A nyelőcsőizmok mozgászavara (achalasia)

Vannak olyan anatómiai elváltozás hiányában fennálló nyelőcső-megbetegedések, melyek közül a leglényegesebb a nyelőcsőizmok mozgászavara, az achalasia.

achalasia | Az emésztőrendszer és betegségei   SubRosa Kiadó | Várkonyi, T.
A betegség lényege a nyelőcső ismeretlen eredetű mozgászavara, amelynek során a jellegzetes előrehaladó, hullámszerű (perisztaltikus) mozgás a nyelőcsőben zavart szenved, és az alsó nyelőcsőzárógyűrű, a tardia nem tud ellazulni. Ezáltal a táplálék nem képes a gyomorba jutni, a nyelőcsőben hosszú ideig időzik vagy egyáltalán nem jut tovább. Ezt az állapotot mai tudásunk szerint a vegetatív idegrendszer sejtjeinek és a nyelőcsövet is beidegző ideg rostjainak pusztulása váltja ki.

A betegség bármely életkorban előfordulhat, de leginkább a 20 és 40 éves kor között jelenik meg.

A kezdeti legjellegzetesebb panasz az enyhe nyelési zavar, amely folyamatosan rosszabbodik. A beteg érzi, hogy a falat megakad a nyelőcsövében és kitapasztalja azt a testhelyzetet, amikor könnyebb a nyelés. Különösen a darabos ételek fogyasztásakor kifejezettek a tünetek, amit enyhít, ha az illető folyadékot fogyaszt. Ilyenkor ugyanis a hidrosztatikus nyomás legyőzi a nyelőcsőszájadék ellenállását.

A nyelési zavart rendszerint és érthető módon mellkasi fájdalom kíséri, amelyet sokszor összetévesztenek szíveredetű panaszokkal, különösen ha verejtékezés, gyors szívdobogás is társul a tünetekkel. Izgalom, idegesség fokozza a panaszokat. Különösen kellemetlen tünetegyüttes a táplálék felböfögése, a gyomortartalom visszafolyása, amely nem savanyú, váratlanul következik be és a beteg már előre fél, hogy mi történik, főképp a társasági élettől vonul vissza emiatt.

Különösen súlyos tünet, ha alvás közben jelentkezik a visszafolyás, mert akkor félrenyelés következtében a nyelőcsőtartalom a légcsőbe jut, heves köhögéssel ébresztve a beteget. A tüdőbe kerülő táplálék tüdőgyulladást, tüdőtágulatot, súlyosabb esetben a tüdő kötőszövetes átalakulását, tüdőfibrózist okozhat. A betegek, mivel nem táplálkoznak rendesen, lefogynak.

A diagnózis leglényegesebb része a röntgenvizsgálat. Már a korai fázisban feltűnő lehet az alsó nyelőcsőszájadék deformitása, a nyelőcső kitágulása nélkül. Súlyosabb esetben kifejezetten tág a nyelőcső, tónustalan, megnyúlik, kanyargóssá válik, néha több liter tartalmú is lehet. A tágulat az alsó nyelőcsőzárógyűrűnél fokozatosan sima széllel elkeskenyedik - ez elkülöníti a rákos nyelőcsőmegbetegedéstől - és a röntgenkontrasztanyag kis adagokban ürül a gyomorba.

A diagnózis a legjobban a nyelőcsőnyomás mérésével bizonyítható, amelynek során miniatűr nyomásmérőt juttatnak le a megfelelő helyre, és ennek során a nyelőcsőben gyenge, szabálytalan összehúzódásokat látunk, ugyanakkor a nyelőcsőszájadék görcsös jelleggel zárt és csak nyeléskor ernyed el.

A nyelőcső endoszkópos vizsgálata a mechanikus károsodások kizárására alkalmas, és a nyelőcsőráktól való elkülönítésben van döntő szerepe. A szemmel látható elváltozásból adott esetben szöveti mintavétel, biopszia segítségével szövettani vizsgálatra is van mód.

A nyelőcsőizmok mozgászavara esetén előbb vagy utóbb tágításra vagy az alsó nyelőcsőszájadék izomzatának sebészi úton történő átmetszésére van szükség. A tágítást inkább idősebb korban alkalmazzuk, míg a műtéti megoldás gyermekkorban ajánlott.

| achalasia
2007-11-20 12:14:48
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop