Magasvérnyomás-betegség kezelése

Az esszenciális hipertónia nem gyógyítható meg, de kezelhető, hogy a szövődmények kialakulását megelőzzük. Mivel a magas vérnyomás önmagában nem okoz panaszokat, az orvos a kezelés során megpróbálja elkerülni, hogy a beteg rosszul érezze magát, vagy a kezelés akadályozza mindennapi életét. A gyógyszerek felírása előtt általában megkísérlik az egyéb, gyógyszermentes gyógyítási lehetőségeket

magasvérnyomás betegség, hipertónia, hipertenzió, kezelés | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
A túlsúlyos hipertóniás betegek számára javasolt a testsúly ideális szintre csökkentése. Az általános szív- és érrendszeri állapot karbantartására a cukorbetegségben szenvedő, kövér és magas koleszterinszinttel élő embereknek diéta javasolt. Ha a nátriumbevitelt napi 2,3 grammra, vagy a konyhasóbevitelt napi 6 grammra csökkentjük (a megfelelő kalcium-, magnézium- és káliumbevitel fenntartása mellett), és ha a napi alkoholfogyasztás nem haladja meg a 7 dl sört, a 2,4 dl bort vagy a 0,6 dl 50%-os whiskyt, ez önmagában is elegendő lehet a hipertónia kezelésére, és így a gyógyszeres kezelés esetleg feleslegessé válik. Mérsékelt erősségű aerobic gyakorlatok is jó hatásúak lehetnek. Az esszenciális hipertóniás betegeknek mindaddig nem kell a napi aktivitásukat csökkenteni, amíg a vérnyomás kézben tartható. A dohányzást teljesen abba kell hagyni.

A betegnek gyakran javasolja az orvos, hogy otthonában ellenőrizze vérnyomását. Azok, akik otthon rendszeresen mérik saját vérnyomásukat, általában nagyobb valószínűséggel tartják be az orvos utasításait.

Gyógyszeres kezelés

Gyakorlatilag minden hipertóniás beteg vérnyomása beállítható a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek széles választéka segítségével, de a kezelést egyénre szabottan kell végezni. A kezelés akkor a leghatásosabb, ha a beteg és az orvos között jó a kapcsolat és a kezelési program során jól együttműködnek.

A szakemberek különbözőképpen vélekednek arról, hogy a kezelésnek mennyire kell csökkentenie a vérnyomást, mikor és hogyan kell kezelni az egyes stádiumú (enyhe) hipertóniát. Abban azonban egyetértenek, hogy minél magasabb a vérnyomás, annál nagyobb a szövődmények kockázata - ez még a normális vérnyomástartományra is vonatkozik. Így néhány szakember szerint a csekély mértékű emelkedést is kezelni kell; minél alacsonyabb a vérnyomás, annál jobb. Mások véleménye viszont az, hogy a vérnyomás bizonyos érték alá csökkentésekor a szívroham és a hirtelen halál előfordulásának veszélye inkább fokozódik, semhogy csökkenne, különösen koszorúér-megbetegedés esetén.

A különböző vérnyomáscsökkentők eltérő mechanizmusokon keresztül hatnak. Számos orvos a gyógyszeres terápiában a lépcsőzetes kezelés előírásait követi: a terápiát egy gyógyszerrel kezdi, és ha szükséges, akkor újabb gyógyszerekkel egészíti ki. Más orvosok a szakaszos terápiát tartják jobbnak: felírnak egy gyógyszert, s ha az nem hatásos, abbahagyatják, és másik gyógyszert írnak fel. A gyógyszer kiválasztása során az orvos figyelembe veszi a beteg életkorát, nemét, rasszhoz való tartozását, a hipertónia súlyossági fokát, a kísérő betegségeket (pl. cukorbetegség, magas koleszterinszint), a lehetséges mellékhatásokat (amely gyógyszerenként eltérő), valamint a gyógyszerek és a kezelés biztonságosságát ellenőrző vizsgálatok árát.

A legtöbb ember a számára előírt vérnyomáscsökkentő gyógyszert jól tolerálja. A vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek is lehet azonban mellékhatásuk; ennek kialakulásakor a betegnek értesítenie kell az orvosát, aki vagy az adagon változtat, vagy másik gyógyszert ír elő.

Az elsőként adott vérnyomáscsökkentő gyógyszer gyakran a tiazid csoportba tartozó valamelyik vizelethajtó (diuretikum). A vizelethajtók segítik a vese só- és folyadék-kiválasztását, így csökken a keringő vérmennyiség, és a vérnyomás is. A vizelethajtó szerek a vérereket is tágítják. Mivel e vizelethajtók hatására a vizelettel nagyobb mennyiségű kálium távozik, használatuk esetén káliumpótlásra, vagy káliumvisszatartó gyógyszerek adására is szükség lehet. A diuretikumok elsősorban a fekete bőrűekben, az idősekben, az elhízottakban, valamint a keringési elégtelenségben vagy idült veseelégtelenségben szenvedő betegekben hatékonyak.

Az adrenerg blokkolók csoportba tartoznak az alfa-blokkolók, a béta-blokkolók, és az alfa-béta-blokkoló labetalol. E szerek gátolják a szimpatikus idegrendszer hatásait (ami a stresszhelyzetekre gyorsan válaszolva megemelné a vérnyomást). A leggyakrabban használt adrenerg blokkolók a béta-blokkolók, amelyeket elsősorban a fiatal, fehér bőrű emberek esetében, valamint szívinfarktus után, gyors szívműködés, angina pektorisz (szorító mellkasi fájdalom), vagy migrénes fejfájás esetén használnak.

Az angiotenzin-konvertáz enzim gátlói az erek tágításával csökkentik a vérnyomást. Elsősorban fehérbőrű, fiatal betegek, szívelégtelenségben szenvedők, krónikus vesebetegség következtében a vizeletben fehérjét ürítők, a cukorbetegség miatt kialakult vesebetegségben szenvedők, és egyéb gyógyszerelés mellékhatásaként impotenssé vált férfiak kezelésére használatosak.

Az angiotenzin-II-antagonisták a vérnyomást hasonlóképpen - bár közvetlenebb úton - csökkentik, mint az angiotenzinkonvertáz-gátlók. A közvetlenebb hatásmechanizmus eredményeképpen valószínűleg kevesebb a mellékhatásuk.

A kalciumantagonisták (vagy kalciumcsatorna-blokkolók) a vérerek elernyedését egészen más mechanizmus útján hozzák létre. Fekete bőrűekben, idősekben, angina pektoriszban (szorító mellkasi fájdalom), valamint a szapora szívverés egyes fajtái, vagy migrénes fejfájás esetén előszeretettel használják e gyógyszercsoportot. Az újabb tanulmányok azt mutatják, hogy a rövid hatású kalciumantagonistát szedők között a szívroham miatt bekövetkező halálozás veszélye magasabb. Ilyen mellékhatásokat azonban nem írtak le hosszú hatású kalciumcsatorna-blokkolók adása esetén.

A közvetlen értágítók (vazodilatátorok) ismét más mechanizmussal tágítják az ereket. Ezt a gyógyszercsoportot szinte sohasem használják önmagában, inkább második gyógyszerként adják, ha az elsőnek nem volt önmagában kielégítő a vérnyomáscsökkentő hatása.

A hipertenzív sürgősségi állapotok - például rosszindulatú hipertónia - a vérnyomás gyors csökkentését teszi szükségessé. Számos gyógyszer alkalmas a vérnyomás gyors csökkentésére, legtöbbjüket intravénásan adják. Ezek a gyógyszerek a diazoxid, a nitroprusszid, a nitroglicerin és a labetalol. A kalciumantagonista nifedipin nagyon gyors hatású, szájon keresztül adható, azonban hipotenziót (vérnyomásesést) okozhat, ezért a beteget szoros megfigyelés alatt kell tartani.

A másodlagos hipertónia kezelése

A másodlagos magasvérnyomás-betegség kezelése a kiváltó ok függvénye. A vesebetegség kezelése alkalmanként normalizálja vagy csökkenti a vérnyomást, így a gyógyszeres kezelés még hatásosabb. A szűkült veseartéria ballonos katéter bevezetésével és felfúvásával tágítható. A vesét ellátó szűkült artéria sebészi áthidalása is gyakran helyrehozza a magas vérnyomást. Magas vérnyomást okozó daganatok (pl. feokromo-citóma) szintén sebészeti úton távolítandók el.

| magasvérnyomás betegség, hipertónia, hipertenzió, kezelés
2009-02-18 19:03:00