Dr. Philip R. Reilly egyike volt azoknak, akik részt vettek a Massachusetts Institute of Technology kétnapos, a gének és a társadalom viszonyáról szóló konferenciájának szervezésében. A szakértő arra hívta fel hallgatóságát, hogy harcoljon a "genetikai determinizmus" ellen - vagyis vessék el azt a felfogást, hogy a sorsunk a génjeinkben van megírva.

"A genetikai determinizmus elméletét sem a tudósok, sem az orvosok, de még a betegek nagy része sem fogadja el," jelentette ki dr. Reilly, aki a walthami Shriver Center for Mental Retardation igazgatója.

"Ennek ellenére ez az elmélet egyre terjed," tette hozzá, és ezt a Life magazin legújabb számának címlapjával támasztotta alá. A címlapon ez olvasható: "Személyiség és temperamentum - a legújabb kutatások szerint mindez a génjeinkben van".

"Milyen legújabb kutatások," tette fel a kérdést dr. Reilly, "én egyikről sem olvastam."

Dr. Reilly és más felszólalók is kihangsúlyozták, hogy bár egyre több bizonyítékot találnak a tudósok arra, hogy sok betegséget és viselkedésünk egyes elemeit nagymértékben a gének határozzák meg, nem szabad megfeledkeznünk a legalább ennyire fontos környezeti tényezőkről sem.

Az előadásokat végül egy nyilvános vita zárta le a konferencián, amelyen közel 800 tudós és jogász, a biotechnológiai cégek képviselői, egyetemi hallgatók és orvosok vettek részt.

A konferenciát a George Washington Egyetem, a Whitehead Institute és a bostoni American Society of Law, Medicine and Ethics szponzorálta.

A rendezvényen szóba kerültek a legújabb témák, például a bűnözők DNS-mintáinak tárolása, a betegséget hordozó génekkel rendelkező személyek diszkriminációjának problémája, illetve a legfontosabb: a humán génterápia fejlődése.

A tudósoknak egyre növekvő tempóban sikerül megfejteniük az emberi genomot - ezt a mintegy 70000 génből álló állományt -, és az ilyen konferenciákkal éppen azt próbálják elérni, hogy a politikai döntéshozók és a közvélemény is minél szélesebb körű tájékoztatást kaphasson a DNS-kutatás aktuális helyzetéről.

A tanácskozás egyik legérdekesebb témája annak a tesztmódszernek a használata volt, amellyel olyan párokat lehet kiszűrni, akik olyan génállománnyal rendelkeznek, hogy az súlyos egészségügyi károsodásokat okozhatna születendő gyermekeiknél.

A New York-i Mount Sinai Egyetem genetikusa, dr. Christine Eng szerint az ilyen pároknak egyre több génteszt áll a rendelkezésére, és a magzatokat is többféle vizsgálatnak vethetik alá.

Nemrégiben végeztek el egy felmérést askenázi zsidók körében, akiknél nagy a valószínűsége annak, hogy hibás génjeik miatt beteg gyermekekeik születnének. Az alanyok mindegyike vállalta a többszöri tesztelést, mondta dr. Eng. Attól függően reagáltak az utódaikat veszélyeztető génhiba hírére, hogy milyen súlyos volt a betegség.

A magzatokat Tay-Sachs-kórra (ez általában 2-3 éven belül halállal végződik); cisztikus fibrózisra (ennek specifikus kezelése nincs, a beteg várható élettartama néhány év); és Gaucher-kórra (kezelése költséges, a betegség rendszerint enyhe lefolyású) tesztelték. Amint azt dr. Engtől megtudtuk, a párok 84 százaléka döntene abortusz mellett Tay-Sachs-kór esetén, 72 százaléka cisztikus fibrózis esetén, és már csak 36 százaléka szakíttatná meg a terhességet, ha a magzat várhatóan Gaucher-kóros lesz.

Bár a Tay-Sachs-kór specifikus tesztelésének köszönhetően radikális csökkenés következett be az ilyen betegséggel született gyermekek számában, a konferencián többen is hangoztatták, hogy a teszteléssel alapvetően nem lehet elkerülni az ilyen örökletes betegségek kialakulását, és a génállományt sem lehet jelentős mértékben javítani.

Ez a kérdés közvetlenül határos egy évszázados, azóta elítélt módszerrel, az eugenetikával - azzal a mozgalommal, amelynek célja az volt, hogy a hibás gének hordozóit megakadályozzák az utódnemzésben, hogy ezzel a népesség génállományát "megtisztítsák". A második világháborúval együtt véget ért mozgalom keretén belül az Egyesült Államokban legkevesebb 60000 embert kényszer-sterilizáltak, többségükben retardált, szellemi fogyatékos személyeket.

Sheldon Krimsky, a Tufts Egyetem professzora szerint "nem túl valószínű, hogy akár a hibás gének hordozóinak önkéntes akciói is azt eredményeznék, hogy ezek a gének kikerülnek az emberiség génállományából." Abban Krimsky és mások is egyetértenek, hogy az olyan recesszív betegségek, mint például a Tay-Sachs, amelyek csak akkor lépnek fel, ha az utód mindkét szülejétől hibás gént kapott, sohasem fognak végleg eltűnni, mert lehetetlen lenne az összes egészséges génhordozót azonosítani a világon.

Megjelent: Cox News Service