A vírus okozta krónikus májbetegségek
Többféle akut májgyulladást okozó vírus ismert már napjainkban. Az akut májgyulladás többsége az alkalmazott kezelés mellett meggyógyul.
A kezelés lehetőségei
Leggyakrabban a hepatitis B- és C-vírus okoz krónikus májgyulladást. B-vírus-fertőzést követően 5-10 százalék, C-vírus-fertőzést követően pedig 40-60 százalék a krónikus májgyulladás kialakulásának valószínűsége.
Krónikus májgyulladásról akkor beszélünk, ha az idült gyulladás és következményes májsejtpusztulás legalább 6 hónapon át fennáll. A fel nem ismert és emiatt nem kezelt krónikus májgyulladás következtében néhány év alatt a máj kötőszövetes átalakulása, a májzsugor és akár májdaganat is kialakulhat. Krónikus májgyulladásban szenvedő betegeknél szerepelhet a kórelőzményben sárgasággal járó akut májgyulladás. A C-vírus okozta akut májgyulladás azonban gyakran nem okoz sárgaságot. Sokszor a betegek teljesen tünetmentesek, nincsen panaszuk. Máskor csak enyhe hasi panaszok fordulnak elő, például jobb bordaív alatti mérsékelt fokú fájdalom, hasi puffadás.
Igen gyakran szűrővizsgálat kapcsán derül fény arra, hogy a laboreredmények májbetegségre utalnak. Ilyenkor gondolnunk kell a vírus okozta krónikus májgyulladás lehetőségére is. Speciális laborvizsgálattal megállapíthatjuk, hogy melyik hepatitisvírus a kórokozó, és azt is, hogy aktuálisan zajlik-e vírusszaporodás a szervezetben. A májból vett szövethenger szövettani vizsgálatával a gyulladás súlyosságát is pontosan meghatározhatjuk.
Krónikus vírus okozta májgyulladásban a májkárosodás immunmechanizmusok révén következik be. A vírusfertőzésből való gyógyulás a szervezet saját természetes védekezőrendszerének működésétől függ. Ha ez károsodott, megnő a krónikus fertőzés kialakulásának kockázata. Ilyenkor a májgyulladást okozó vírus tovább szaporodik és károsítja a májsejteket.
A kezelés általános szempontjai a következők: a tünetmentes, nem súlyos esetekben a normális aktivitású életmód és normális étrend megengedhető, bő fehérje- és energiabevitel, lehetőleg alkoholtilalommal. Az aszpirin és egyéb gyulladáscsökkentők kerülendők a gyomor-bélrendszeri vérzés kockázata miatt.
A terápia célja a vírus elpusztítása, a gyulladás és májsejtelhalás mérséklése, és a májzsugor kialakulásának megelőzése. Ennek az eszköze a vírusellenes kezelés és a szervezet védekező válaszának helyreállítása.
A vírusellenes kezelés lényege, hogy az alkalmazott gyógyszer gátolja a vírusszaporodást. Önmagukban ezek a gyógyszerek nem eléggé hatásosak, ezért inkább kombinációs kezelésekben alkalmazhatók. Az újabb tapasztalatok szerint jelenleg a leghatékonyabbak a krónikus vírus okozta májgyulladás kezelésében az interferonok.
Az interferonok természetes fehérjék, amelyeket fehérvérsejtek és bizonyos kötőszöveti sejtek termelnek az immunválasz legkoraibb szakaszában. A hepatitisvírus egyes fajtái gátolják az interferonok termelődését.
Az interferonok fokozzák a vírusfertőzött májsejtek elleni sejtes immunválaszt, másrészt bizonyos enzimek aktivációja révén gátló hatást fejtenek ki a vírusszaporodásra, a szervezet sejtjeinek úgynevezett vírusellenes állapotát eredményezve. Interferonok adásával sikeres esetben a vírust el tudjuk pusztítani, valamint a fertőzött májsejtek is elhalnak.
Az interferon-terápiától főként akkor várható jó eredmény, ha nem régi keletű a fertőzés és akut májgyulladás volt a kezdet, ha magas a vérből vizsgálható egyik májenzimérték, ha jelentős a gyulladásos aktivitás a szövettani képben, ha alacsony a vérben a vírus DNS-szintje.
Rossz válaszkészség tapasztalható:
Hazánkban forgalomban van rekombináns géntechnológiával előállított interferon-készítmény, mely egyetlen fajta interferont tartalmaz, és többféle interferont tartalmazó természetes interferon, melyet emberi fehérvérsejtekből állítanak elő.
Az interferon-kezelés indikált szövettanilag igazolt krónikus májgyulladás, legalább 6 hónapja fennálló, a normális érték kétszeresét meghaladó májenzimérték, valamint laborvizsgálattal igazolt vírusszaporodás esetén.
A kezelés hat hónapon át tartó, bőr alá adott heti három injekcióból áll. Az injekció adását a betegeknek megtanítják és ezután a beteg önmagát injekciózza. Az injekcióhoz a betegek 100 százalékos társadalombiztosítási támogatással jutnak hozzá. A kezelés alatt rendszeres szakorvosi ellenőrzésre van szükség.
Ellenjavalt a kezelés májelégtelenség, keringési és veseelégtelenség, nem kezelt magas vérnyomás, pszichiátriai megbetegedések, például depresszió, epilepszia, alkoholizmus, bizonyos immuneredetű betegségek és interferon-allergia esetén. A mellékhatások között a legjelentősebb az úgynevezett influenzaszerű tünetcsoport, melyre jellemző a láz, izomfájdalom, ízületi fájdalom és fejfájás. Ez kezdetben velejárója a kezelésnek. Más, ritkán előforduló mellékhatások időbeni észlelése miatt fontos a rendszeres szakorvosi kontroll.
Általában az interferon-kezeléssel a betegek 30-35 százalékában sikerül a vírust elpusztítani és a teljes gyógyulást elérni. Sikertelen esetekben újabb kezelés, más interferon-készítmények, vagy kombinált kezelés: interferon és vírusszaporodást gáltó gyógyszer, vagy interferon- és epesavtartalmú gyógyszer hozhat eredményt.
Az interferon és a kombinációs kezelések jelentős haladást jelentenek a víruseredetű krónikus májgyulladás kezelésében, de tovább folynak a kutatások olyan gyógyszerek kifejlesztéséért, melyektől még jobb eredményt várhatunk, és ezáltal még több beteget sikerül meggyógyítanunk. Így tudunk majd egyre több beteget megvédeni a májelégtelenséget okozó májzsugor, valamint a májrák kifejlődésétől.
Krónikus, vírusos májgyulladás esetén.
Májcirrózis
2007-11-09 18:56:23