Trombózis, visszérgyulladás, visszeresség, tüdőembólia

A visszértrombózis leggyakrabban az alsó végtag vénás keringésének hirtelen vagy fokozatosan kialakuló zavarát okozza.

| InforMed Hírek18   InforMed | Váradi, A.

A comb, illetve lábszár vénáinak trombózisához képest lényegesen ritkább a felső végtagon. A legtöbb vénás trombus a lábszár vénáinak billentyűin vagy a kitágult felületes vénákban képződött vérlemezke-tömörülésként indul, mely azután fölfelé növekedve terjed.  


A mélyvénás trombózis

Az esetek kisebb részében - legalábbis a betegség elején - tünetmentes lehet. Ilyenkor előfordul, hogy a trombózis legsúlyosabb szövődménye, a vérrög felszállása a vérárammal, majd elakadása a tüdőérrendszerben (tüdőembólia) megelőzi a mélyvénás trombózis helyi tüneteinek fellépését.

Sokkal gyakoribb azonban, hogy a betegség fájdalommal, érzékenységgel, a lábszár duzzadásával és kékes elszíneződésével (a vénás visszafolyás akadályozottságának jeleivel) lép fel, mely panaszok elsősorban járáskor jelentkeznek.

Nem típusos esetben az egyéb betegségektől való elkülönítés esetleg nehéz, ilyenkor feltétlenül orvosi vizsgálatra van szükség, annál is inkább, mert az azonnali és erélyes kezelés - kórházi befekvéssel egyidejűleg - a legfőbb, életveszélyes szövődmény, a tüdőembólia megelőzése céljából - elkerülhetetlen.

Hasonlóképpen, a trombózis gyógyulását követő vénás keringési zavar kockázata is csökkenthető az erélyes alvadásgátló kezeléssel. Első lépésként a beteg több napon át véralvadásgátlót kap intravénás infúzióban. A későbbiekben ezt a gyógyszert tablettás kezeléssel cseréljük fel, melynek során a betegnek hónapokon vagy akár éveken keresztül is szednie kell.

Az alvadásgátlás megfelelő hatását rendszeres laboratóriumi ellenőrzéssel (INR. protrombin-szint meghatározás) kell nyomon követni. A vizsgálati eredménytől függően - a kezelőorvossal való megbeszélés alapján - a gyógyszer adagja szükség szerint változtatandó.

A mélyvénás trombózis legsúlyosabb szövődménye az, ha a vérrög (embolus) a tüdőkeringésbe kerül. Nagy embolus hirtelen halált is okozhat valamely fő tüdőverőér hirtelen elzárásával. Kisebb vérrög, illetve kisebb tüdőverőér elzáródása jellegzetes tünetekhez vezet (nehézlégzés, oldalszúrás, vérköpés), mely tünetcsoportot mindenképpen kórházban kell kezelni, alvadásgátlóval. A tüdőembólia megelőzését a vénás trombózishoz vezető tényezők kiküszöbölése jelenti: a vénás pangás minimálisra csökkentése a legfőbb eszköz.

A különböző műtétek és a velük járó, napokig tartó ágynyugalom különös kockázatot jelent, a műtét utáni ún. posztoperatív tromboembóliás szövődmények megelőzése nagyon fontos.

De a rendszeres testmozgás, rugalmas gyógyharisnya hordása a visszeres lábakon, a keringést elszorító harisnyakötő kerülése műtéttől függetlenül is jótékony megelőző hatású. Az alsó végtagok rendszeres időközönként való mozgatása különös jelentőségű hosszas ülő testhelyzet (például repülőút) esetén.

Az utóbbi években - a koszorúerek trombózisának kezelésekor alkalmazott stratégiához hasonlóan - egyre gyakrabban kerül sor a vérrögöt feloldó infúziós kezelésre. E terápia legnagyobb jelentősége a mélyvénás trombózis másik, évtizedekre elhúzódó szövődményének, a trombózis utáni idült vénás keringészavarnak (ún. poszttrombotikus tünetcsoport) a megelőzése.

Az idült vénás elégtelenség tartós fájdalmat, vizenyő okozta lábszárduzzadást, valamint - a helyi keringészavar következtében - a lábszár bőrének kifekélyesedését okozza. A panaszok (a láb teltségének érzése, fáradékonysága, fájdalma) leggyakrabban álláskor vagy járáskor jelentkeznek, pihenéskor és a láb felemelésére szűnnek. Megelőzésükben segít, ha az érintettek rugalmas gyógyzoknit hordanak, ülés közben - hátradőlve - az alsó végtagot vízszintes helyzetben tartják vagy alátámasztással magasabbra emelik.

A felületes vénatrombózis

Igen gyakori, kellemetlen, de a mélyvénás rögösödéssel jelentőségében, veszélyességében össze nem hasonlítható betegség. Ilyenkor a rögösödött felszínes véna egyenes, kemény kötegként tapintható, különböző fokú gyulladásos tünetekkel (fájdalom, tapintási érzékenység, bőrpír, melegség) együtt. A kellemetlenség csökkentése a fő tennivaló, amit valamely gyulladásgátló-fájdalomcsillapító gyógyszerrel, valamint borogatás és kenőcsök helyi alkalmazásával lehet elérni.

A három NEM mind a kezelőorvos, mind a beteg számára irányadó.

Vagyis

  • nem szükséges kórházi befekvés
  • alvadásgátlás
  • antibiotikum
Visszértágulat (varikozitás)

Ennek a mindenki által ismert betegségnek a lényege, hogy az alsó végtag felszínes vénái megnyúlnak, kitágulnak, kanyargóssá válnak. A vénabillentyűk (lásd alább) nem működnek megfelelően, ezért álló helyzetben a vénás véroszlop egész súlya az alsó végtagi vénákra nehezedik.

A vénás keringés egyirányúságát a vénákban elhelyezkedő billentyűk biztosítják, melyek meggátolják a vér visszafelé áramlását. Négylábú állat őseinkben a mellső és hátsó végtagokban a billentyűk működése azonos. Az álló testhelyzet azonban különleges nyomási terhelést jelent a vénás keringésre, melyhez csak részben adaptálódott a visszérrendszer. Ez az oka a visszértágulat gyakoriságának

Az alsó végtagi visszerekre háramló nyomási terhelésen kívül arra hajlamos egyéneken a vénafal elsődleges, ismeretlen eredetű gyengesége vezethet varikózus vénák, visszértágulatok kialakulásához. Tartós egy helyben állást igénylő foglalkozás súlyosbítja a meglévő visszértágulatokat. Egy másik kiváltó tényező a vénás keringés - lezajlott mélyvénás trombózis okozta - idült károsodása.

A tágult vénák kezdetben feszülnek, esetleg tapinthatóak, de nem látszanak. A későbbiekben láthatóvá és kanyargóssá válnak, ilyenkor tüneteket okozhatnak. Fájdalom, fáradékonyság, melegségérzés jelentkezhet, de a visszértágulat kiterjedésével ezek a tünetek nem feltétlenül függenek össze. Néha a súlyosan érintett láb tünetszegény lehet, más beteg viszont alig látható visszértágulatot is fájdalmasnak érez.

Szövődményként felületes vénagyulladás, a vénás keringés helyi zavara következtében bőrgyulladás, illetve lábszárfekély léphet fel.

Enyhébb panaszok esetén rugalmas, könnyű harisnya viselése megszüntetheti a fájdalmat, gyakran nincs is szükség egyéb kezelésre. Súlyosabb esetekben műtét javasolt, amelyre a jelentősebb fájdalom, a visszatérő felületes visszérgyulladás, és a bőrelváltozások adnak okot. Gyakran kozmetikai megfontolások teszik szükségessé a súlyosan kitágult vénák sebészi gyógyítását.

Az érsebész ilyenkor a tágult felületes vénákat egészében eltávolítja. Mióta azonban a koszorúerek és a végtagi artériák szűkületének áthidaló műtéte (lásd fentebb) gyakori gyógyítási eljárás, és ehhez az áthidaló ér általában az alsó végtag valamely visszeréből kivett érszakasz, a jövőbeli esetleges ilyen típusú műtétre gondolva, helyes stratégia mindent megtenni bizonyos alsó végtagi vénák (vena saphenák) megőrzése érdekében, és ezeket a vénákat csak akkor eltávolítani, ha azok a lágyéktól a bokáig végig érintettek.

A visszértágulatok sebészi kezelésének másik módszere az érintett vénába olyan vegyi anyag injekciós bejuttatása, melynek hatására a véna elzáródik. Ez az ún. szklerotizációs kezelés rugalmas harisnya viselésével kombinálva a legtöbb vénatágulat esetében megoldást nyújt.

| trombózis, visszeresség, tüdőembólia, mélyvénás trombózis
2020-01-07 12:32:23

Web Design & Development Prowebshop