Túlsúlyos és szívbeteg? Sétáljon nagyokat!

A vizsgálat során 74 páciens esetét dolgozták fel, akiket véletlenszerűen nagy kalóriaigényű mozgásterápiával (naponta végzett sétával hetente 3000-3500 kalória elégetése) vagy hagyományos ellátással (heti három edzéssel 700-800 kalória elégetése) kezeltek. A közepes tempóval végzett séta naponta 45-60 percig tartott, és hetente öt-hat alkalommal került rá sor.

A vizsgálat öt hónapja után a szerzők összehasonlították a két csoport eredményeit, és azt tapasztalták, hogy a naponként végzett séta kapcsán mintegy 10 kockázati tényező javulását tapasztalták, többek között a sejtek inzulinérzékenysége is kedvezően alakult. A séta kapcsán jelentősebb volt mind a testtömeg csökkenése (a két csoportban 4 és 9 kg) és a zsírszövet elvesztése (6,5 kg és 3 kg) is.

A vizsgálatot végző kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a kardiális rehabilitáció gyakorlatilag változatlan maradt a 70-es évek óta, a mortalitásra gyakorolt kedvező hatása miatt. A dolgok azonban változtak azóta, és a kezelés nem fogyaszt túl sok kalóriát. A rehabilitációra szoruló betegek 80 %-a túlsúlyos, és egyre több a cukorbeteg is. A túlsúly önmagában növeli a szívroham kockázatát, és összefügg a cukorbetegség, a magas vérnyomás, és a kóros koleszterinszint kialakulásával is, ezért ma már más a rehabilitáció célja.

Nem javasolják azonban, hogy a páciensek elkezdjék az új rehabilitációt, mielőtt egyeztetnének orvosukkal. A program széles körben alkalmazható, de szem előtt kell tartani, hogy az edzés túlnyomó része a rehabilitációs intézeten kívül történik.

A legtöbb páciens folytatta a kezelést a vizsgálat végezte után is. Egy évvel az intenzív rehabilitáció megkezdése után mindkét betegcsoportban súlynövekedést lehetett tapasztalni, de a testsúly és a zsírszövet mennyisége így is alacsonyabb maradt.