Mind az inzulin, mind a szájon át szedhető gyógyszerek túl nagy mértékben csökkenthetik a vércukorszintet, ami hipoglikémiát okoz. Hipoglikémia előfordulhat akkor is, ha a cukorbeteg nem eleget, vagy nem időben eszik, vagy evés nélkül sokat mozog.

A cukorbetegség első tünetei a magas vércukorszint közvetlen hatásaival kapcsolatosak. Mikor a vércukorszint 160-180 mg/dl (8,9-10 mmol/l) fölé emelkedik, a szőlőcukor bejut a vizeletbe. Amikor a szint még magasabbra emelkedik, a nagy mennyiségben ürített szőlőcukorral együtt a vesék (hígításként) több vizet választanak ki. Mivel a vesék igen sok vizeletet állítanak elő, a cukorbeteg gyakorta nagy térfogatokat vizel (poliuria). A jelentős mennyiségű vizelet ürítése kóros szomjúságot hoz létre (polidipszia).

A szájon át szedhető szulfonilurea csoportba tartozó gyógyszerekkel, mint a glipizid, gliburid, glibenklamid, tolbutamid és klorpropamid, gyakran megfelelően csökkenthető a vércukorszint a II-es típusú cukorbetegekben, de nem hatásosak az I-es típusú cukorbetegségben.

Az I-es típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy nem tud inzulint termelni, így az inzulint pótolni kell. A pótlást csak injekcióval lehet végrehajtani, az inzulint nem lehet szájon át bevenni, mivel az a gyomorban elroncsolódik. Az inzulin új kiszerelési formáit, pl. az orrsprayt, most próbálják ki. Eddig ezekkel az új formákkal nem túl jók a tapasztalatok, mert a felszívódásbeli különbségek problémákhoz vezettek az adag meghatározásában.

Cukorbetegséget okoz, ha a szervezet nem termel elég inzulint a normális vércukorszint fenntartásához, vagy ha a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra. Az I-es típusú diabétesz mellituszban (inzulin-függő diabétesz) szenvedők inzulinból a szükségesnél kevesebbet, vagy egyáltalán nem termelnek.

A cukorbetegség kórisméjét akkor állítják fel, mikor a vércukorszint kóros mértékben magas. Az évenkénti rutinvizsgálatok, vagy munkába állás és sporttevékenység előtt végzett általános orvosi vizsgálat során a vércukorszinteket gyakran ellenőrzik.

A megemelkedett vércukorszint idővel károsítja az ereket, idegeket és más belső struktúrákat. Összetett cukor alapú anyagok épülnek be a kis vérerek falába, amitől megvastagodnak és áteresztővé válnak. Ahogy vastagodnak, egyre kevesebb és kevesebb vért szállítanak, különösen a bőrbe és az idegekbe.

A ritkábban előforduló, 1-es típusú, legtöbbször fiatal korban jelentkező cukorbetegség (diabétesz) esetén mindig inzulinkezelés szükséges. A hasnyálmirigy béta-sejtjei nem termelnek megfelelő mennyiségű inzulint, ilyenkor a kezelés a beteg életben tartását szolgálja.

A cukorbetegség szövődményeinek kialakulása leginkább a vércukorértékektől függ, emellett szerepet játszhat a cukorbetegség fennállásának időtartama, valamint a beteg öröklött adottságai is. Előbbiek közül a vércukorérték az, ami kezeléssel (diéta, tabletta, inzulin) és megfelelő gondozással befolyásolható.

A cukorbetegség nem újkeletű betegség, bár a modern életforma és táplálkozási szokások mellett mind gyakoribbá válik. Az ókori gazdag, jómódú családokban is meglehetősen gyakran fordult elő ez az egész szervezetet apránként felemésztő baj. A nagy környezeti csapások, háborúk idején, amikor alig volt mit enni, sokkal ritkábban fordult elő. Ez is azt bizonyítja, hogy a teljes jólét is kárunkra válhat, ha nem tudunk azzal megfelelően bánni.