A betegség májelégtelenséget, májzsugoros folyamat kialakulását eredményezheti, halálos kimenetelű lehet.

Kóroki tényezőként legfontosabb a B, C és D hepatitiszvírus okozta fertőzés; az esetek egyharmadában heveny vírushepatitisz után kezdődik. Gyógyszerek is okozhatják, például a tuberkulózis ellen alkalmazott gyógyszer tartós fogyasztása (izoniazid), a régebben gyakran használt magasvérnyomás-ellenes szer (Dopegyt), Nitrofurantoin, szulfonamidok. Ritkábban fájdalomcsillapítók, gyulladásgátló gyógyszerek idült használata, krónikus alkoholizmus és enzimhiány (alfa-l-antitripszinhiány) is szerepelnek a kórtörténetben.

Az esetek egy részében a kóroki tényező nem ismert. A májsejtkárosodás valószínűleg immunológiai mechanizmus alapján jön létre, amelyben bizonyos genetikai tényezők is szerepet játszanak. Klinikailag lehet tünetmentes, vagy idült betegség gyanúját mutató, időnként fluktuáló heveny fellángolásokkal és tartós tünetmentes állapotokkal. A betegség súlyosságától függően előfordulhat sárgaság, továbbá csillag alakú kapilláris-tágulatok kialakulása a bőrben, lép- és májmegnagyobbodás, létrejöhet hasűri folyadékgyülem és jelentkezhetnek az agyi működés zavarai is. Bár a májműködési próbák nincsenek arányban teljességgel a klinikai, laboratóriumi és a máj szövettani állapotával, a vérbilirubinszint, az aminotranszferázok aktivitása, valamint a gamma-globulin jelentős mértékű emelkedése és az egyéb, májműködésre utaló próbák pozitivitása súlyosabb betegségre utalhat.

Vírusos eredetű idült májgyulladás

A B vírus által kiváltott idült betegségek mintegy 40%-a, a C vírus okozta megbetegedések mintegy 50%-a májzsugoros megbetegedésbe megy át. A progresszió általában a fertőzésre is hajlamos betegek esetén B hepatitiszvírus okozta megbetegedésben a leggyorsabb (átlagban 4-5 év), valamint C vírus-fertőzés esetén, különösen ha a vírusos eredetű májbetegség alkohol okozta májkárosodással is társul (átlagban 4 év). Másrészről az idült májgyulladás éveken keresztül stabil maradhat, sőt szövettanilag és klinikailag gyógyulás is kialakulhat. Mindez spontán is előfordulhat, vagy a specifikus terápia (interferon) következtében, akár B vagy C vírus okozta fertőzésben. A kezelés abbahagyása esetén azonban a visszaesés gyakori.

Vírusos eredetű idült májgyulladásban, ha még a májzsugorodás tünetei nem alakultak ki, a becsült 5 éves túlélési arány általánosságban mintegy 85%-ra tehető. Ez azt jelenti, hogy a betegek mintegy 85%-a 5 év elteltével is életben van.

Gyógyszer okozta idült májgyulladás

Ezt a megbetegedést általában bizonyos gyógyszerek tartós fogyasztása idézi elő. A kiváltó gyógyszer szedésének abbahagyása esetén a betegség előrehaladása megáll, a hosszú távú prognózis általában a májkárosodás mértékétől függ. A májkárosodás mértéke laboratóriumi és szövettani vizsgálattal ítélhető meg.

Immun eredetű idült májgyulladás

Ez a típusú idült májgyulladás a szervezet védekezőrendszerének károsodása esetén alakul ki. Ez esetben nemcsak a máj, hanem más szervek is megbetegedhetnek, így együtt járhat ízületi fájdalmakkal, vérszegénységgel, gyulladásos bélbetegséggel, vese- és pajzsmirigygyulladással. A laboratóriumi vizsgálatok során a vérből olyan ellenanyagok mutathatók ki az esetek 70%-ában, amelyek a szervezet különböző sejtalkotóival és a simaizom-szövettel hoznak létre reakciót.

A betegség majdnem kizárólagosan nőkben fordul elő, 15-25 éves korban vagy 45 év felett. Az 5 éves túlélési arány kezelt esetekben mintegy 85%-os, míg kezelés nélküli esetekben ez 40%.

A betegség lefolyása

A klinikai kép igen változó, a tünetmentességtől a fatális májelégtelenségig terjed a skála. A kezdet az esetek kétharmadában lappangó, a maradék esetek heveny vírushepatitiszhez hasonló, hirtelen tünetekkel kezdődnek.

Fáradékonyság, változó mértékű sárgaság, gyengeség, étvágytalanság, hőemelkedés gyakori. Egyes esetekben a májzsugoros megbetegedésnek megfelelő szövődmények: hasűri folyadékgyülem (ascites), nyelőcsővisszér-vérzés, agyi károsodás, vérzékenység, lépnagyobbodás is észlelhető. Főleg fiatal nőbetegek esetén más tünetek is (ízületi elváltozások) dominálhatnak. Ide tartozik továbbá a menstruáció kimaradása, hasi fájdalom, izomfájdalmak, bőrkiütések, és néha más szervek megbetegedése is. A tünetmentesség vagy enyhe tünetek főleg a C vírus-fertőzés talaján kialakuló idült májgyulladásra jellemzőek. Az esetek egy részében a betegség májzsugorodásba, májelégtelenségbe megy át. Elsődleges májrák kialakulásának veszélyével főleg a B, valamint a C vírus-hordozók esetén kell számolni.

Laboratóriumi eltérések

A májműködésre jellemző vizsgálatok általában kóros képet mutatnak, de nem mindig arányos a klinikai vagy a máj szövettani elváltozásának súlyosságával. Sok betegnél a vér-epefesték-, az alkalikus foszfatáz-szint normális, csak enyhe mértékű aminotranszferáz-emelkedés mutatható ki, a máj szövettani vizsgálata mégis súlyos, idült májgyulladás képét mutathatja. A súlyosabb esetekben a vér-epefestékszint mérsékelten emelkedett (53-178 mmol/l), enyhén csökken a vér albumin-koncentrációja, megnyúlt a protrombin-idő. Az autoimmun eredetű idült májgyulladásban különböző ellenanyagok mutathatók ki. A betegség diagnosztizálásában a klinikai és laboratóriumi vizsgálatok mellett nagyon fontos a máj szövettani vizsgálata is. A szövettani vizsgálathoz az anyagot májbiopsziával kapjuk. A májbiopsziás beavatkozás egyszerű eljárás, a májszövetet 1-2 mm átmérőjű lyukas tűvel történő beszúrás után, leszívással nyerjük. A kapott májszövetből speciális kórszövettani feldolgozás után, mikroszkópos vizsgálattal mondhatjuk meg a diagnózist.

A betegség kilátásai (prognózisa)

A betegség életkilátása változó, több tényezőtől függ. Lényeges, hogy az idült májgyulladást milyen tényező idézte elő, milyen a szervezet immunvédekezése, milyen a beteg életkora. Az ötéves túlélési idő mintegy 80%-os, néha előfordulhat gyorsabb progresszió, májzsugoros átalakulás, valamint májrák kialakulása is.

Gyógyítás

A betegséget biztosan meggyógyító gyógyszert mindeddig nem ismerünk. A vírus okozta idült májgyulladásban (B, C, D vírusfertőzés laboratóriumi jeleinek jelenléte esetén) interferon-kezelés, illetve adenin-arabinozid-, ursodeoxikolsav, ribavirin-kezelés jön szóba. Az interferon-kezelést 6-12 hónapig, néha még tartósabban kell alkalmazni, napi 3-5-10 MU dózisban, injekcióban, hetente három alkalommal. A kezelést szakintézetben kell elkezdeni megfelelő indikáció (javallat) alapján. Mellékhatásokkal (vérsejteltérés, láz) számolni kell, ezért a gondos ellenőrzés feltétlenül indokolt.

A betegeknek mintegy 35-40%-a reagál komplett módon az interferon-kezelésre. Amennyiben az interferon-kezelésre a betegek laboratóriumi eltérései nem javulnak, az interferon dózisát emelni kell. Vannak olyan esetek is, amikor a betegek egyáltalán nem reagálnak az interferon-terápiára, ilyenkor más kezelési mód (adenin-arabinozid, ribavirin, ursodeoxikolsav) kísérelhető meg. Ha az idült májgyulladás az immunrendszer károsodása alapján (autoimmun eredet) alakult ki, akkor mellékvesekéreg-hormon-terápiát kell alkalmazni. E kezelésre a klinikai tünetek néhány nap-hét múlva javulnak, a laboratóriumi eltérések csak hetek-hónapok múlva, a máj szöveti javulása csak még később következik be.

Idült májgyulladásban bizonyos életmódbeli megszorítások szükségesek. Kerülendő a nehéz fizikai megterhelés, a túlzott mértékű, nehéz, zsíros étkezés. Könnyebb fizikai munka,szellemi munka végezhető, étrendileg változatos, vegyes ételek fogyasztása ajánlható, különösen saláták, növényi eredetű ételek, melyek vitaminban gazdagok, javasolhatók. Különböző vitaminok (B-, C-, E-, K-vitamin) részint a májsejt-regenerációt, részint pedig a szervezet immun-válaszának javítását idézik elő. Természetesen, a heveny májgyulladásoknál leírtakhoz hasonlóan, alkohol fogyasztása egyértelműen tilos.

Útmutató idült májgyulladásban szenvedők táplálkozásához

1. Gyakori, kis étkezések.
2. Zsírszegény étrend.
3. A cukorbevitel megszorítása, több gyümölcs, zöldség, főzelék, saláta.
4. A táplálék növényi és állati eredetű fehérjéket egyaránt tartalmazzon.
5. Ásványi anyagok, vitaminok.
6. Alkoholtilalom.

Az idült májgyulladásban szenvedő betegek döntő többsége étvágytalan, nagyon gyakran az egészséges emberek által megszokott ételektől, azok mennyiségétől hasi panaszok (puffadás, émelygés, tompa jobb bordaív alatti fájdalom) jelentkeznek. Éppen ezért a napi háromszori étkezés, amely egészséges körülmények között biztosítja a szervezet megfelelő energiaellátását, krónikus hepatitisz esetén nem kielégítő. Napi öt-hatszori, egyszerre kisebb mennyiséget tartalmazó étrend biztosíthatja jó közérzet mellett mind az energiaellátást, mind pedig a táplálkozás minőségi követelményeit.

A túlzottan zsíros ételek egészséges emberek számára is káros következményekkel járnak. Különösen érvényes ez májbetegekre. Megelőzhetjük a hasi panaszokat, ha táplálkozásunkból kihagyjuk a zsírban gazdag ételeket (zsíros húsok, különösen a sertéshús, húskészítmények, szalonna, tepertő, zsíros ömlesztett sajtok, tejföl, vaj, zsírban sütött ételek). Helyettük zsírszegényen elkészítve kell tálalni az ételeket (alufóliában sütve, növényi olajokat felhasználva, párolva). Sertéshús helyett sovány marha-, borjú-, szárnyashús, hal ajánlható. A zsíros kacsa- és libasültek mellőzendők.

A cukorféleségek önmagukban ugyan nem károsak májbetegségben, de azáltal, hogy gyorsan felhasználhatók a kalóriapótlásban, elfoglalják azon tápanyagok helyét, melyek az életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen anyagokat (vitaminok, ásványi sók, nyomelemek) tartalmazzák. Éppen ezért ésszerű mérséklés ajánlott, natív cukor helyett inkább a gyümölcsökben levő szénhidrát fogyasztása kívánatos.

Növényi eredetű fehérjékkel (rizs, burgonya, gabona) - bármennyire is hasznosak sok szempontból - nem tudjuk kielégíteni a szervezet aminosavigényét, csak akkor, ha állatifehérje-bevitel is történik (tojás, tej, hús).

A mértékletes fűszerezés fokozza az étvágyat, elősegíti az emésztést. Az erős hatású fűszerek (torma, ecet, mustár, csípős paprika) izgathatják a gyomor nyálkahártyáját, ezért használatuk óvatosságot igényel.

Az ásványi sók és vitaminok - bár nem energia-szolgáltató tápanyagok - nélkülözhetetlenek az életfolyamatokhoz. Májbetegek esetében különösen fontos az A- és K-vitamin-bevitel, mivel a beteg mája kétféle vitamint kisebb mértékben tudja raktározni. Ezen vitaminok zsírban oldódók. Az A-vitamint a tojás, tej, túró tartalmazza; K-vitamin található a spenótban, kelkáposztában, zöldborsóban, paradicsomban, árpában, szójában.

A kellő mennyiségű ásványi anyagot a zöldség-, főzelékfélék, saláták tartalmazzák, s ezek változatos megjelenítése étrendünkben hozzájárul ahhoz, hogy táplálkozásunk választékos és egészséges legyen.

Az alkohol sejtméreg. Különösen a májsejtek fogékonyak az alkohol igen kis koncentrációjára is, mivel az alkohol lebontása a májsejtek alkotórészeiben történik. Az eleve beteg májat a legkisebb mennyiségű alkohol is tovább károsítja, a betegséget súlyosbítja. Az élvezeti szerek többi fajtája (kávé, tea) ésszerű határok között fogyasztható.