Szemszárazság
A kötőhártya és a szaruhártya idült kétoldali szárazsága, amely a szem felszínének kiszáradásához vezet. A szemszárazság lehet valamely egyéb betegség, pl. reumatoid artritisz, szisztémás lupusz eritematózus (bőrfarkas), vagy Sjögren-szindróma tünete. Akár ezeket a betegségeket kíséri, akár önmagában jelentkezik, felnőtt nőkben fordul elő leggyakrabban.
Csökkent könnytermelés, vagy párolgás okozta fokozott könnyvesztés a szem irritációjához vezet, égő érzést okoz. A szem felszínének elszórt sérülései fokozzák a kellemetlen érzést és a fényérzékenységet. Előrehaladott állapotban a szem felszíne megvastagodhat, kifekélyesedhet és hegesedhet, valamint fokozódhat az érképzés. A szaruhártya hegesedése látásromláshoz vezethet.
Habár az orvos általában a panaszok alapján felismeri a szemszárazságot, a szem nedvességének mértéke az ún. Schirmer-féle teszttel határozható meg, melynek során a szemhéj széléhez egy szűrőpapír-csíkot helyeznek. Az orvos réslámpával (a szem szerkezetét kinagyító mikroszkóppal) is megvizsgálja a szemet, hogy a kiszáradás okozott-e benne károsodást.
Műkönnynek (a valódi könny összetételét utánzó szemcsepp) néhány óránként való becseppentésével általában kezelni lehet a betegséget. A könnyvezeték, melyen át a könny az orrüregbe lefolyik, sebészileg elzárható, így több könny marad a szem nedvesítésére. Nagyon száraz szem esetén a szemhéjak részleges összevarrásával a párolgás csökkenthető.
2009-02-26 10:46:03