A Nocardia asteroides általában a talajban levő rothadó anyagokban él. A baktérium a fertőzött talajjal szennyezett levegő belégzése útján kerül a tüdőbe, ritkábban nyelés útján vagy a bőrön keresztül jut a szervezetbe. A krónikus betegek és az immunrendszer működését gátló kezelés alatt állók fokozottan veszélyeztetettek nokardiózis szempontjából. A betegségben szenvedők kb. felénél azonban, általában az idősebbeknél, nem volt megelőző betegség. Manapság a nokardiózis az AIDS egy ritka szövődménye.

A nokardiózis gyakran tüdőfertőződésként például tüdőgyulladásként (pneumonia) kezdődik. A vérrel szóródva a szervezet különböző részein, beleértve az agyat és ritkábban a vesét, gennyzacskókat (tályog, abszcesszus) hozhat létre. Az esetek egyharmadában a tályogok a bőrben vagy a bőr alatt alakulnak ki.

A Nocardia okozta tüdőgyulladás leggyakoribb tünetei közé tartozik a köhögés, általános gyengeség, hidegrázás, mellkasi fájdalom, nehézlégzés, láz, étvágytalanság és fogyás. A mellhártyaüregben (pleuraűr, a tüdőket borító savós hártyák alkotta üreg) folyadék gyűlhet össze. A tünetek megegyeznek a tuberkulózis vagy más baktériumok okozta pneumoniák tüneteivel.

A nocardiával fertőzött betegek kb. egyharmadában agytályog fejlődik ki, súlyos fejfájás és váltakozó gyengeségérzés kíséretében. Az, hogy melyik testrész gyengül el, attól függ, hogy az agyállományban hol helyezkedik el a tályog.

A nokardiózis diagnózisa a Nocardia asteroides-nek a fertőzött egyén testnedveiből vagy szöveteiből történő kimutatásán alapul.

Kezeléssel vagy anélkül, a betegség végzetes kimenetelű lehet. Kedvezőbb a kórjóslat, ha a betegség csak a tüdőre korlátozódik, és nem terjedt át más testrészekre, pl. az agyra. Immungátló kezelésben részesülő betegek kórjóslata rosszabb.

Penicillin csak az esetek 40%-ban hatékony. Hatásos lehet még a szulfadiazin, de hónapokig kell szedni. Néhány esetben csak az amikacin hatékony.