HIV/AIDS, minden, amit tudnia kell

Kép:STVS

Összefoglalás

Az 1980-as évek eleje óta ismeretes, hogy az AIDS-t a HIV okozza. (A HIV is mozaikszó, amely a human immunhiányt okozó vírus kezdőbetűiből állt össze.)

Meg kell jegyezni, hogy a járványokat okozó influenzavírushoz hasonlóan, a HIV is "köpönyegforgató", ami azzal jár, hogy nagyon nehéz, szinte lehetetlen hatásos védőoltást ellene kidolgozni.

A HIV-fertőzés az esetek döntő többségében nemi érintkezés útján terjed. A legveszélyeztetettebbek a homoszexuálisok, mert köreikben igen gyakori a promiszkuitás, ami a válogatás nélküli partnercserét jelenti. A homoszexuálisok közül is a női szerepet játszó fél a veszélyeztetettebb, mert a fertőzés létrejöttéhez szükség van bőr- vagy nyálkahártya-sérülésre, amin át a vírust tartalmazó vér vagy ondó bejuthat a még nem fertőzött ember szervezetébe. A végbél nyálkahártya pedig igen sérülékeny.

A második rizikócsoportot azok a drogfogyasztók képviselik, akik injekció formájában fecskendezik magukba a kábítószert. Ez azzal a kockázattal jár, hogy többen használják ugyanazt a fecskendőt és tűt, amely, ha egynek vére HIV-t tartalmazott, képes egymás után sok kábítószerest megfertőzni.

A harmadik veszélyeztetett csoportot a vérzékenyek képezik. Ameddig a véradókat nem szűrték HIV-fertőzöttség kizárására, a vérzékenyek (hemofíliásak), akiknek gyakran volt szükségük vérátömlesztésre vagy a vérzést megállító vérkészítményre, régen minden alkalommal ki voltak téve a fertőzés kockázatának. Igen nagy, gyakorlatilag 50%-os a magzat fertőződése, ha az anya HIV-vírussal fertőzött.

Végül komoly veszélyt jelentenek a biszexuális férfiak, tehát az olyanok, akik váltakozva férfival és nővel létesítenek nemi kapcsolatot-különösen akkor, ha gyakran váltogatják partnereiket. Terjedhet heteroszexuális, tehát férfi-nő nemi kapcsolata útján is, ez a terjedésmód különösen Afrikában gyakori, ahol helyenként az összlakosságnak már tetemes hányada átfertőződött.

A véren és az ondón kívül elvétve a beteg nyálában és könnyében is mutattak ki vírust, de ezeknek a járvány terjedése szempontjából nincs jelentősége.

Külön kell hangsúlyozni, hogy a fertőzött - akár a lappangás, akár a betegség állapotában - családtagjaira, ápolóira vagy orvosaira gyakorlatilag nem jelent fertőzésveszélyt, ha bizonyos alapvető rendszabályokat betartanak, mert a vírus levegő, élelmiszer vagy eszközök útján nem terjed. Nem kell tehát sem kirekeszteni a családból vagy munkahelyről sem a HIV-pozitívokat, sem az AIDS-betegeket.

A vírusfertőzés és a betegségtünetek jelentkezése közötti lappangási idő 4 hónap és 7 év között ingadozik. Mai ismereteink szerint ez átlagosan 20-30 hónap. Hangsúlyozni kell, hogy a HIV-vírussal fertőzött már a tünetmentes lappangási időszakban is fertőz.

Mivel a prostituáltak fertőzési kockázata viszonylag nagy, és titkos prostitúció esetében nem történik meg a rendszeres ellenőrző szűrés, a velük való nemi érintkezés mindig magában hordja a fertőzés kockázatát. Ez ellen abszolút biztonsággal még a gumióvszer sem véd, csak a monogám partnerkapcsolat.

Nagy valószínűséggel véd a fertőzés ellen a gumióvszer is. A kábítószeresek ne használjanak közös fecskendőt, és kerüljék a promiszkuitást. Tulajdonképpen veszélyeztetett a fodrász, a kozmetikus, a pedikűrös és a manikűrös is, akik hegyes szerszámokkal dolgoznak. Ezért kínos gonddal kell kerülniük saját bőrük sérülését, és gondosan kell fertőtleníteniük eszközeiket.

A HIV-vel fertőzött betegek vérét vizsgáló orvosok és laboratóriumi asszisztensek, valamint az AIDS-es betegeket kezelő orvosok és ápolók ismerik a munkájukkal járó kockázatot, és a fertőzés megelőzésének módjait is. Ennek ellenére vállalják önként, hivatástudatból munkájukat.

A lappangási időszakban bizonyos immunsejtek számának csökkenéséből nagy valószínűséggel előre lehet jelezni a betegségtünetek jelentkezését. Ezek láz, fogyás, hasmenés, rossz közérzet, fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenés.

E tünetekkel egyidejűleg, mivel az immunrendszer fokozatosan bénul, az egészségesre egyébként veszélytelen kórokozók is különféle szervi megbetegedést hoznak létre. Ilyen a tüdőgyulladás, a tüdődaganatnak egy különleges formája és a nyirokrendszer megbetegedése.

E fertőzéseket otthon vagy intézetben a kórokozóra ható antibiotikummal meg lehet szüntetni, sőt vannak bizonyos gyógyszerek, amelyek a beteg életesélyeit meghosszabbítják.

Részletes ismertetés

HIV fertőzés kialakulása

A fertőzés kialakulásához a vírusnak be kell hatolnia egy fehérvérsejt típusba, a limfocitába. A vírus genetikai állománya beépül a fertőzött sejt DNS-láncába. A sejten belül a vírus folyamatosan újraképződik, amely a sejt pusztulásához és új vírusrészecskék kiszabadulásához vezethet. Az új vírusrészecskék ezután további limfocitákat fertőzhetnek meg, amelyeket szintén elpusztíthatnak.

A vírus azokhoz a limfocitákhoz kapcsolódik, melyek sejtfalának külső részén egy CD4-típusú receptorfehérje található. Ezeket a sejteket általában CD4-pozitív (CD4+) sejteknek vagy helper (segítő) T-limfocitáknak nevezik.

A helper T-limfocitáknak az a szerepe, hogy az immunrendszer többi sejtjének, így a B-limfocitáknak (ezek termelik az ellenanyagokat), a makrofágoknak és a citotoxikus (sejtölő) T-limfocitáknak (CD8+) a működését irányítsák, melyek mindegyike részt vesz a rákos sejtek és az idegen kórokozók elpusztításában. A HIV-fertőzés elpusztítja a helper T-limfocitákat, ezért a szervezet fertőzésekkel és rákkal szembeni ellenállóképessége lecsökken.

A HIV-fertőzöttek hónapok vagy évek alatt három szakaszban vesztik el a helper T-limfocitákat (CD4+ sejtek). Egy egészséges ember vérében mikroliterenként 800-1300 CD4+ limfocita van. A HIV-fertőzés első néhány hónapjában ez a szám akár 40-50%-kal is csökkenhet. Ez idő alatt az egyén a fertőzést másokra is átviheti, mivel rengeteg vírusrészecske van a keringésben. Bár a szervezet harcol a vírus ellen, képtelen a fertőzést legyőzni.

Körülbelül 6 hónap múlva a keringésben lévő vírusrészecskék száma elér egy állandó szintet, mely személyenként változik. A CD4+ limfociták elpusztításához és mások megfertőzéséhez azonban elegendő marad. Akár több év is eltelhet, és a beteg CD4-szintje lassan a normál érték alá csökken. A magas vírusrészecske-szint és az alacsony CD4+ limfocita-szint alapján az orvos meg tudja határozni, hogy kit veszélyeztet leginkább az AIDS kialakulása.

A felismerhető AIDS kialakulását megelőző 1-2 évben a CD4 szám gyorsabban csökken. Ha mikroliterenként 200 sejt alá csökken, a beteg fertőzésekre fogékonyabb lesz.

A HIV-fertőzés az antitesttermelést végző B-limfociták működését is megzavarja, gyakran túlzott mennyiségű ellenanyag-termelésre késztetve őket. Az antitestek leginkább éppen a HIV ellen és olyan fertőzések ellen irányulnak, melyeken a beteg korábban esett át, de nem használnak az AIDS opportunista fertőzései ellen.

Ugyanakkor a vírus okozta T-limfocita pusztulás miatt csökken az immunrendszer azon képessége, hogy felismerje és megtámadja az újonnan bekerülő kórokozókat.

HIV fertőzés átvitele

A HIV-vírus átviteléhez fertőzött sejteket vagy vírusrészecskéket tartalmazó testnedvvel kell érintkezni, ilyen a vér, sperma, hüvelyi váladék, agy-gerincvelői folyadék és az anyatej. A HIV-vírus ugyanakkor a könnyben, vizeletben és a nyálban is jelen van, de sokkal kisebb koncentrációban. A HIV-fertőzés az alábbi módokon következhet be:

Fertőzött egyénnel történt nemi kapcsolat, melynek során a szájüreg, hüvely és a végbél nyálkahártyája fertőzött testnedvekkel kerül kapcsolatba.

Fertőzött vér injekciója vagy infúziója, amint az vérátömlesztésnél, közös tűhasználatnál vagy fertőzött tűvel történő véletlen megszúráskor fordul elő.

A vírus átvitele fertőzött anyáról gyermekére szülés előtt, alatt vagy az anyatejjel.

A HIV-fertőzés valószínűsége megnő a bőr vagy a nyálkahártya szakadása vagy sérülése esetén, így például erőteljes hüvelyi vagy végbéli közösülés esetén. Számos tanulmány kimutatta, hogy a HIV-fertőzés valószínűsége nagyobb, ha bármelyik partnernek herpesze, szifilisze vagy egyéb olyan nemi úton terjedő betegsége van, mely a bőr folytonosságát megszakíthatja.

A vírus azonban úgy is átvihető hüvelyi vagy végbéli közösüléssel a fertőzött egyénről az egészségesre, ha egyik félnek sincs egyéb nemi úton terjedő betegsége, vagy nyilvánvaló bőrsérülése. A fertőződés orális szexuális gyakorlat során is megtörténhet, ennek azonban sokkal kisebb a valószínűsége, mint közösülés esetén.

Az USA-ban és Európában a vírus terjedése a homoszexuális férfiak és az intravénás kábítószer-élvezők körében sokkal gyakoribb volt, mint a heteroszexuálisoknál. A heteroszexuális átvitel aránya azonban rohamosan emelkedik. 

Az USA-ban az AIDS-es betegek 10%-a nő, és a HIV-fertőzések száma nők körében gyorsabban növekszik, mint férfiaknál. Afrikában, a Karib-szigeteken és Ázsiában az átvitel elsősorban heteroszexuálisan történik, ezért a fertőzés nőkben és férfiakban egyaránt azonos mértékben növekszik.

1992 előtt az amerikai nők többsége fertőzött tűvel adott intravénás kábítószer-élvezet során fertőződött. A nemi úton átvitt fertőzések száma azonban lassan meghaladta a kábítószer-használattal kapcsolatos esetek számát.

Annak az egészségügyi dolgozónak, aki fertőzött tűvel véletlenül megszúrja magát, 1:300 az esélye a fertőződésre. A kockázat nagyobb, ha a tű mélyen a szövetek közé hatol, vagy ha fertőzött vér is befecskendezésre kerül. Úgy tűnik, hogy retrovírus-ellenes gyógyszer, például az AZT (zidovudin) csökkenti a tűszúrás utáni fertőződés veszélyét, de nem szünteti meg teljesen a kockázatot.

Manapság a hemofíliások körében, akik teljes vér vagy egyéb plazmatermékek gyakori átömlesztését igénylik, az AIDS a leggyakoribb haláloki tényező. 1985 előtt az USA-ban nagyon sok hemofíliás beteg kapott HIV-vel fertőzött vért. Azóta a begyűjtött vért HIV-re vizsgálják, a plazmatermékeket pedig hővel kezelik a fertőzés kockázatának kiküszöbölésére.

A nemzőképes korban levő nők fertőződése nagyon sok gyermek megbetegedését okozta. A vírus a magzatra a terhesség korai szakában a méhlepényen keresztül, vagy szülés alatt a szülési csatornán való áthaladáskor vihető át. A vírus szoptatáskor az anyatejjel is átvihető. Ritkán a gyermekek nemi erőszak következtében is fertőződhetnek.

A HIV nem terjed alkalmi érintkezéssel, vagy akár közeli, nem szexuális kapcsolattal a munkahelyen, iskolában vagy otthon. Nincs tudomás köhögéssel vagy tüsszentéssel, esetleg szúnyogcsípéssel fertőződött betegekről. Fertőzött orvosról vagy fogorvosról átvitt esetek nagyon ritkák.

HIV fertőzés tünetei

A fertőződést követően néhány héttel egyes esetekben a mononukleózis infekcióza (fertőző mononukleózis) tüneteivel megegyező állapot alakul ki. A láz, kiütések, megnagyobbodott nyirokcsomók és a rossz közérzet 3-14 napig tarthat. 

Ezután a legtöbb panasz megszűnik, azonban a nyirokcsomók továbbra is megnagyobbodottak maradhatnak. Előfordul, hogy évekig nem lép fel további panasz.

A vérben és az egyéb testnedvekben nagy mennyiségű vírus kering, ezért az egyén nem sokkal a fertőződés után szintén fertőzővé válik. A HIV szervezetbe kerülését követő néhány hónapon belül ismét felléphetnek enyhe panaszok, amelyek viszont még nem felelnek meg a teljesen kialakult AIDS képének.

Évekkel az AIDS-t meghatározó jellegzetes fertőzések és daganatok kialakulása előtt a betegnek lehetnek HIV-fertőzéses tünetei, így nyirokcsomó-megnagyobbodás, fogyás, időnként jelentkező láz, rossz közérzet, kimerültség, visszatérő hasmenés, vérszegénység és szájpenész (a szájüreg gombás fertőzése). A fogyás (lesoványodás) a betegség különösen baljós velejárója.

Meghatározás szerint az AIDS alacsony CD4+ limfocita számmal (mikroliterenként kevesebb, mint 200 sejt) vagy opportunista fertőzések kialakulásával (olyan fertőzések, melyek egészséges immunrendszerű emberekben nem okoznak megbetegedést) kezdődik, kialakulhatnak továbbá daganatos betegségek, mint például a Kaposi-szarkóma és a non-Hodgkin limfóma.

Az AIDS tüneteit a HIV-fertőzés, az opportunista fertőzések, illetve a daganatos betegségek együttesen okozzák. A HIV megfertőzheti például az agyállományt és az emlékezőképesség elvesztésével, az összpontosítási képesség csökkenésével, és az adatfeldolgozó képesség lassulásával járó elbutulást okoz.

Kevés AIDS-beteg hal meg azonban a HIV közvetlen hatásai következtében. A halál általában a sok opportunista fertőzés vagy daganatok összegeződő hatása miatt következik be. Azok a kórokozók és betegségek, melyek az egészséges ember számára csupán csekély veszélyt jelentenek, rövid idő alatt az AIDS-betegek halálához vezethetnek, főként, ha a CD4+ limfocitaszám mikroliterenként 50 alá esik.

Az AIDS kialakulására számos opportunista fertőzés és rákos elváltozás jellemző. Az első ilyen fertőzés a szájüreg, hüvely és a nyelőcső Candida gombás fertőzése lehet (szájpenész).

Nőknél a HIV-fertőzés első tünete lehet a gyakori hüvelygombásodás, mely csak nehezen kezelhető. Visszatérő hüvelyi gombásodás azonban gyakran előfordul egyébként teljesen egészséges nőknél is orális fogamzásgátlók használata, antibiotikumokkal történő kezelés vagy hormonháztartásbeli változások következtében.

Gyakori és visszatérő opportunista fertőzés a Pneumocystis carinii nevű gomba okozta tüdőgyulladás. A pneumocystis pneumonia gyakran az elsőként kialakuló opportunista megbetegedés. A HIV-fertőzöttek leggyakoribb haláloki tényezője volt mindaddig, míg a kezelési és megelőzési módszereken nem sikerült javítani.

Gyakori a gyermekkortól fennálló, idült Toxoplasma fertőzés (toxoplazmózis), azonban csak kevés AIDS-betegben okoz tüneteket, ilyenkor viszont a kórokozó újra aktiválódásával elsősorban az agyat érintő súlyos megbetegedés jön létre.

HIV-fertőzöttek tuberkulózisa a szokásosnál sokkal gyakoribb és veszélyesebbl Ha a baktérium számos antibiotikummal szemben ellenálló, a megbetegedést nagyon nehéz kezelni. Gyakran okoz lázat, fogyást, és hasmenést az előrehaladott állapotban levő betegeknél egy másik, a tuberkulózis kórokozójával rokon mikobaktérium-törzs, a Mycobacterium avium,u ez azonban a nemrégiben kifejlesztett gyógyszerekkel megelőzhető és kezelhető.

Gyakran lépnek fel gyomor-bél rendszeri fertőzések is. A fertőzött vízből vagy élelemből származó Cryptosporodium parazita fertőzés súlyos hasmenést, hasi fájdalmat és fogyást okoz.

A progresszív multifokális leukoenkefalopátia (PML) nevű vírusos fertőzés az agyat érinti és károsíthatja az idegrendszeri működéseket. Első tünetként az egyik kar vagy alsó végtag gyengesége, az izomcsoportok összehangolt működésének az elvesztése (koordinációs zavar), és egyensúlyzavar léphet fel. Napok vagy hetek múlva az egyén már képtelen járni vagy állni, és néhány hónapon belül általában beáll a halál.

Gyakori az AIDS-betegek citomegalovírus-fertőzése is. Az előrehaladott állapotú betegekben gyakran előfordul újrafertőződés, amely sokszor a szem ideghártyáját (retina) érintve vakságot okoz. A vírusellenes gyógyszerekkel folytatott kezeléssel a fertőzés uralható. Az AIDS-betegek igen fogékonyak egyéb baktérium-, gomba- és vírusfertőzésekre is.

A Kaposi-szarkóma a bőr fájdalmatlan, vörös-bíborszínű, kiemelkedő foltokkal: jelentkező daganata, mely elsősorban a homoszexuális AIDS-beteg férfiak betegsége. 

Az immunrendszer daganatai is kialakulhatnak (limfómák), melyek esetleg először az agyban és a belső szervekben fejlődnek ki. Nők hajlamosak méhnyakrák, a homoszexuális férfiak pedig a végbélrák kifejlődésére.

A HIV-fertőzés szűrése

A HIV-fertőzés szűrésére egy eléggé egyszerű és igen pontos eredményt adó vérvizsgálatot (ELISA vizsgálat) használnak. Segítségével kimutathatók a vérben lévő HIV ellenes antitestek; a vizsgálat eredménye még pontosabb tesztekkel megerősíthető.

A fertőződést követően azonban több hétnek el kell telnie, míg a vizsgálat kimutatja az ellenanyagokat. A vírus a vérből ez idő alatt is kimutatható nagyon érzékeny vizsgálatokkal (P24 antigén); pillanatnyilag ez használatos a véradók szűrésére.

A fertőződést követő néhány héten belül a legtöbb betegben antitestek képződnek a vírus ellen. Néhány esetben azonban előfordul, hogy hónapokig vagy még hosszabb ideig sem termelődik mérhető mennyiségű ellenanyag. Végeredményben az ELISA vizsgálat mégis majdnem az összes fertőzött egyénben kimutatja az antitesteket. Csaknem minden HIV elleni antitesttel rendelkező egyén fertőzött és fertőző.

Ha az ELISA vizsgálat szerint valakinek HIV-fertőzése van, a vizsgálatot ugyanazon vérmintán megismétlik. Ha az eredmény újra pozitív, a következő lépésben egy sokkal pontosabb és drágább vizsgálattal kell igazolni az eredményt, ilyen a Western blot teszt. Ez a módszer is a HIV elleni antitesteket azonosítja, csak sokkal pontosabb és megbízhatóbb. Más szóval, ha a Western blot vizsgálat is pozitív, az egyén nagy valószínűséggel HIV-fertőzött.

Mi a hazai helyzet? 

A HIV-fertőzöttek száma csak akkor kezdene stagnálni vagy csökkenni Magyarországon, ha több szűrővizsgálatot végeznének, hogy kiderüljön, ki vírushordozó. Jelenleg 2000-2200 ember tudja magáról, hogy vírushordozó, 3000-4000-ren azonban nincsenek tisztában ezzel.

Magyarországon a járványügyi helyzet egyébként nem változott, az előző évekhez hasonlóan idén is 200-300 új fertőzöttet észleltek, és minimálisan emelkedett az AIDS-betegek és az elhunytak száma is.

A HIV-fertőzés utolsó szakaszaként kialakuló - AIDS-betegség lappangási ideje 10-15 év, a betegségben évente elhunyt 10-15 ember pedig mindig azok közül kerül ki, akik nem tudták, hogy fertőzöttek. Minden negyedik-ötödik ember az AIDS-betegség végstádiumban jelentkezik, amikor már nem lehet biztosan meggyógyítani,

A várandósoknak nem kötelező a szűrés, pedig vírushordozó anyák miatt évente néhány csecsemő is HIV-pozitívan születik.

Magyarországon még nem kapható gyógyszertárakban HIV-teszt, de bíznak benne, hogy nemsokára bevezetik ezt a lehetőséget, és kötelezővé válik a terhes nők szűrése is.

Hatalmas a tudatlanság a betegséggel kapcsolatban, az emberek félnek a betegektől és félnek a fertőzéstől is, ugyanakkor mindenki úgy érzi, hogy őt nem támadhatja meg a betegség. A szűrővizsgálat állami támogatására lenne szükség, most ugyanis csak szervezetektől és cégektől kapnak segítséget.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) döntése értelmében 1988 óta december elseje az AIDS világnapja. Becslések szerint 1983., az első megbetegedés regisztrálása óta több mint 77 millióan fertőződtek meg a vírussal, 50 százalékuk pedig meg is halt AIDS-betegségben. 

2000 és 2017 között 27,4 millióról 36,9 millióra emelkedett a HIV-vírussal élők száma, 2017-ben pedig 1,8 millió új beteget regisztráltak. A gyógyszerek fejlődésével azonban egyre többen részesülhetnek kezelésben: míg 2000-ben 611 ezren, 2017-ben már 21,7 millióan kaptak ellátást.

HIV fertőzés kezelése

A HIV-fertőzés kezelésére már számos gyógyszer áll rendelkezésre, ide tartoznak a nukleozid reverz transzkriptáz-gátlók, például az AZT (zidovudin), ddI (didanosin), ddC (zalcitabin), d4T (stavudin), 3TC (lamivudin) és az abaravir; a nem-nukleozid reverz transzkriptáz-gátlók, például a nevirapin, a delavirdin és az efavirenz; valamint a proteáz-inhibitorok, például a saquinavir, ritonavir, indinavir és nelfinavir.

Mindegyik gátolja a vírus szaporodását, lassítva ezáltal a betegség előrehaladását. E szerekkel szemben, ha egyedül alkalmazzák őket, napok vagy évek múltán, a szertől és a betegtől függően, a vírus általában ellenálló lesz.

Úgy tűnik, hogy a kezelés akkor a leghatásosabb, ha egyszerre legalább két gyógyszert alkalmaznak. A gyógyszer-kombinációkkal késleltethető az AIDS kialakulása, és a túlélési idő is meghosszabbodhat a csak egy szer alkalmazásakor várhatóhoz képest.

Még nem tudjuk biztosan, hogy a fertőződés után mikor kell megkezdeni a kezelést, de a magas HIV-szinttel rendelkezők esetén, még akkor is el kell kezdeni, ha CD4+ számuk magas és panaszmentesek. Azok a korábbi tanulmányok, melyek szerint nem előnyösebb a korai kezelés, nem feltétlenül mérvadók, mivel azóta számos új gyógyszert és kombinációt fejlesztettek ki.

A két vagy három gyógyszerrel történő kezelés költségei és mellékhatásai azonban túlságosan megterhelők lehetnek az amerikai betegek egy részének és sok kevésbé fejlett országbeli beteg számára is.

Az AZT, ddI, és ddC mellékhatásaként hasi fájdalom, hányinger és fejfájás (főleg az AZT esetén) jelentkezhet. Az AZT tartós adása a csontvelő károsodásához vezethet, ami vérszegénységgel jár. A ddI, ddC és d4T a környéki idegekre, a ddI a hasnyálmirigyre fejthet ki károsító hatást. Úgy tűnik, hogy a nukleozidok közül a 3TC okozza legkevesebb mellékhatást.

Minden proteáz-inhibitor számos mellékhatást okozhat, pl. hányingert, hányást, hasmenést és hasi diszkomfort érzést. Az indinavir hatására a májenzimek ideiglenesen enyhén megemelkedhetnek, ez azonban nem okoz panaszt, valamint heves, veseköves rohamok hasonló hátfájást okoz (vesekőkólika).

A ritonavir hátránya, hogy a májra kifejtett hatásai miatt más gyógyszerek szintje emelkedhet vagy csökkenhet. Metabolikus eltérések (pl. emelkedett vércukor- és lipidszint), illetve a zsírszövet szemmel látható átrendeződése (proteáz pocak) a proteáz inhibitort szedő betegek nagy részében előfordul, míg a HIV elleni egyéb készítményeket szedők között ez ritkább.

Az AIDS-betegeknek a fertőzések megelőzésére számos további gyógyszert írnak elő. Ha a CD4+ limfociták száma mikroliterenként 200 sejt alá esik, a pneumocystis okozta tüdőgyulladás megelőzésére a szulfametoxazol és trimetoprim kombináció nagyon hatásos, ez ugyanakkor a toxoplazmás agyi fertőzéseket is megelőzi.

Ha a CD4+ limfocitaszám mikroliterenként 75-100 sejtnél kevesebb, a Mycobacterium avium fertőzés megelőzésére hetente azitromicint, vagy naponta klaritromicint, esetleg rifabutint lehet adni.

A cryptococcusos agyhártyagyulladásból felépülő betegeknek, valamint azoknak, akiknek visszatérő gombásodásaik vannak (szájüreg, hüvely és nyelőcső Candida gomba okozta fertőzése) hosszabb időn keresztül a flukonazol nevű gombaellenes szer adható. A száj, az ajkak, a nemi szervek vagy a végbél visszatérő herpesz szimplex fertőzésének megelőzésére az aciklovir nevű vírusellenes szer adható huzamosabb ideig.

HIV fertőzés kórjóslata

Az a tény, hogy valaki ki van téve a HIV-fertőzés veszélyének, nem jelenti feltétlenül azt, hogy meg is fog fertőződni, hisz vannak olyan egyének, akik éveken keresztül ismételten találkoztak a vírussal és nem betegedtek meg.

Továbbá sok fertőzött egyén tíz évnél hosszabb ideig is panaszmentes maradt. A korszerű gyógyszeres kezelés igénybevétele nélkül a HIV-fertőzöttek 1-2%-ában fejlődik ki AIDS az első néhány évben, ezután a valószínűség évente 5%-kal növekszik.

A fertőződést követő 10-11 év után az AIDS kialakulásának kockázata 50%. A fertőzöttek 95-100%-ában alakul ki végül a betegség, de a kombinációban alkalmazott, újonnan kifejlesztett gyógyszerek hosszú távú hatásai javíthatják a kilátásokat.

A HIV kezelésében alkalmazott első szerek, például az AZT (zidovudin) és ddI (didanosin), csökkentették az opportunista fertőzések előfordulását és javították az AIDS betegek életkilátásait; kombinációban adva pedig még jobb eredményekkel rendelkeznek.

Az újabb nukleozid gyógyszerek, például a d4T (stavudin) és 3TC (lamivudin), és a HIV-proteáz enzim gátlói, például a saquinavir, ritonavir és indinavir még ennél is hatékonyabbak. Számos esetben a kombinációs kezelés eredményeképpen a vér vírustartalma a nem mérhető szint alá csökken. Gyógyulásról azonban nincsenek bizonyítékok.

A vérben található HIV-vírus (plazma RNS szint) mennyiségének meghatározására kifejlesztett módszerek (például a polimeráz-láncreakció [PCR] és az elágazó láncú dezoxirbonukleinsav [bDNS] vizsgálatok) segítségével az orvos nyomonkövetheti a fenti szerek hatékonyságát.

Az RNS-tartalmú vírus vérszintje plazma-milliliterenként néhány száztól több, mint egymillióig változhat; meghatározása a legjobb módszer a beteg kilátásainak megítélésére. Hatékony gyógyszerek hatására a szint tized-századrészére is lecsökkenthető. Az új gyógyszer-kombinációk és nyomonkövetési módszerek túlélést javító hatása ígéretes, de még nem teljesen tisztázott.

Az AIDS-járvány kezdetén nagyon sok AIDS-beteg életminősége rohamosan romlott az első kórházi kezelést követően, és gyakran töltötték életük hátralevő részét kórházban. A legtöbb beteg az AIDS kialakulása után 2 évvel meghalt.

Az új vírusellenes szerek kifejlesztésével, és az opportunista fertőzéseket megelőző és kezelő módszerek kialakulásával, az AIDS diagnózisának megállapítása után nagyon sok beteg évekig fizikai és értelmi képességeinek birtokában marad. Az AIDS tehát kezelhető, bár még nem gyógyítható betegséggé vált.

HIV fertőzés megelőzése

A HIV terjedésének megelőzésére irányuló programok többnyire arra összpontosítottak, hogy oktassák az embereket a vírus átvitelének lehetőségeiről, megváltoztatva ezáltal a fertőzés veszélyének leginkább kitett személyek viselkedésformáit.

Az oktató és motivációs programok vegyes eredményekkel jártak, mivel nagyon sok ember nehezen tud változtatni függőségi vagy viselkedési szokásain. Az óvszer használatának szorgalmazása, mely az AIDS-terjedés megakadályozásának egyik leghatékonyabb módja, az amerikai lakosság egy részében ellentmondásos kérdés marad.

Bizonyított, hogy a kábítószerfüggőknek biztosított steril tűk segítségével szintén vissza lehetne szorítani az AIDS terjedését, azonban ez a lehetőség is nyilvános ellenállásba ütközött.

A HIV-fertőzés megelőzését vagy a már fertőzöttekben a betegség lassítását célzó védőoltások kifejlesztése mind a mai napig eredménytelen volt. Védőoltások tucatjait vizsgálják, melyek közül sok bizonyult sikertelennek, de a kutatások folytatódnak.

A kórházak és klinikák nem különítik el a HIV-pozitív betegeket, hacsak nem szenvednek ragályos betegségben, például tuberkulózisban. A HIV-vel szennyezett tárgyak könnyen megtisztíthatók és fertőtleníthetők, mivel a vírus a hő és a szokásos fertőtlenítőszerek, például hidrogén-peroxid hatására inaktiválódik.

A kórházakban a HIV és más ragályos kórokozók terjedésének megelőzésére a vér és egyéb testnedvek kezelésekor szigorú előírások szerint járnak el. Ezek az univerzális óvintézkedések kivétel nélkül, minden betegből származó összes mintára vonatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy HIV-fertőzöttből származnak-e vagy sem.