Ismeretes, hogy a lisztfehérje (glutén) egyik összetevője, a gliadin felelős a tünetek kialakulásáért. A búza, árpa, rozs és zab glutént tartalmaz, amit a lisztérzékenyek nem fogyaszthatnak. A gliadin súlyosan károsítja a bélnyálkahártyát az arra érzékeny betegekben.

Felszívódási zavar

A bélnyálkahártya felszínén bélbolyhok helyezkednek el. A bélbolyhok alkotják a bél felszívó, aktív anyagcsere felületét. Glutén hatására az arra érzékenyekben a bélbolyhok ellaposodnak, elsorvadnak, majd teljes mértékben elpusztulnak. Így a bél felszívó, aktív felülete jelentősen csökken, roncsolódik.

Mit okoz?

Képzeljünk el egy dús, hosszú szálú subaszőnyeget, amit fűnyíróval gondosan lenyírtak. Lisztérzékenyekben a glutén (gliadin) tölti be a fűnyíró szerepét. A lecsupaszított bélnyálkahártya nem tudja teljesíteni eredeti feladatát: a táplálék felszívását a bélcsatornából.

Tünetek

Hasmenés, emésztetlen széklet ürítése, fogyás, a fejlődésben való visszamaradás, növekedési zavar lép fel.

Az ásványi anyagok, vitaminok (főleg a zsírban oldódó A-, D-, E-, K-vitaminok) felszívódása is zavart szenved, ami vitaminhiányos állapot kialakulásához vezet. Súlyos esetben vérszegény, sorvadt, alacsony, vékony végtagokkal rendelkező, elődomborodó pókhasú, szomorú tekintetű, rosszkedvű gyermeket látunk magunk előtt.

Ritkán észleljük a lisztérzékenység klasszikus klinikai képét. A betegek hamarabb kerülnek szakemberhez, így a fent vázolt súlyos esetekkel csak elvétve találkozunk. Gyakrabban csak az ellaposodott súly- és hossznövekedési görbe, csökkent fejlődési ütem utal a rejtett hibára.

Mikor jelentkeznek a tünetek?

A betegség jellemző klinikai tünetei általában 1-2 éves kor körül jelentkeznek, a legtöbb lisztérzékeny beteg 2-5 éves kor között kerül felismerésre, de előfordult már, hogy csak felnőttkorban derült ki a pontos és végleges diagnózis.

A betegség a rendszeres glutén- (gliadin-) fogyasztás kezdetétől számítva általában fél-egy éven belül jelentkezik. A kórkép létrejöttében genetikai tényezők is szerepet játszanak. Egyes krónikus betegségekhez (pl. fiatalkori cukorbetegség) gyakrabban társul.

Családon belüli ismétlődése magasabb az átlagnál.

Diagnózis

A lisztérzékenység megállapításához egy speciális műszerrel kis mintadarabot veszünk a vékonybélből, amit mikroszkóppal vizsgálunk. A mintavételt három alkalommal megismételjük: a panaszok elején, a diéta bevezetése után 1-1,5 évvel, valamint a glutén terhelés után.

Nagyítás alatt figyeljük meg a bélbolyhok alakját, nagyságát, sejtes elemeit. Ezen kívül a vérből speciális ellenanyagokat (glutén-, gliadin-, endomysium-ellenes) tudunk kimutatni.

Ha megtörtént a pontos és végleges diagnózis, akkor a lisztérzékeny betegnek egy fontos és nem könnyű feladata van: a diéta.

Diéta

A diéta lényege: a búza, árpa, rozs és a zab kiiktatása az étrendből. Kukoricalisztből, rizslisztből elkészített ételeket fogyaszthat a lisztérzékeny beteg. Szabadon fogyaszthat tejet, tejterméket, tojást, gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, burgonyát, rizst, halat, olajat, zsiradékokat. A gluténmentes diéta életre szóló a lisztérzékenyek számára. Sokszor, főleg a tizenévesek, megszegik a diétát és "melléesznek". Előbb-utóbb a tünetek megjelennek, a panaszok kiújulnak.