Az excimer lézerkészülékek története és főbb jellemzői

Az excimer lézerek megalkotása és klinikai kezelés céljaira való alkalmassá tétele hatalmas érdeklődést váltott ki mind a szemorvosok, mind a betegek körében.

excimer lézer | Szemünk világa   SubRosa Kiadó | Nagy, Z. Zs.
A módszer a gerjesztett állapotú argon-fluorid gázkeverék által kibocsátott, 193 nm hullámhosszúságú ultraibolya-C tartományú elektromágneses sugárzás és a cornea-szövet ultraibolya (UV) fényelnyelésre alkalmas molekuláinak kölcsönhatásán alapul.

Történetileg az excimer lézerek megalkotásának első mérföldkövét 1975-re datálhatjuk, amikor Velazco felfedezte, hogy a xenonatom (Xe) képes halogénatomokkal (X) reagálni, és egy fizikai szempontból instabil nemesgáz-halogén komplexumot (XeX) létrehozni. A nemesgáz-halogén-molekula normál körülmények között pillanatok alatt elbomlik, miközben az újra alapenergia állapotba kerülő atomok ultraibolya-sugártartományú fotonokat bocsátanak ki.

Az első megfigyelés után röviddel 4 újabb molekulát fedeztek fel, melyek lebomlása során ultraibolya-tartományú elektromágneses sugárzás keletkezik: xenon-fluorid (XeF), xenon-klorid (XeCI), xenon-bromid (XeBr) és a krypton-fluorid (KrF). A klinikai alkalmazás lehetőségének alapját az argon-fluorid (ArF) reaktív molekula 1976-ban történő felfedezése jelentette, az ArF nemesgáz-halogén lézerpotenciális elkészítéséről

Hoffmann és munkatársai számoltak be először az irodalomban 1976-ban.

Az excimer lézerek hatásmechanizmusa alapvetően különbözik a konvencionális lézerkészülékek ún. fototermális hatásától, melyek hatása a víztartalmú molekulák felmelegedésén alapul. A helyi hőmérséklet-emelkedés hatására az adott szövet fehérjéi kicsapódnak, a szövet maga "elég" a fizikai reakció során.

A hő hatására a környező szövetekben is károsodás lép fel, amelyet makroszkóposan, de ultrastrukturális szinten is igazolni lehet.

A 193-nm hullámhosszúságú lézersugár hatásmechanizmusa ezzel szemben fotokémiai.

A fototermális hatástól megkülönböztetendően a folyamatot fotokémiai ablációnak, fotodekompozíciónak, vagy fotoablációnak is nevezik. Az ultrastrukturálisan a csak bizonyos szöveti mikrokörnyezetre korlátozódó lézerhatás interakció alapját a 6,4 eV-os (elektronvolt) fotonenergia képezi, amely elegendő a szervezetet felépítő szerves vegyületek kovalens kötéseinek felbontására.

A 1970-1980-as években elvégzett biofizikai, élettani és morfológiai kutatási eredmények megerősítették a szaruhártya fénytörési erejének megváltoztatásába vetett sebészi célú felhasználási lehetőség realitását, azaz a corneális felszín excimer lézer általi "ultrafanom" újraformálásának megvalósíthatóságát.

Az excimer lézeres metszési mélység eddig nem tapasztalt finomságot ért el, amely a látható fény átlagos hullámhosszának 1/3-os - 1/4-es nagyságrendjébe került (akár 0,4 mm - 0,8 mm szöveti vastagság is fotoablálható). Megfelelő energiaszintű lézersugár alkalmazása esetén a fotoablált szöveti határ rendkívüli módon éles szélű.

A jelenlegi szemészeti gyakorlatban alkalmazott modern excimer készülékek operációs mikroszkóphoz csatlakozó, koaxiális lézersugáriránnyal működnek.

A kezelés elve a gyémántcsiszoláshoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy ez élő szöveten történik. A komputerbe betáplált fénytörési hibának megfelelő korrekciót a készülék a szaruhártya felszínére "rácsiszolja".

A gyémántnak a csillogása változik, az emberi szemnek a fókuszpontja, vagyis a jól végzett műtét után a látott kép élessé válik anélkül, hogy a páciensnek hordania kellene a megszokott szemüveget. Az eljárást tulajdonképpen szaruhártya-szobrászatnak is lehet nevezni, hiszen a megfelelő kezelési maszkok, illetve komputerprogram segítségével a szaruhártya alakja a kívánt alakra formálható. A lézersugarat az előzetesen betáplált fénytörési hibának megfelelően számítógép vezérli.

A kezelés fekvő testhelyzetben történik, speciális maszkok segítségével, vagy anélkül. A kezelések időtartama néhány perc. A fotorefraktív kezeléseknek három alapvető formája van: a miopiás (rövidlátás), a hipermetropiás (túllátóság) és az asztigmiás fénytörési hibák kezelése.

A kezelés eredményeként a cornea-felszín domborzati viszonyai tartósan megváltoznak. A kezelt betegek néhány napon belül visszanyerik korábbi, csak szemüveggel elérhető látásélességüket, és immár szemüveg nélkül folytathatják az addig megszokott életformájukat.

| excimer lézer
2007-11-14 15:03:18
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop