Szemüveg a gyereknek

Amikor már túl vagyunk a tanszerek megvásárlásán, a füzetek bekötésén, az első csengőszót várja a bepakolt táska, s gondolkozunk, nem felejtettünk-e el valamit Aztán homlokunkra csapunk: - Te Jó Isten! Még nem voltunk a gyerekekkel szemorvosnál! Pedig tavaly megfogadtuk, hogy ez nem marad többet az utolsó pillanatra! Kihagyni meg nem lehet, mert az új tanévet jó szemmel, jó szemüveggel kell kezdeni!

szemüveg, gyerel, szemüveg | Gyógy-ír   Kisalföld | Kéry, K.

- A szemüveg sokat "szenvedett" a nyáron - hiába! Az a sok foci, birkózás A keret alig áll meg a fülén! Az is lehet, hogy kinőtte? Az üvege meg olyan karcos, hogy alig lehet átlátni rajta! Ez az eredménye annak, hogy a Bakonyban, meg a Balaton partján nem mindig tudtuk "megmosdatni", mint ahogy otthon szoktuk, hanem a póló aljával törölgettük csak.

- Vajon változott-e a szeme tavaly óta? Annyit nőtt az utóbbi időben, maradt-e a dioptriája ugyanaz? Mostanában mintha hunyorogna, ha valami távolabbi dolgot néz, a tévébe meg majd belebújik, hiába tiltjuk Igaz, az év végén már jelezte a tanító néni, hogy hibásan másol a tábláról A matekja is azért lett négyes, mert összetévesztette a hármat a nyolccal, a hatot a nullával. Lehet, hogy mégsem figyelmetlen volt? Tényleg! A szemész doktornő is azzal búcsúzott tőlünk legutóbb, hogy legalább évente jöjjünk ellenőrzésre, s soron kívül is akkor, ha valami rendelleneset tapasztalunk! Szóval mindenképpen el kell mennünk.

- A kicsi meg, aki most lesz elsős, vajon hogy fog boldogulni? Látja-e majd a táblát? Őt is meg kellene nézetni, hiszen majd mindenki szemüveges a családban! Hol is van az a beutaló, amit még a tavasszal az óvodai gyermekorvosnőtől kaptunk? Mondta akkor a Picur, hogy a védő nénivel "villásat" játszottak, és ő nem tudta mindegyiknél jól eltalálni, hogy merre mutat Főleg a kisebbeknél.

- Ó, talán még nem sürgős Majd megkérem a tanító nénit, hogy ültesse előre, aztán majd kiderül.

- Vagy elvigyem mégis most? Nehogy úgy járjon, mint én annak idején! Szeptembertől februárig kínlódtam elsős koromban. Az osztályban én voltam a "feketebárány"! Figyelmetlennek tartottak, mert rendre rosszul másoltam le a feladatokat, szidtak, hogy "kiírok a sorból", pedig hogy igyekeztem! Estére a fejem is megfájdult a sok kínlódástól, erőlködéstől! Mindaddig, míg valakinek eszébe jutott: hátha nem látok rendesen, s azért van mindez?

- Emlékszem, amikor megkaptam az első szemüvegemet, kitárult előttem a világ! Még álmomban sem gondoltam volna, hogy valójában ilyen szépek a színek, ilyen határozottak a formák! Viseltem is mindig, annak ellenére, hogy csúfoltak érte a suliban. Nem esett valami jól, de úgy döntöttem, nem foglalkozom vele, hisz én érzem, látom a különbséget.

- Az osztályban akkor csak ketten voltunk szemüvegesek. A társamnak, szegénynek még nehezebb volt, mert neki "takarni" is kellett az egyik szemét, hogy a másik, a "lustábbik" látása feljavuljon. Mondhattak neki bármit, ő kitartott. Fiú létére! Ha jól emlékszem, negyedikben derült ki, hogy "megérte". Mi is lett belőle? Építészmérnök! Pedig oda jó szem, sőt, jó térlátás is kell. A másik meg, aki állandóan gúnyolta, még jogosítványt sem kapott a szeme miatt. Neki is gondja volt, csak eltitkolta. Volt értelme?

- Még szerencse, hogy most már aranyos szemüvegkereteket is lehet kapni. A nagyobbiknak kifejezetten jól áll. A múltkor meg egy kisgyereken édes kis figurás, matricás "takaró" tapaszt láttam.

- Aztán meg a mai gyerekek csak értelmesebbek annál, hogy a szemüvegeseken gúnyolódjanak.

- Szóval: hátravan még a szemorvos Mégiscsak elviszem mind a kettőt, akkor tudok csak nyugodtan aludni! S végül, ha sikerül, megveszem még azt a két kis olvasólámpát, amit kinéztem, hogy ne csak az íróasztaluknál legyen, hanem az ágyuk fölött is, ha netán az ágyukban kedvük támadna olvasni.

| szemüveg, gyerel
2019-08-27 10:47:49
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop