Streptococcusok okozta fertőzések

Egyes streptococcus fertőzések autoimmun-választ (reakciót) képesek kiváltani, amelyben a szervezet immunrendszere saját szövetei ellen fordul. Ilyen reakció jöhet létre "streptococcus-torok" után, amely reumás lázhoz, choreához és vesekárosodáshoz (glomerulonefritisz) vezethet.

Streptococcusok lehetnek a légutakban, belekben, a hüvelyben vagy akárhol a szervezetben, anélkül hogy bármilyen gondot okoznának. Hordozóknál előfordul, hogy egy gyulladásos területen (pl. torokban vagy hüvelyben) ilyen baktériumokat találnak, és a streptococcusokat helytelenül a betegség kórokozójának tartják.

A streptococcus fertőzések leggyakoribb fajtája a torokfertőzés ("streptococcus-torok"). Jellemző, hogy a torokfájásból, általános betegségérzetből (gyengélkedés), hidegrázásból, lázból, fejfájásból, hányingerből, hányásból és szapora pulzusból álló tünetcsoport hirtelen jelenik meg. A torok haragos-vörös, a mandulák duzzadtak, a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodottak és érzékenyek. Gyermekekben görcsök léphetnek fel. Négy éven aluliakban orrfolyás lehet az egyedüli tünet. Streptococcus fertőzésekre nem jellemző a köhögés, gégegyulladás (laringitisz) és az orrdugulás, ezek a tünetek inkább más okokra, így megfázásra vagy túlérzékenységre (allergiára) utalnak.

A skarlát, amelyet streptococcus toxinok okoznak, kiterjedt rózsaszínű-vörös kiütésekkel jár. A kiütés főleg a hason, a mellkas kétoldalán és a hajlatokban látható. További tünet a szájkörüli sápadtság, a gyulladt vörös nyelv és sötétvörös csíkok a bőrredőkben. A láz elmúltával a kivörösödött bőr külső rétege gyakran lehámlik.

A streptococcusok számos bőrfertőzésért is felelősek, de ritkán okoznak tályogokat. A fertőzések inkább a bőr alatti mélyebb rétegek irányába terjednek, cellulitiszt és időnként forró tapintatú vörös bőrelváltozásokat okozva, amelyet erysipelasnak (orbánc) nevezünk. A streptococcusok magukban vagy staphylococcusokkal együtt a bőr felső rétegében is képesek szóródni, ami varos-kérges kiütéseket hoz létre, ez az ótvar (impetigo).

Bizonyos streptococcus törzsek gyorsan terjedő romboló (destruktív) hatású bőralatti fertőzést (nekrotizáló fasciitis)H okozhatnak, melynek előfordulása ismeretlen okokból manapság egyre gyakoribb.

Ha a tünetek streptococcus fertőzésre utalnak is, a kórismét vizsgálatokkal meg kell erősíteni. Ennek a legjobb módja a fertőzött területből vett minta tenyésztéses vizsgálata. A jellemző baktérium-telepek egy éjszaka alatt kinőnek a kultúrákból.

A "streptococcus-torok" kórisméjéhez steril tamponnal kell mintát venni a tenyésztéshez, végighúzva azt a torok hátsó részén. A minta Petri-csészébe kerül, ahol a baktérium-telepek egy éjszakán át növekedhetnek. Újabb lehetőséget jelentenek az A-csoportú streptococcusok kimutatására végzett különleges gyors vizsgálatok (tesztek), amelyek néhány órán belül eredményhez vezetnek. Ha egy gyorsteszt eredménye pozitív, a lassú egynapos vizsgálatra nincs szükség. Mivel mindkét vizsgálat olyan emberekben is mutathat ki streptococcusokat, akik kezelést nem igényelnek, az orvosi vizsgálat nélkülözhetetlen.

A "streptococcus-torok"-ban és skarlátban szenvedők még kezelés nélkül is két héten belül jobban lesznek, viszont antibiotikumokkal a kisgyermekek tüneteinek időtartama lerövidíthető, és megelőzhető az olyan súlyos szövődmény, mint a reumás láz. Ugyancsak megelőzhető az, hogy a fertőzés a középfülre, homlok- és arcüregekre (szinuszokra), valamint a csecsnyúlványra (a fül mögötti koponyacsont dudorra) terjedjen, továbbá az is, hogy más emberek elkapják a betegséget. A tünetek jelentkezése után azonnal el kell kezdeni az antibiotikum, rendszerint penicillin V szájon át való adását.

Az egyéb streptococcus fertőzések mint a cellulitisz, a nekrotizáló fasciitis és az endokarditisz nagyon súlyosak, kezelésük megkívánja az intravénás penicillin, és időnként más antibiotikumok együttes adását is. Az A-csoportú streptococcusokat a penicillin rendszerint elpusztítja. A D-csoportú streptococcusok némelyike, és különösen az enterococcusok penicillinre és a legtöbb antibiotikumra rezisztensek, sok enterococcus törzs ellen egyáltalán nincs megbízható antibiotikum.

Az olyan tünetek mint a láz, fejfájás és a torokfájás, fájdalomcsillapítókkal (analgetikumok) és lázcsillapítókkal (antipiretikumok), pl. paracetamollal kezelhetők. Sem ágynyugalomra, sem elkülönítésre nincs szükség; bár azok a családtagok vagy barátok, akiknek hasonló tünetei vannak, vagy akiknek már volt streptococcális fertőzésből származó szövődményük, ki lehetnek téve a fertőzés kockázatának.