Szívroham (infarktus)

A szívroham (miokardiális infarktus) olyan veszélyállapot, amelyben a szív egy részének vérellátása hirtelen nagymértékben csökken vagy megszűnik, és a szívizom (miokardium) az oxigénhiány következtében elhal.

Okok

Szívinfarktus általában akkor alakul ki, amikor a koszorúér elzáródása hirtelen csökkenti vagy megszünteti a szív egy bizonyos területének vérellátását. Ha ez pár percnél hosszabb ideig tart, a szívizom elhal.

A szívrohamot követően a szív további pumpafunkciója a szövetkárosodás (infarktus) kiterjedésének és helyének a függvénye. Mivel minden koszorúér a szív egy bizonyos területét látja el, a károsodás helyét az határozza meg, hogy melyik artéria záródott el. Ha a szívizomszövet több mint fele károsodott, a szív általában működésképtelenné válik, ami többnyire súlyos szívelégtelenséghez vagy halálhoz vezet. Ráadásul amikor a károsodás kisebb mértékű, akkor sem képes a szív normálisan pumpálni, és szívelégtelenség vagy még súlyosabb állapot, azaz sokk alakulhat ki. A károsodott szív megnagyobbodhat, részben kompenzálva az így kieső, csökkent pumpafunkciót (a nagyobb szív erőteljesebben is húzódik össze). A szív megnagyobbodása maga is a szívizom károsodására utal. A szív megnagyobbodása szívinfarktus után rosszabb prognózist jelez, mint a normális szívméret.

A koszorúér elzáródásának leggyakoribb oka a vérrög. Általában az artéria ateróma miatt már előzőleg is beszűkült. Amint már említettük, az ateróma berepedhet és nagyobb elzáródást okozhat, ami segíti a vérrög képződését. A megrepedt ateróma az artériában nemcsak a vér áramlását csökkenti, hanem a vérlemezkék tapadási készségét is növeli, és ezzel a további vérrögképződést elősegíti.

Az infarktus kevésbé gyakori oka, ha a szívből magából szabadul el egy vérrög. Néha a vérrög (embólus) magában a szívben alakul ki, leszakad és a koszorúerekben telepszik meg. Másik, szintén nem gyakori ok a koszorúérgörcs, ami átmenetileg blokkolja a véráramlást. A görcsöt (spazmust) előidézhetik drogok, úgymint a kokain vagy a dohányzás, néha az ok azonban ismeretlen.

Tünetek

Szívinfarktus esetén három betegből körülbelül kettő már a megelőző pár napban alkalmankénti mellkasi fájdalomról, nehézlégzésről vagy fáradtságról panaszkodik. A fájdalom megjelenése gyakoribbá válhat, egyre kisebb és kisebb fizikai terhelés válthatja ki. Így az instabil angina szívinfarktushoz vezethet. Általában a legjobban felismerhető tünet a mellkas középső részén jelentkező fájdalom, ami a hátba, az állkapocsba vagy bal karba, ritkábban a jobb karba sugárzik ki. A fájdalom jelentkezhet ezek közül a területek közül csak egyen vagy többön is, akár mellkasi panasz nélkül is. A szívinfarktus során létrejövő fájdalom hasonló az angina során jelentkező fájdalomhoz, de még erősebb, hosszabb ideig tart, nitroglicerinre vagy pihenésre sem szűnik. Kevésbé gyakran érezhető a fájdalom a hasban, ami emésztési zavarral téveszthető össze, különösen azért, mert a feltörő böfögés részben vagy átmenetileg enyhítheti a panaszokat.

Egyéb tünetek a fáradtságérzés és a szívtáji nyomásérzés. A szívritmuszavar (aritmia) súlyosan károsíthatja a szív pumpafunkcióját vagy annak teljes megszűnését (szívmegállást) okozhatja, ami eszméletvesztéshez vagy halálhoz vezethet.

A szívinfarktus során a beteg nyugtalan, verejtékezik, szorong és halálfélelme van. Az ajkak, a kezek és a lábak kékesen elszíneződhetnek, az idősebbek zavarttá válnak.

A fentiek ellenére minden öt betegből egy a szívinfarktust egészen enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen vészeli át, meg sem érzi. Az ilyen "néma" szívinfarktust csak bizonyos idő múlva, rutin EKG-vizsgálat során lehet felismerni.

Kórisme

Az orvosnak mindig gondolni kell szívinfarktus lehetőségére, ha 35 év feletti férfiak és 55 év feletti nők mellkasi fájdalomról panaszkodnak. Számos más betegség is okozhat hasonló fájdalmat: tüdőgyulladás, vérrög képződés a tüdőben (tüdő embólia), a szívet körülvevő hártya gyulladása (perikarditisz), bordatörés, nyelőcső görcs, emésztési zavarok vagy a mellkasfal izomzatának megerőltetése baleset vagy fizikai munka következtében. Az EKGs és bizonyos vérvizsgálatok néhány óra elteltével rendszerint megerősítik a szívizom infarktus diagnózisát.

Az EKG a legfontosabb első diagnosztikus vizsgálat, ha az orvos szívinfarktus lehetőségére gondol. Sok esetben rögtön kimutatja a szívinfarktust. Számos rendellenesség látható az EKG-n, a szívizom sérülés elhelyezkedésétől és kiterjedésétől függően. Ha ezt megelőzően már volt a betegnek EKG-elváltozást okozó szívbetegsége, a friss izomkárosodást az orvos nehezebben ismeri fel. Ha az EKG több órán keresztül normális marad, akkor az orvos nem tartja valószínűnek a szívinfarktust, de ekkor is vér- és egyéb vizsgálatok szükségesek ennek kizárásához.

Bizonyos enzimek szintje a vérben mérhető, ami a szívinfarktus diagnózisát segíti. Egyik ilyen enzim, a CK-MB normálisan is megtalálható a szívizomban, és szívizom károsodás esetén kiszabadul a vérbe. Megemelkedett szintje az infarktust követő 6 órán belül kimutatható a vérben, és 36-48 óráig követhető. A CK-MB szintjét a beteg a kórházi felvétele után folyamatosan, hat-nyolc óránként mérik az első 24 órában.

Ha az EKG és a CK-MB vizsgálat nem ad elég információt, akkor echokardiográfia vagy izotóp vizsgálat végezhető. Az echokardiográfia kimutatja a bal kamra érintett falának csökkent mozgását (a bal kamra pumpálja a vért a szervezetbe), ami a szívinfarktus okozta károsodásra utal. Az izotóp vizsgálat kimutathatja a károsodott szívizom vérellátásának tartós csökkenését, és megmutathatja a heg (elhalt szövet) kiterjedését, amit a szívinfarktus okozott.

| szívroham, infarktus, szívizom-elhalás, szívinfarktus, miokardialis infarktus
2009-03-03 12:43:04
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop