Polip vagy rák?

A polipok kisebb-nagyobb nyálkahártya-növedékek. Szervezetünkben bárhol kialakulhatnak, ahol nyálkahártya van, mégis vannak területek, ahol nagyobb gyakorisággal fordulnak elő: jóindulatú szövetszaporulatok, jóindulatú daganatok. 

Kinézetre leginkább karfiolra hasonlítanak. Számos fajtájuk létezik. Többnyire van egy nyelük, amivel a nyálkahártyához kapcsolódnak, ezért kocsányos polipnak is hívják őket. A másik fajta, a "sessilis polyp" - vagyis "ülő polip"- csak kicsit emelkedik ki az alapból, nincs kocsánya, nyele. 

A két fajta közül ez a veszélyesebb, nagyobb figyelmet igénylő. Kialakulásuk oka egyelőre nem ismert, de úgy tűnik, helyi irritációs tényezők, gyakori gyulladások is kiválthatják. Bizonyos esetekben genetikai elváltozás talaján alakulnak ki. 

Sokan vannak, akik annak hallatán: jóindulatú daganat, rögtön a legrosszabbra gondolnak. A jóindulatú szövetszaporulat nem egyenlő a rosszindulatú daganattal, vagyis a rákkal. Az viszont tény, hogy vannak olyan polipok, amelyek -hosszú idő után - "elrákosodhatnak", rosszindulatúvá válhatnak. 

A legtöbb polip tünetmentes, sokszor csak "mellékleletként" derül rá fény. 

• Ha nagyra nő, elzáródást okozhat, ami legtöbbször sürgős műtétet tesz szükségessé. 

• Mivel nagyon bő a vérellátása, komoly vérzést is okozhat.

• Kialakulhat belőle rákos daganat is, de ehhez nagyon sokáig, több mint 10 évig lassan növekednie kell.

A légutak, azon belül is az orr nyálkahártyája igen intenzív kapcsolatot tart a külvilággal. A bekerülő apró szennyeződéseket a nyálkahártyán található apró csillószőrök a külvilág felé hajtják. 

Ha ez a funkció károsodik, úgy ezek az anyagok a nyálkahártyára kerülve irritációt, gyulladást okoznak, és ez kedvez az orrpolipok kialakulásának. 

A halvány, ödémás, nyálkahártyával fedett polipok különösen allergiás betegeknél láthatók gyakran. Keletkezhetnek az orrjáratban, de a melléküregekben is, súlyosabb esetben akár több is lehet belőlük. Krónikus orrdugulást és csökkent szagérzékelést okoznak.

Kisgyermekkorban is előfordulhatnak, ilyenkor az előzményekben gyakran szerepelnek felső légúti betegségek, megfázások, náthás időszakok. Kórjelző lehet, ha a gyermek csak a száján keresztül tud levegőt venni, vagy hallása is romlik, bár ezek a tünetek gyakran a megnagyobbodott orrmandulának "köszönhetők".

Egy vagy mindkét oldalon gátolt orrlégzés, váltakozó mennyiségű és jellegű orrváladékozás, mely részben kifújható, de hátra is csorog, ez pedig gyakran köhögési ingerrel jár. Nem ritka az arcközépre, a szemek közé vagy mögé lokalizálódó feszítés, fájdalom sem.

A feszítő fájdalom repüléskor és búvárkodáskor az elviselhetetlenségig fokozódhat a nyomáskiegyenlítés elmaradása miatt. A betegek szaglása, ízérzése romlik, vagy meg is szűnik. 

Egyszerű fül-orr-gégészeti vizsgálattal az orrjáratban levő polipok megtekinthetők. A fizikális vizsgálat során ma már szinte minden esetben endoszkópot is használnak, amellyel az eldugott, kis zugok is vizsgálhatók. 

Ez a beavatkozás fájdalmatlan, vagy csak minimális kényelmetlenséggel jár. A melléküregi polipok röntgenvizsgálattal egyszerűen felderíthetők. Súlyosabb esetekben, amikor nem csak egy melléküreg érintett, CT-vizsgálatra is szükség lehet.

Asztmás anamnézises, orrpolipos betegeknél kerülni kell Aspirin használatát, mert súlyos hörgőgörcsöt válthat ki!

Gyermekkori polipok esetén gondolni kell cisztás fibrózis lehetőségére is!

Vannak esetek, amikor a polipok genetikai elváltozás miatt alakulnak ki. Ezeket az eseteket familiáris polyposis néven ismeri a szakirodalom. Ilyenkor akár több száz vagy több ezer lehet belőlük a bélfalon. Sajnos ezekben az esetekben nagy a rosszindulatú átalakulás veszélye.

A gyomor-bél rendszer bármely szintjén elhelyezkedhet multiplex polyposis, bőr-és nyálkahártya-pigmentációval. Általában jóindulatú, bár nagyon kis százalékban leírtak már rosszindulatú átalakulást is. Nagyobb veszély az elzáródás vagy vérzés. A pigmentáció sokszor az ajkakon és a szájnyálkahártyán figyelhető meg.

Általában fogamzóképes korú nőknél alakulnak ki, menopauza után csak elvétve találkozhatunk vele. Kiváltó oka ismeretlen, de gyulladás szerepét feltételezik. Vezető tünet a folyás és a rendellenes méhvérzés. 

Vizsgálata

Egyszerű nőgyógyászati vizsgálattal felfedezhetők, nem igényelnek külön eszközös vizsgálatot. Nagyon ritkán bár, de rosszindulatú sejteket is tartalmazhatnak.

Gyakori, jóindulatú daganatok, időskori előfordulásuk körülbelül 9%. Rendszerint tünetmentesek, de okozhatnak fájdalmatlan vérzést is.

Lehetnek soliterek, egyedülállók vagy multiplexek (többszörösek) is. Leggyakrabban a szigma-bélben és a végbélben helyezkednek el. Viszonylag gyakoriak a gyomorban is.

Legtöbbször tünetmentesek, és más okból elvégzett vizsgálat miatt derül fény rájuk. Néha bizonytalan fájdalmat, vérzést okoznak, főleg akkor, ha nagyra nőttek. Ebben az esetben akár el is zárhatják a belet, ami legtöbbször azonnali műtétet tesz szükségessé. 

Mivel a polipok nagy része tünetmentes, csak ritkán kerül sor célzott vizsgálatukra, melynek nehézsége attól is függ, hol helyezkednek el a bélrendszerben.

A gyomor- és epehólyagpolipok ultrahanggal, elsősorban 3D készülékkel jól vizsgálhatók. 

A vékony- és vastagbél esetén azonban nem könnyű a helyzet. A belek elég rosszul vizsgálhatók ultrahanggal, és nem minden esetben lehet a bél minden egyes szakaszát a látótérbe hozni. 

Így ahhoz, hogy a polipok jól láthatóak legyenek, jó helyen kell lenniük, ráadásul 7 cm-nél nagyobbnak kell lenniük, ugyanis ennél kisebbek rosszul vizsgálhatók. A vékonybél polipjai különösen rossz helyzetben vannak ilyen szempontból. 

A vastagbélpolipok vizsgálatára legmegbízhatóbb az endoszkópia. Ennek a vizsgálatnak további előnyei is vannak, ugyanis, ha egyedi polipról van szó, akkor az eszköz segítségével el is távolítható, és szövettani vizsgálatra küldhető. A vékonybél polipjait általában kettős kontrasztos irrigoscopiával vizsgálják.

A bélpolipok sorsa: legfontosabb megállapítani, hogy tartalmaz-e rákos sejteket. Az 1 cm-nél kisebb polipnál ez nem valószínű, s egyszerűen el is távolítható. Szövettani vizsgálat ebben az esetben is szükséges. A nagyobb kocsányos polipok már veszélyesebbek, mindenképpen el kell távolítani őket! 

A sessilis, azaz ülő polipok, ha 2 cm-nél nagyobbak, már 10% eséllyel rosszindulatúvá válnak, ezért mindenképpen el kell távolítani őket! A gyomor polipjait rákmegelőző állapotnak tekintik, tehát itt minden esetben gondos eltávolításra és vizsgálatra van szükség. 

Az epehólyagpolip szoros ultrahangkontrollt igényel és csak növekedése, alakváltása esetén kell operálni. 

A polipok kiújulásra hajlamosak, ezért mindenképpen rendszeres kontrollra van szükség.

dr. Móritz Hajnalka