Angina

A szív oxigénigényét a szív munkájának intenzitása határozza meg - azaz a szívfrekvencia és az összehúzódás ereje. A fizikai aktivitás, valamint az érzelmi behatások növelik a szív munkáját, és így a szívizom oxigénigényét is. Amikor az artériák szűkebbek vagy el is záródtak, a véráramlás nem növekedhet a szívizomban az oxigénszükségletnek megfelelően, így iszkémia alakulhat ki, ami fájdalmat okoz.

Okok

Az angina általában a koszorúerek megbetegedésének a következménye, de más okokból is létrejöhet, például az aortabillentyű rendellenességei, különösen az aorta sztenózis (az aortabillentyű szűkülete), az aorta inszufficiencia (aortabillentyű elégtelenség) és a hipertrófiás szubaortikus (aortabillentyű alatti) szűkületet következtében. Mivel az aortabillentyű közel fekszik a koszorúerek szájadékához, ezek az eltérések csökkentik a koszorúerek véráramlását. Az artéria spazmusa (az artéria hirtelen, időleges összehúzódása), valamint súlyos vérszegénység (anémia) az izmokhoz szállított oxigén mennyiségének csökkenése miatt szintén anginát válthat ki.

Tünetek

A vérellátási zavar (iszkémia) nem mindig jár tünetekkel. Az angina nélkül fellépő iszkémiát néma iszkémiának nevezzük. Az orvosok nem találnak rá magyarázatot, hogy az iszkémia alkalmanként miért marad néma.

A betegek az anginát leggyakrabban a szegycsont mögött fellépő fájdalomként, vagy nyomásként érzik. Fájdalom jelentkezhet még a bal vállban, a bal kar belső felszínén, a háton áthatoló jelleggel, a torokban, az állkapocsban, a fogakban és időnként lefelé a jobb karban is. Az érzést a legtöbben inkább kellemetlen érzésnek írják le, nem fájdalomnak.

Az anginát típusosan fizikai terhelés váltja ki, nem tart tovább pár percnél, és nyugalomban megszűnik.

Sok betegben egy bizonyos fokú fizikai terhelést követően az angina fellépése megjósolható. Másoknál az epizódok váratlanul lépnek fel. Gyakran súlyosbodik az angina, ha a fizikai terhelés az étkezést követi. Általában az anginát súlyosbítja a hideg idő. Széllel szemben való sétálás, vagy meleg helységből hideg levegőre való kilépés ugyancsak anginás rohamot okoz. Érzelmi stressz szintén kiválthatja és súlyosbíthatja az anginát. Alkalmanként erős érzelem nyugalomban történő átélése, vagy alvás közben a rossz álom szintén anginát okozhat.

A variáns anginát a szív felszínén futó nagy koszorúerek görcse okozza. Azért nevezzük variáns anginának, mert a fájdalom nyugalomban jelentkezik, és nem fizikai terhelés hatására, az anginás roham alatt az EKG-n bizonyos változások figyelhetők meg.

Az instabil angina olyan anginát jelent, melynek tünetei változóak. Az angina jellemzői egy adott beteg esetében általában állandóak, így bármely változás, mint például a nagyobb fájdalom, gyakoribb rohamok, kisebb fizikai terhelésre vagy nyugalomban is létrejövő roham, súlyosságra utaló jel. A tünetek ilyen változása a koszorúér-betegség gyors súlyosbodását jelenti, a koszorúér erősödő szűkületével, amit az ateróma megrepedése vagy vérrög kialakulása idézhet elő. A szívroham kialakulásának veszélye nagy. Az instabil angina sürgős orvosi ellátást igényel.

Kórisme

A diagnózist az orvos nagyrészt a beteg által elmondott tünetek alapján ismeri fel. Az anginás rohamok között, vagy éppen roham alatt fizikális vizsgálattal vagy EKG-val olykor csak minimális eltérés, vagy semmi kóros nem észlelhető. A roham alatt a szívfrekvencia kissé növekedhet, a vérnyomás megemelkedhet és az orvos jellegzetes elváltozásokat észlelhet hallgatózással. A tipikus anginás roham alatt az orvos az EKG-n változásokat rögzíthet, de az EKG a rohamok között normális lehet még akkor is, ha a betegnek kiterjedt koszorúér-betegsége van.

Amikor a tünetek jellemzőek, a diagnózis megállapítása az orvos számára nem jelent problémát. A fájdalom jellege, helye, fizikai terheléshez, étkezéshez, időjáráshoz való társulása, valamint egyéb tényezők is segítik az orvost a diagnózis felállításában. Bizonyos vizsgálatok segítik az iszkémia súlyosságának meghatározását, valamint a koszorúér-betegség fennállásának és mértékének kimutatását.

A terheléses vizsgálat (a beteg futószalagon gyalogol, miközben az EKG-t folyamatosan rögzítik) segítheti a koszorúér-betegség súlyosságának és a szív iszkémiára történő válaszképességének a megállapítását. Az eredmények alapján eldönthető, hogy szükség van-e koszorúérfestésre vagy műtétre.

Az izotópos képalkotás a terheléses vizsgálattal összekötve értékes információt nyújt az orvosnak. Az izotópos vizsgálat nemcsak az iszkémia jelenlétét erősíti meg, hanem kimutatja az érintett területet és a veszélyeztetett szívizom nagyságát, valamint megmutatja, hogy a szívizomhoz mennyi vér jut el.

A terheléses echokardiográfia olyan vizsgálat, ahol a képeket a szívről visszaverődő ultrahangllámok hozzák létre. A vizsgálat veszélytelen, ábrázolja a szív méretét, a szívizom mozgását, a szívbillentyűkön keresztüli véráramlást, és a billentyűk működését. Az echokardiográfiát nyugalomban és maximális terhelés alatt is elvégezik. Iszkémia esetén a bal kamra falának pumpáló mozgása kórossá válik.

A koszorúérfestés akkor is elvégezhető, amikor a koszorúér-megbetegedése vagy az iszkémia nem teljesen nyilvánvaló. Leggyakrabban azonban a koszorúér-megbetegedés súlyosságának kimutatására használják, és segít eldönteni, hogy a betegnek szüksége van-e a véráramlást növelő beavatkozásra - koszorúér bypass műtétre vagy a koszorúér tágítására.

Néhány emberben a tipikus anginás tünetek és kóros terheléses teszt ellenére sem mutat ki a koszorúérfestés koszorúér-betegséget. Ezek közül néhány esetben a szívizom kis artériáinak kóros összehúzódásáról van szó. Ezzel kapcsolatban sok a nyitott kérdés, néhány szakember ezt a tünetegyüttest X-szindrómának nevezi. Általában a tünetek javulnak, ha a beteg nitrátokat vagy béta-blokkolókat kap. Az X-szindrómás betegek prognózisa jó.

Folyamatos EKG monitorizálás Holter-monitorral (hordozható elemes EKG-felvevő berendezés) egyes betegekben felfedheti a néma iszkémiát. Az orvosok vitatkoznak a néma iszkémia jelentőségén, de általában a koszorúér-megbetegedés súlyossága meghatározza a néma iszkémia kiterjedését és így a prognózist is. Az EKG szintén segítséget jelenthet a variáns anginák diagnózisában, bizonyos elváltozásokat kimutat, amikor az angina nyugalomban jelentkezik.

Az angiográfia (az artériák festékanyag beadását követő mozi-szerű röntgenvizsgálata) néha olyan koszorúerek görcsét is kimutathatja, amelyeknek nincs aterómájuk. Olykor az angiográfia végzése közben bizonyos gyógyszerek adásával váltanak ki spazmust.

Kórjóslat

A kórlefolyás előrejelzése szempontjából kulcsfontosságú az életkor, a koszorúér-betegség kiterjedése, a tünetek súlyossága, és mindenekelőtt a megmaradt ép szívizom működése. Minél több koszorúér érintett, vagy minél súlyosabb az artériák elzáródása, a prognózis annál rosszabb. A prognózis meglepően jó a stabil anginás betegekben, és normális pumpafunkció (a kamra izomfunkciója) esetén. A csökkent pumpafunkció drámaian rontja a kilátásokat.