Halálos beteg nő keresi biológiai múltját

Vannak meddők, akik aggodalmaskodva mennek bele a programba, félnek, hogy fog sikerülni, mások pedig afelett bánkódnak, hogy nem voltak képesek gyereket a világra hozni.

rák, Leukemia, örökbefogadás, család, genetika | The New York Times Health News Service   Medincorp | Pertman, A.

Amikor egy szociális munkás egy hét napos kislányt 34 évvel ezelőtt a Boston City Hospital egy kis magánvárójában a karjába adott, Hulbert magán kívül volt örömében, hogy régi álma teljesül, amikor egy kis árvának otthont adhat.

Ma Hulbert azt mondja, bármit a világon megtenne, ha visszafordíthatná az idő kerekét, vagy legalább, ha megtudhatná annak a nőnek a nevét, aki 1966. október 27-én megszülte az ő lányát.

Mert Hulbert kétségbeesetten keres valakit a lánya szülőanyjának családjából, aki hajlandó volna részt venni a csontvelő-átültetésben, ami megmenthetné Susan életét.

Susan Martint leukémiával diagnosztizálták január 26-án, a három közül a legkisebb gyermeke második születésnapján a georgiai otthonához közeli kórházban.

Hulbert és Martin hozzáteszik, hogy ez a történet nem csupán és nem elsősorban egy halálos beteg nő tragédiájáról szól, aki kétségbeesetten keresi a reménysugarat.

Az anya azt is megérti, hogy "akkor régen" a massachusettsi szociális munkások csak azt tették, amit helyesnek véltek, hogy nem adták ki a rendelkezésükre álló adatokról az információt.

De dühös elkeseredés lesz úrrá rajta, amikor arról beszél, milyen hatása van a titokban tartásnak rá és minden örökbefogadottra, olyan betegségek esetében, melyekről a biológiai rokonok esetleges információi segíthetnének.

A 70-es évek elejéig az volt az uralkodó nézet a szociális munkások között, hogy a genetika igen csekély szerepet játszik csak az ember fejlődésében, ráadásul a nemkívánt terhességet kísérő társadalmi megbélyegzettség olyan erős volt, hogy azt tanácsolták az örökbefogadó szülőknek, viselkedjenek úgy, mintha ők adtak volna életet a gyermeknek, akit örökbe fogadtak.

Martin amikor először lépett kapcsolatba a  Boston Globe-bal, ezekre az okokra hivatkozik, miért nem kereste soha a biológiai családját, bár tudja, hogy ez lenne az egyedüli esélye, hogy a számára is megfelelő donort találjon.

Worcesterben laktak, amikor adoptálták Susant, és mire évekkel később fiukat, Petert is örökbe fogadták, már elköltöztek Framinghambe.

 Hulbert azt mondja, szeretné, ha több információja volna Peter családjáról, épp azok miatt az okok miatt, amikért most a lányának kíván segíteni. Peter az arthritis egy progresszív formájában szenved.

Egy riporterrel való beszélgetés alatt Hubert eldöntötte, hogy elmondja lányának, hogy a médiához fordult és nincs ellene kifogása, ha Susan is keresi szülőanyját.

Martin már az Interneten, a Bastard Nation nevű, örökbefogadottak jogaival foglalkozó szervezet TIES (Terminal Illness Emergency Search) nevű szolgáltatásán keresztül is keresi biológiai családját.

Ez a gyakorlatilag egyetlen nap alatt született döntés, hogy megkeresse biológiai anyját, még egy, esetleg az egész életére döntő befolyással levő elhatározásra juttatta Martint.

Felhívta volt barátját, aki 18 évvel ezelőtt teherbe ejtette és megkérdezte, ő is akarja-e tudni, mi van biológiai fiával.

Megjelent: N/A

| rák, leukémia, örökbefogadás, család, genetika
2002-07-31 17:52:43

Web Design & Development Prowebshop