A vérnyomás méréséről

Tehát fontos tudnunk, hogy vérnyomásunk nem állandó érték. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a kórházba beszállított beteg hitetlenkedik, amikor vérnyomását megmérve más értéket mondunk, mint amit otthonában vagy a háziorvosi rendelőben mértek. Gyakori kérdés, ami olykor talán el sem hangzik részéről: most akkor ki mérte rosszul?

Feltehetően mind a két alkalommal helyes mérés történik, azonban a két vérnyomásmérés között a beteg megtudja, hogy kórházba fog kerülni, lehet, hogy szirénázó mentőautó szállítja az adott osztályra és keringésének állapotában is számos paraméter változhat. Ezáltal vérnyomása 1O perc elteltével is jelentősen változhat akár magasabb vagy alacsonyabb érték irányába.

Ugyanakkor valóban történhetnek hibás mérések, s nem csupán szakmai, de technikai okok miatt. S ennek jelentősége azért is fontos, mert egyre több beteg rendelkezik saját vérnyomásmérő készülékkel. Ez utóbbinak előnyei és hátrányai éppúgy lehetnek, betege válogatja. Úgy gondolom, hogy az önellenőrzés - bizonyos egészséges határokon belül - mindenképpen előnyös. Azonban mindez ne legyen egyfajta "önmegfigyelés", mely kifejezetten egészségtelen.

A vérnyomás helyes mérése

A vérnyomásmérőnek stabilan kell állni, úgy, hogy a higanyszál függőleges legyen. A kar a szív magasságában legyen.

• A vérnyomást akár rendelőben, akár otthon mérjük, az alkar fekvő, ülő és álló helyzetben egyaránt a szív magasságában legyen.
• Lehetőleg higanyos vérnyomásmérőt használjunk. Amennyiben egyéb készülékünk van, rendszeres kalibrálása szükséges higanyos vérnyomásmérővel.
• Az alapmérés nyugodt környezetben, öt perces pihenőt követően és mindkét karon történjen meg. Majd pár perc után megismételt mérések /összesen tehát egy karon kétszer/ átlagából kapjuk meg a valósnak tekinthető aktuális vérnyomásértéket.
• A mandzsettát a felkarra helyezzük és a vérnyomásmérőt 2O-3O Hgmm-rel a várható felső vérnyomás-érték fölé pumpáljuk fel.
• A hallgatót enyhe nyomással a könyökhajlat bőrére helyezzük, s a másik végét mindkét fülünkbe illesztjük.
• Pontosan vérnyomást mérni zajos környezetben, beszélgetés közben nem lehet !
• Ha a vérnyomásmérőt a szisztolés /első-magasabb/ érték fölé pumpáltuk, a könyökhajlat felett nem hallunk semmilyen hangot.
• A levegőt a mandzsettából fokozatosan, lassan, 2 Hgmm/sec. sebességgel engedjük le. A gyorsabb leengedése pontatlan mérést eredményezhet.
• Amikor a könyökhajlatban bedobbanást, koppanó hangot hallunk, az első megjelenése jelenti a szisztolés értéket. Ezt abban a pillanatban a vérnyomásmérő szám-skálájáról leolvashatjuk.
• Ezt követően hallhatjuk a pulzusnak megfelelő ritmust, majd ha ez elhalkul, az akkor leolvasott érték adja a diasztolés (alsó)értéket.
• A szisztolés vérnyomást fülhallgató nélkül a radiális pulzus tapintásával ellenőrizhetjük. A mandzsetta leengedésével a pulzus tapintható megjelenése mutatja a szisztolés értéket. Ezzel a módszerrel a diasztolés érték nem állapítható meg.

Gyakori hibalehetőségek

• A felkar nem a szív magasságában van.
• A bedobbanó hang értékelése külső zaj, a vizsgáló halláscsökkenése miatt pontatlan lehet.
• Nem hitelesített a vérnyomásmérőnk.
• Gyorsan engedjük le a mandzsetta nyomását, s a higany szaladása mellett pontatlanul olvassuk le az értéket.
• Lyukas a mandzsetta.
• Rossz a leeresztő szelep.
• Koszos a higanyt tartalmazó üvegcsövecske.
• Keskeny a vérnyomásmérő mandzsetta

• Rövid a vérnyomásmérő mandzsetta

• A mandzsetta szélessége és hosszúsága is fontos. Számos mérési hibát eredményezhet. Elfogadható szélesség: 13-16 cm. Hosszúság: a kar körfogat 3/2-e.
• A higanyszál nem függőlegesen áll.
• A mandzsettát egymás után többször ismételten felpumpáljuk