Ötven év múlva talán már nyilvánvalóvá válik, milyen eredményeket és veszteségeket hozott a géntechnikai forradalom, de ma még csak annyit tudhatunk, hogy a természet rendjébe sohasem lehetett negatív következmények nélkül beavatkozni, a túlfeszített húr valahol mindig elszakad. 

Hagyományos génmanipuláció, nemesítés

A szelektív növénynemesítéssel már évezredek óta foglalkoznak az emberek. A fajokon belüli kiválasztással előbb csak a jobb terméseredmény elérésre volt a cél, később a nemesítés a kártevőkkel szemben legjobban ellenálló, a megváltoztatott környezethez (pl. fóliás termesztés) jól alkalmazkodó kultúrnövények kitenyésztésére irányult.

A genetikai növénynemesítés és az új földművelési módok bevezetése a II. világháború utáni zöldforradalommal kezdődött, elindítója, N. E. Borlaug 1970-ben Nobel-díjat kapott. Gabonanemesítő és technológiafejlesztő, illetve -terjesztő tevékenysége nyomán kiváló természeti adottságú országok váltak jelentős gabona-exportáló országgá (pl. Mexikó). A próbálkozások csak részsikereket hoztak, hiszen a hibridek a nagyobb terméseredményt a műtrágyázásnak és a vegyszeres növényvédelemnek köszönhették, ráadásul ezek nemhogy erősebbek, de sokkal gyengébbek, érzékenyebbek voltak vad rokonaiknál.

Idegen fajok keresztezése

A hagyományos növénytermesztésben mindig egy adott fajon belül előforduló génállománnyal variálnak, az új géntechnológia során idegen géneket visznek át a másik szervezetbe, és ezzel áttörik a fajtahatárokat. A genetikai manipulációval új öröklődési anyagkombinációk hozhatók létre, olyanok, melyek természetes módon nem születhetnének. Ez a géntechnológia a jelenlegi gazdálkodási forma továbbfejlesztése. Az eljárás során a sejtbe többnyire mesterségesen előállított élősködő genetikai elemekkel viszik be az idegen géneket. A vivőanyagok a módosító génhez hasonlóan beépülnek a gazdaszervezet génállományába. Sajnos, ezek a beépülést segítő elemek (sokszor rákkeltő vírusok) átléphetik a fajtahatárokat, s például a pollenekkel utazva természetes úton megfertőzhetnek természetes őskultúrákat. Az önállósuló géneket utólag már nem lehet kivonni a forgalomból, illetve csak úgy, ha óriási kiterjedésű ültetvényeket egyszerűen megsemmisítenek. Másrészt a laboratóriumokból kikerült génmanipulált teremtmények nem részesei az évezredek alatt fokozatosan létrejött ökológiai rendszernek, idegenek, ezért pontosan nem tudni, hogyan viszonyulnak a meglévő ökológiai rendszerhez, illetve az hogyan fogadja őket.

Ökológiai katasztrófa küszöbén

A növények és állatok alkotta ökológiai rendszer egységes testként, szervezetként is felfogható, s így nézve a belecsempészett génmanipulált lények pusztító, felemésztő, „rákos” folyamatot indítanak el a természetben. Ez természetes, hiszen a génmanipulált lényeket a túlélés érdekében hozták létre, például, hogy ellenálljanak a gyomirtó szereknek vagy a szélsőséges időjárásnak, a rovarok, baktériumok, vírusok támadásának, illetve jól viseljék a szárazságot stb. A lassan kibontakozó evolúciós élőlények alkalmazkodóképességüknek köszönhették megmaradásukat, ám a közéjük dobott „csúcsélőlényekkel” és azok szabadon létrejövő mutánsaikkal szemben versenyképtelen helyzetbe kerülnek. A veszélyt csak fokozza, ha a természetbe továbbszaporodni tudó klónozott állatok vagy emberek is kikerülnek.

A növényekbe bevitt genetikai elemek átalakíthatják a talaj és a vizek baktériumflóráját is, átlényegíthetik az egész meglévő ökológiai rendszert. Felfoghatjuk őket biológiai terroristáknak, akiket pusztán gazdasági megfontolásokból, illetve az emberi szellem diadalaként zúdítják az emberiség nyakába.

A genetikailag módosított haszonnövények az idegen faj génjeinek köszönhetően csökkentik a termelési ráfordításokat, növelik a terméshozamot, sőt, különleges lehetőségeket is rejtenek magukban. Például egyes fajtáik kivonják a talajból a radioaktív anyagokat (már tervezik, hogy Csernobilt ilyen élőlényekkel tisztítják meg, de kérdés, hogy hova teszik a radioaktív növényeket). Vannak olyanok is, melyeket a papírgyártásban fehérítésre, a faanyagok lebontására használnak, megint mások mesterséges hó előállításához jelentenek alapanyagot. A genetikailag módosított állatok egy részét gyógyszerészeti kutatások érdekében hozzák létre vagy tenyésztik tovább, másik részüket alacsony zsírtartalmukért, gyors növekedésükért, illetve nyugodt természetükért „tenyésztik”. Kísérleteznek olyan juhval is, mely magától ledobja a gyapját, de vannak olyan csirkék, melyeket nem kell pucolni, mert kopaszok. Létrehoztak kopasz tengerimalacokat is, hogy az állati szőrre allergiás gyereknek is lehessenek kedvenceik…

Nem tudjuk, mit eszünk!

A géntechnológia alkalmazása miatt rengeteg agráripari vállalat egyesült, emiatt ma már pár óriáscég (nemzetek feletti cég) irányítja a világ vetőmag- és élelmiszer-termelését, illetve -kereskedelmét (például a növényvédő szereket is forgalmazó Monsanto, a Novartis, az AgrEvo, a Pioneer Hi-Breed vagy a szegedi kísérleteket is támogató Agrevo cég).  Az egyesülés nemcsak azért jelent gondot, mert a kistermelőknek nincs lehetőségük beleszólni a mezőgazdasági termelés alakulásába (nemsokára tiszta vetőmagjuk sem lesz), de azért is probléma, mert az uralkodó mamutcég kereskedelmi elgondolásától függ, eszünk-e tömegesen előállított génmanipulált élelmiszereket, vagy sem.  A törvényi szabályozások elejét vehetnék a genetikailag szennyezett élelmiszerek kereskedelmének, de mind az EU-ban, mind a nálunk megalkotott szabályozórendeletek megengedő szelleműek, s nem képesek a géntechnológiai ellenőrzés megteremtésére sem. Emiatt idén (2003) már genetikailag módosított vetőmagok kerülnek a hazai kereskedelmi forgalomba is. Ráadásul, amíg Nyugaton népszavazások döntöttek a génmanipulációval kapcsolatos kérdésekről, s milliók léptek fel a manipuláció ellen, Kelet-Európában sokan nem is tudják, hogy létezik ilyen eljárás. Ennek köszönhető, hogy a volt szocialista országokban számos szabadföldi kísérlet folyt, illetve folyik. Nálunk állítólag csak paradicsommal kísérleteztek szabadföldön, míg laboratóriumi keretek között hivatalosan burgonyával, dohánnyal, kukoricával, lucernával és repcével manipulálnak, illetve Gödöllőn pontyokkal is. Lengyelországban többek közt – kecskéket hoznak össze juhokkal, Tény, hogy amíg Nyugat-Európában eladhatatlanok a génmanipulált termények, a fejlődő és a volt szocialista országokban jó fogyasztókra találnak. A közelmúltban a lengyelek 33 ezer tonnát vettek át vegyes szójából, melynek a nagy része génmanipulált volt, de hozzánk is került a szállítmányból 10 ezer tonna, s ez a lakosság arányait tekintve jelentősebb, mint a lengyel bevitel. Az USA, Kanada, Argentína, Uruguay és Kína szabadon termeszthet és eladhat génmanipulált növényeket, emiatt könnyen elképzelhető, hogy veszélyes amerikai búza-, vagy szójaszállítmányok továbbra is érkezni fognak hazánkba.

Nyugat-Európában kötelező feltüntetni az egyes termékeken, élelmiszereken, állati takarmányokon,  ha azok génmanipulált alkotóelemeket tartalmaznak, de a felirat méretéről már nem rendelkezik a törvény. Nagyítóval biztos: hogy jól olvasható a figyelmeztető szöveg. Nálunk a fogyasztókban alapvetően bizalom él a kereskedelemben (üzletekben) kapható termékek iránt, ezért meg sem nézik, mit is tartalmaznak az élelmiszerek vagy a takarmányok. Pedig az emberi szervezet számára csak a természetes evolúciós élőlények jelentenek veszélytelen táplálékot, emiatt annak ellenére, hogy a génmanipulált élelmiszerek (növények, állatok) emészthetők, nem tudni, hogy génjeinkre, sejtjeinkre a bekerülő idegen anyag milyen hatást gyakorol. Egy biztos, a rákkeltő vivőanyagok növelik a rák kockázatát, és a baktériumok, vírusok ellen hatékonyan védekező génmanipulált növények, állatok hatástalanná teszik az antibiotikumokat. Ha ilyen lényeket fogyasztunk, akkor például egy szokványos tüdőgyulladás gyógyulását már nem tudják antibiotikumokkal segíteni.

A fogyasztó lényegében csak azzal védekezhet a genetikai pestis ellen, ha biológiailag tiszta öko-élelmiszereket vásárol, s ezzel ellehetetleníti a génmanipulált élőlények termesztőit. 

Váczi Gábor