Szívműtét után

A műtőből a betegek az intenzív osztályra kerülnek, ahol az első órákban a légzést lélegeztető gép biztosítja. Erre azért van szükség, mert a beteg önálló lélegzésre - az altatás elhúzódó hatása miatt - az első időben nem képes.

szívműtét, utókezelés, rehabilitáció | InforMed Hírek14   InforMed | Jánosi, A.

Ébredéskor, amikor a beteg "félálomban" van, kellemetlenséget okoz a légcsőbe helyezett cső (tubus). Amíg a tubus a légcsőben van, addig a beteg nem tud beszélni, ill. folyadékot fogyasztani. A legtöbb beteget ébredéskor kínzó szomjúság gyötri. A tubus eltávolítása akkor lehetséges, ha a beteg ismételt próbálkozások során bebizonyítja, hogy nem felejt el lélegezni, és a vér oxigéntartalma önálló lélegzés esetén is kielégítő.

A tubus legtöbbször a műtét befejezését követő 10-12 órával kerül eltávolításra.

A lélegeztető tubus eltávolítása után is számos cső marad a beteg testében, amelyek a következők:

1. Gyomorszonda: az orron keresztül a gyomorba vezetett cső, amely megakadályozza a gyomortartalom okozta feszülést és hányást.

2. Hólyagkatéter, amely a műtét alatt, ill. az intenzív megfigyelés első óráiban alkalmas a vizeletmennyiség pontos mérésére. Ébredés után a hólyagban lévő katéter vizelési ingert okoz. Eltávolítása általában 24-48 órával a műtétet követően lehetséges.

3. Mellkasi szívócső (drain): a mellkasban a leggondosabb műtéti technika mellett is kis mennyiségű véres folyadék képződik, amelynek kivezetésére mellkasi szívócsövet használunk. Amikor a folyadék újraképződése megszűnik - általában a műtét második vagy harmadik napján -, a szívócsövet kis kellemetlenség kíséretében, egy határozott mozdulattal eltávolítják.

4. Artériás, ill. vénás katéter: mind az artériába, mind a vénába juttatott katéter biztosítja, hogy a betegtől artériás, ill. vénás vért bármely időpillanatban könnyen és fájdalommentesen nyerhessünk, illetve vénába adandó gyógyszert vagy vérátömlesztést adhassunk. Az állapot stabilizálása - egy-két nap - után a legtöbb ilyen katéter eltávolítható.

Két-három nappal a szívműtét után

A műtétet követő 48-72 órával az operált beteg rendszerint már elhagyja az intenzív osztályt, és - a mellkasi drain eltávolítása után - a nap nagyobb részét karosszékben, az ágyon kívül tölti.

Ebben az időszakban a legfőbb panasz a fáradtság, a levertség, ill. a légzéskor, köhögéskor jelentkező mellkasi fájdalom. A mély légzés, a hörgőváladék felköhögése és a köpet kiköpése rendkívül fontos, mert így megelőzhető a műtétet követő tüdőgyulladás. A műtét után összeesett tüdő újbóli kitágulásának feltétele a mély légzés, a helyes légzési technika.

A mellkasi fájdalom csökkentése szempontjából nagy jelentőségű a mellkas fizikoterápiás kezelése: masszázs, gyógytorna. A fizikai erő visszatérésének feltétele, hogy a lábadozó beteg gondot fordítson az egyre növekvő fizikai aktivitásra: ha a műtétet követő 5-6. napon a beteg kellő biztonsággal mozog, erőnléte kielégítő, akkor 7-10 nappal a műtét után - a varratszedést követően - elhagyhatja a szívsebészeti osztályt.

Műtét utáni kezelés a kardiológiai osztályon, rehabilitáció

A szívműtétet követő időszakban apróbb kellemetlenségek természetesen előfordulnak. Ezen szövődmények miatt esetenként gyógyszeres kezelés is szóba jön, ezért a műtétet követő 2-3 hétig célszerű a betegnek olyan osztályon lennie, ahol ezen apróbb problémák elhárításában gyakorlattal rendelkeznek.

Tovább
| szívműtét, utókezelés, rehabilitáció
2018-03-28 20:22:32
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop