A homocisztein és a szívinfarktus
A szív- és érrendszeri betegségek minden fejlett országban a vezető halálokok között szerepelnek. Az utóbbi három évtized kutatásai feltárták, hogy e kórképek kialakulásában szerepe lehet a homocisztein nevű természetes aminosavnak is.
A szív- és érrendszeri betegségeken belül a koszorúér-betegségek (amelyek végkifejlete az infarktus) és az agyi katasztrófák a legfontosabbak. Hazánkban a KSH adatai szerint a szív- és agyérbetegség, valamint az érelmeszesedés miatt elhunytak együttes aránya 1980 és 1994 között egy igen enyhe csökkenéstől eltekintve állandó maradt. A fenti betegségek 1980-ban 50,3 százalékban, míg 1994-ben 48,2 százalékban járultak hozzá az összes halálesethez. Csak a szívinfarktus évente mintegy 28 ezer áldozatot szed.
A szív- és érrendszeri betegségek és leginkább a szívinfarktus fő kockázati tényezői, tehát a nemi különbségek (férfiaknál körülbelül 50 éves korig jóval nagyobb az infarktusveszély, mint a nőknél), a magas vérnyomás, a magas vérkoleszterinszint, az elhízás és a testmozgás hiánya már régóta ismertek. Egyes számítások szerint azonban mindezen tényezők az eseteknek csak mintegy 50 százalékára adnak magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy más kockázati tényezők után kell kutatnunk, mialatt persze cselekszünk a már ismertek ellen.1964-ben jelent meg az első tanulmány az érelmeszesedés és a vérben lévő magas homociszteinszint közötti összefüggésről. Ez az anyag természetes aminosavként állandó összetevője az emberi testnek. Ha a kémiai átalakítását végző enzimek öröklött meghibásodás miatt rosszul működnek, a vérben kórosan megnő a homocisztein mennyisége. A fölös homocisztein által keltett folyamatok pedig már fiatalon súlyos érelmeszesedést okoznak, és fokozzák a vérrögképződési hajlamot.1976-ban azt is kimutatták, hogy magas homociszteintartalom az egészséges enzimekkel rendelkező népességben is előfordul, s részben felelős lehet a koszorúér-betegségek kialakulásáért. Azóta számos vizsgálatot végeztek a homocisztein szív- és érrendszeri betegségekre gyakorolt hatásairól. Ezek közül egy, a Jama című amerikai orvosi lapban 1995 novemberében közzétett norvég tanulmány emelkedik ki, melyből kitűnt, hogy a homociszteinszint összefügg a korábban is ismert kockázati tényezőkkel, de bármilyen ok miatt létrejött magas koncentrációja önálló életre kelve súlyos károkat okoz.
A New England Journal of Medicine-ben most megjelent szintén norvég tanulmány fő megállapítása szerint a magas homocisztein-vérszinttel rendelkező emberek 4,5-szeres valószínűséggel vesztik életüket szívinfarktus következtében, mint az átlagnépesség. Persze ezek a fogalmak, mint a magas és átlagos homocisztein-vérszint, országonként, régiónként változhatnak.
A homocisztein átalakulási folyamatában fontos szerepet játszó folsav, a B6- és a B12-vitamin megfelelő mennyiségben történő fogyasztásával azonban a szívinfarktusok és az agyi érkatasztrófák egy része elkerülhető lenne.
Hazánkban az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) irányításával 1985-1988 között végzett mintegy 17 ezer fős reprezentatív felmérés szerint a vizsgált személyek mintegy 22 százalékánál (férfiaknál 24 százalék, nőknél 21 százalék) érzékelhető volt a folsavhiány. A B12-vitamin-szintek megfelelőek voltak, a B6-vitamint nem vizsgálták.
Az OETI 1992-1994 között végrehajtott egy kisebb, 2500 fős, nem reprezentatív felmérést is, amelyből kiderült, hogy bár a folsavból átlagban megfelelő az ellátottság, az értékek jelentősen szórnak. B12-vitaminból az ajánlott értéknél jóval nagyobb szinteket figyeltek meg, B6-vitaminból - főleg a nők - a szükségesnél kevesebbet fogyasztottak.
Az USA-ban 1996-ban döntöttek a liszt folsavval 1998-tól történő dúsításáról, különös tekintettel e vegyület egyes veleszületett fejlődési rendellenességeket megelőző, magzatvédő hatására. Ilyen szándék hazánkban is megfogalmazódott a fent említett három vitaminnal kapcsolatban, bár a B12dúsítás értelme megkérdőjelezhető. A B12-vitamin hiánya miatti vészes vérszegénység tüneteit ugyanis az egy milligrammnál nagyobb napi folsavbevitel látszólag javítja, ám az idegrendszeri szövődmények eközben súlyosbodnak. Már több halálesetet regisztráltak emiatt idős emberek esetében. A folsav nagy adagja epilepsziás rohamot is okozhat. Emiatt mindenekelőtt a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás, vagy jobb híján az egykomponensű vitamintabletták helyett a multivitaminkészítmények szakszerű használata javasolható.
2019-10-15 18:08:02