás, sok vizelet, fogyás, különböző fertőzések stb.) csak igen magas vércukorértékeknél (20 mmol/l felett) jelentkeznek.

Ellenőrzés 2-es típusú betegeknél.

A cukorbetegek zömét (kb. 95 százalékát) teszik ki a 2-es típusú betegek. Ők általában csak diétával, vagy diétával és tablettával jól kezelhetők. Jellemző erre a betegségtípusra, ha a beteg betartja az életmódbeli, diétás és gyógyszerszedési szabályokat, a vércukor meglepően állandó. Hirtelen vércukor-emelkedésre nem kell számítani. Náluk nincs szükség otthoni szoros vércukor-ellenőrzésre, 3 havonta elegendő az orvosi rendelésen az éhgyomri vagy az étkezés utáni kétórás vércukor meghatározása.

Azért kell időnként az étkezés utáni kétórás (postprandialis) vércukorértéket is megmérni, mert ez lehet normális éhgyomri érték mellett magasabb és ekkor a diéta vagy a kezelés módosítása válhat szükségessé. Ezenkívül a postprandialis vércukor-emelkedés fokozza a szív-, érrendszeri betegségek kockázatát

Az ellenőrzések közti időszakban lehet alkalmazni az otthoni tesztcsíkos vizeletkontrollt havi gyakorisággal. A forgalomban lévő tesztcsíkok kimutatják a vizeletben megjelenő cukrot és acetont. Ha pozitív ez a vizsgálat, akkor a vércukor már igen magas (10 mmol/feletti), ilyenkor soron kívüli kontroll javasolt. Évente egyszer-kétszer javasoljuk a HbA1C (kiejtve: hemoglobin á-egy-c) vizsgálatot. Ez a vérfesték (hemoglobin) szőlőcukorral összekapcsolódott része. Értéke a vércukorszinttől függ. Mivel a vörösvérsejt és a benne lévő hemoglobin életideje kb. 120 nap, ez a vizsgálat az elmúlt 2-3 hónap átlagos vércukorértékét tükrözi.

Az inzulinnal kezelt cukorbetegeinknél napi rendszerességgel szükséges vércukor-önellenőrzés, ezzel folytatjuk legközelebb.