ÚJ

Szívbillentyű-betegségek

A születéskor jelen lévő szíveltéréseket szaknyelven kongenitális szívbetegségnek nevezik. Előfordulása kb. 6-8 minden 1000 élveszületésből. Az eltérések nagymértékben különböznek egymástól, egyesek spontán eltűnhetnek (pl. a két kamrát elválasztó sövényhiány), mások viszont azonnali, sürgős műtétet igényelnek. Egyes veleszületett szíveltérések öröklődnek, de szerepelnek környezeti tényezők, anyai fertőzések, mint például rubeóla, vagy a magzatot károsító tényezők.


Nem olyan súlyos a szívbillentyű-elváltozás, mint korábban gondolták

Két új tanulmány is állítja, hogy a korábban súlyosnak és komplikációkat okozónak hitt szívbillentyű-zavarok egyik fajtája kevésbé gyakori és kevésbé súlyos.


Szívbillentyű álruhában

Aprócska egyenetlenségek, kisebb kinövések, alakváltozások a test különböző részein: általában alig jelentenek többet némi kellemetlenségnél, szépséghibánál. Attól függ persze, hol keletkeznek, hiszen például az egészséges körülmények között tükörsima ízületekben az ilyesminek fájdalmas mozgáskorlátozottság lehet a következménye. A szív billentyűinek efféle elváltozása pedig a vérkeringés megzavarása révén már az egész szervezetre hatással vannak, egyenesen az életet veszélyeztethetik. Az itt végzett helyreállító (plasztikai) beavatkozások tehát, miközben az elvégzésük maga is rendkívüli nehézségeket támaszt, életmentőek lehetnek. Az eltelt évtizedek során a szívbe beültetett és a sertésszívbillentyűt felváltó, mesterséges, szövetbarát anyagokból (jobbára fémötvözetekből) készült billentyűknek számos fajtáját fejlesztették ki. Ezek szinte egyeduralkodóvá váltak, és mára a beültetett billentyűk túlnyomó többségét adják. Egyikük sem mondható azonban hibátlannak, ezért a fejlesztés szüntelenül folyik. A konstruktőrök célja, hogy sikerüljön olyan mesterséges szelepet alkotni, amely nemcsak hogy megfelel a biomechanikai követelményeknek, de a beültetése után már a mesterséges billentyűk legfőbb hátulütőjével: a vérrögképződés (trombózis) veszélyével sem kell számolni. A hannoveri Leibnitz Biotechnológiai Laboratóriumban egy szívsebészekből és biológusokból álló munkacsoport most az eredetileg használt sertésszívbillentyűnél tartósabbnak ígérkező, a természet alkotta konstrukció valamennyi előnyét nyújtó típust fejlesztett ki. A módszerük lényege, hogy a korábban alkalmazott szívbillentyűt megfosztják az élő sejtektől anélkül, hogy maga a szerkezet megváltozna. Az eljárás során az a szilárd, rugalmas, rostos váz, amely a billentyű alakját biztosítja, sértetlen marad, s a vizsgálatok szerint a mechanikai tulajdonságai, a teherbíró képessége sem változik meg. Az élő testnedveket utánzó tápoldatban megőrzött vázszerkezetre ezután olyan érbélelő (endothel) sejteket telepítenek, amelyek a billentyű beültetésére váró betegből származnak. A néhány hétig tartó eljárás során ezek a sejtek vékony köpenyt borítanak a sertésszívbillentyű rugalmas vázára. Az idegen szervezetből származó, mégiscsak barátságtalan, természetes szerkezet "farkasát" így teljesen elfedi, egyúttal a táplálását, fennmaradását szavatolja a minden tekintetben testazonos "báránybőr". A kísérleti műtétek során birkába ültették be az ily módon készített hibridbillentyűt, amely tartósabbnak bizonyulta korábban alkalmazott, saját mezben "fellépő" változatnál. A későbbi meszesedési hajlam, ami miatt a sertésbillentyű-implantátum a háttérbe szorult - mindeddig nem mutatkozott. A továbbiakban a találmányt úgy kívánják tökéletesíteni, hogy a csupasz váz "felöltöztetése" előtt, ugyancsak a páciensből származó, rostépítő kötőszöveti sejteket (fibroblasztokat) vándoroltatnak az előzőleg kipusztított sertésfibroblasztok helyére. Ezek, a várakozások szerint az eredeti váz "útmutatásai" nyomán maguk is rostokat képeznének, amelyek eleinte megerősítik, majd idővel saját produktumukkal helyettesítik a beültetett vázszerkezetet. Erre kerülne rá az eddigi kísérletekben bevált endothel-köpeny. A szövettenyésztési technikák mai szintjén ezeknek a sejteknek az előállításához az operáció előtt a betegből mindössze kicsiny bőr-, illetve érdarabka eltávolítására lenne szükség. A kutatók bejelentése szerint hamarosan sor kerül az első, emberi endothelbe öltöztetett sertésszívbillentyű klinikai kipróbálására. Dr. Dékány Péter főorvostól megtudtuk, hogy az Országos Kardiológiai Intézetben elvégzett, évi ezer körüli nyitott szívműtétnek csaknem egyharmada billentyűbeültetés. Ilyenkor túlnyomórészt mesterséges fémszerkezetet használnak fel. Körülbelül minden tizedik esetnél ültetnek csupán be rövidebb élettartamú, biológiai (sertés-) billentyűt. Általában olyankor, ha a beteg állapota vagy körülményei miatt nehézségekbe ütközne a fémprotézisek mellett elkerülhetetlen, élethosszig tartó, gondos ellenőrzést igénylő véralvadásgátló utókezelés. Ha beválna a szervezetbaráttá tett természetes implantátum, a biológiailag szinte teljes értékű műbillentyűknek ez az újabb generációja valódi előrelépést jelenthetne. Még több beteg szabadulhatna meg az önmagában sem kockázatmentes utókezelés terheitől.


| 2
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop