Hóvakság
A hóvakság gyűjtőnév alá két jelenség tartozik. Az első fajta akkor fordul elő, amikor -főleg magasabb, ritkább levegőjű helyeken járva -a tiszta égbolt által felerősített és a hó által visszavert fény hatására a szem szaruhártyája -akárcsak az ember orra - "leég", megég. Az ember mást sem érez csak azt, hogy nem tudja kinyitni a szemét, könnyezik, kellemetlen és csillapíthatatlan a szem viszketése. S mivel a szaruhártya tele van idegvégződésekkel, a tünetek erősen jelentkeznek. Bizonyos fokú védelmet jelenthet a kontaktlencse, mert a szaruhártya nem közvetlenül érintkezik fénnyel. Ám a lencsepajzs nem tökéletes, mivel fedetlen felület marad a szemen. A műlencsét viselők sem jönnek ki megelőzés nélkül, mivel a lencse csak a szemük belsejét, s nem a szaruhártyát védi.
A megelőzés igen egyszerű: kell egy jó napszemüveg, amely UVA és UVB szűrővel is rendelkezik, és a szemet és környékét jól takarva árnyékol.
A hóvakság másik fajtáját leginkább a síelők tapasztalják meg. Itt nem a szem sérüléséről, hanem becsaphatóságáról beszélünk. A szembe eső fény optikai csalódást okoz olyannyira, hogy a lelkes sportoló nem tudja felbecsülni az akadályt -jelen esetben a lejtő meredekségét vagy a szakadék mélységét.
Az effajta orientációs problémát a polarizációs (és ezen kívül még UV-szűrős) napszemüveggel lehet orvosolni. Receptünk tehát - egyszer kell csak megvenni - a jó sícipő mellé egy jó napszemüveg.