Biztató eredmények az AIDS elleni oltóanyaggal csimpánzokban.

Masszív HIV fertőzés után a vírus genetikai anyagát tartalmazó kísérleti vakcina hosszantartó védettséget nyújtott a betegség ellen csimpánzokban, közölte a David B. Weiner, a pennsilvaniai egyetem kutatója, a Nature Medicine áprilisi számában.

csimpánz, HIV, fertőzés, oltóanyag, AIDS, DNS, vakcina, védőoltás | The New York Times Health News Service   Medincorp | Christensen, D.

A kísérleti oltóanyag vizsgálata már az emberi kísérleti szakaszba lépett, több önként jelentkezőn vizsgálják hatásosságát.

A csimpánz, amely genetikailag legközelebb áll az emberhez, általában nem betegszik meg AIDS-ben vírusfertőzés után, de megfertőzhető, és a HIV képes hosszú ideig szaporodni sejtjeiben. Így a csimpánz a legjobb, bár igen drága kísérleti modell az AIDS oltóanyag vizsgálatához.

Az ún. "meztelen DNS" oltóanyag, melyet a kutatók alkalmaznak, több HIV gént tartalmaz, nem a fehérjét, melyet ezek a gének állíttatnak elő a sejttel. A fehérjetartalmú oltóanyag előállítása a hagyományos eljárás. Ezzel szemben Weiner és kollégái a HIV vírus génanyagának kb. 75%-át tartalmazó DNS-t kis csomagokba, plasmidokba csomagolták össze, és adták be a kísérleti állatoknak.

A HIV gének hatására a sejt felszínén vírusproteinek keletkeztek. Ezek a felületi markerek ingerelték az állatok immunrendszerét antitest termel ésre, és elindították a killer T sejtnek nevezett fehérvérsejtek termelését. A T sejtek felismerik és elpusztítják mindazokat a sejteket, amelyek a valódi HIV vírussal fertőzöttek.

A legtöbb AIDS kutató úgy véli, hogy mindkét típusú védelem - sejt és antitest immunitás szükséges lesz az AIDS fertőzés elhárítására. Az antitestek megkeresik és elpusztítják a vérben keringő vírusokat, a killer T sejtek célpontja pedig a HIV-vel fertőzött sejt.

A kutatók csak az utóbb időben kezdetek foglalkozni a vírus DNS-sel történő immunizációval. Az ötletet sikertelen állatkísérletekből merítették, melyekben állatok és ember is, a genetikai hibák miatt beadott DNS ellen antitesteket termeltek.

A Pennsylvania-i csoport, mely a vakcinát a Apollon Inc.-vel (Malvern, Pa.) közösen fejleszti ki, három csimpánznak összesen 8 adag vakcinát adott be. A negyedik csimpánz hasonló készítményt kapott, mely azonban a gént nem tartalmazta. Később mind a négyet megfertőzték HIV-vel. 250-szeresét adták annak a mennyiségnek, mely korábbi vizsgálatok szerint szükséges volt a HIV fertőzés megelőzésére csimpánzokban.

A nem valódi oltóanyagot kapott csimpánz két héten belül HIV fertőzésben megbetegedett, a vakcinát kapott csimpánzok egészségesek maradtak, bár kettőnél a fertőzést hat és nyolc héttel követően átmenetileg alacsony vírus szintet állapítottak meg . Csaknem 53 héttel a fertőző anyag beadását követően is tünetmentesek.

A három oltott csimpánznál különböző, sejt vagy antitest immunitás alakult ki. Az immunitás módja azonban nem volt döntő, mindnyájan ellenálltak a fertőzésnek.

A DNS közvetlen felhasználása, a vírusfehérjékkel szemben, egyszerűbb, hatásosabb és olcsóbb módszer. A fejlődő országokban is könnyebben alkalmazható, mert nem szükséges jégszekrényben tartani. Ezen kívül a tisztítási eljárás, amely fehérjék esetén igen labor igényes munka, itt nem szükséges.

Mostanáig sokan úgy vélték, hogy a HIV elleni immunitás kialakításának egyetlen lehetősége az AIDS vírus élő, legyengített proteinjeiből készített oltóanyag. Immunológiai szempontból ezek előnyösek, mert erős és hosszantartó immunválaszt váltanak ki.

Ezzel szemben az elölt anyagot tartalmazó vakcinák, mint pl. a Salk féle polio vakcina, biztonságosabbak. Sajnos idővel elveszítik hatásukat, több alkalommal szükséges oltani és ritkán váltanak ki sejtes immunválaszt. Így nem nyújtanak védelmet a sejtekben rejtőzködő vírusok ellen, amilyen a HIV is.

Megjelent: The Boston Globe

| csimpánz, HIV, fertőzés, oltóanyag, AIDS, DNS, vakcina, védőoltás
2002-07-31 18:32:39


Web Design & Development Prowebshop