A tudósok azt már 2010-ben megállapították, hogy a részleges vízi életmódot folytató, különös megjelenésű tojásrakó emlős anyateje egyedülálló antibakteriális tulajdonságokkal bír. Az ausztrál kormány tudományos ügynöksége (CSIRO) és a Deakin Egyetem kutatói most azt is kiderítették, hogy miben rejlik a kacsacsőrű emlős anyatejének ereje.

A Structural Biology Communications című folyóiratban közölt tanulmányt vezető Janet Newman és kollégái laboratóriumi körülmények között reprodukálták azt a fehérjét, amely kizárólag a kloákások, úgy mint a kacsacsőrű emlős és a hangyászsün anyatejében található meg, és megállapították, hogy ez a protein egyedülálló háromdimenziós szerkezettel rendelkezik.

Ez a fehérje csupán egy maroknyi baktérium - például az Enterococcus faecalis és a Staphylococcus aureus - ellen mutat nagyfokú aktivitást, míg a kacsacsőrű emlős kicsinyeinek bélflórájára nézve ártalmatlan.

A nőstény kacsacsőrű emlősöknek nincsenek emlőbimbóik, ezért az anyatej a hasi bőrük alól szivárog, mint az izzadság, ami azt jelenti, hogy a tápanyagban gazdag folyadék ki van téve a környezet ártalmainak. A szakemberek szerint az állat anyatejében azért található meg ez a speciális fehérje, hogy védelmet biztosítson a kicsinyeknek a baktériumokkal szemben.

A kutatók szerint az érintett fehérje gyógyászati alkalmazására irányuló klinikai tesztek még nagyon messze vannak, ám úgy vélik, hogy idővel ez a protein lehet az alapja bizonyos antibiotikum-kezeléseknek.

Az Egészségügyi Világszervet (WHO) 2014-ben figyelmeztetett az antibiotikumokkal szemben rezisztens szuperbaktériumok jelentette globális fenyegetésre. A szuperbaktériumok azzal fenyegetnek, hogy az olyan fertőzéseket, amelyek az elmúlt évtizedekben már könnyen kezelhető váltak az antibiotikumok révén, újra halálossá teszik.

A CSIRO jelenleg partnereket keres a kacsacsőrű emlős anyatejében található fehérje további vizsgálatához.