Tömlőférgesség (echinococcosis, Echinococcus)

A tömlőférgességet voltaképpen három galandféregfaj: az Echinococcus granulosus, az E. multilocularis és az E. vogeli okozza. E férgeket tömlőférgeknek nevezik, felfedezőik - sorrendben -: Batsch (1786), Leuckart (1863), valamint Rausch és Bernstein (1972). A betegség a zoonózisok csoportjába tartozik, állatról emberre terjed.

Echinococcus, tömlőféreg | Az élősködõk és az ember   SubRosa Kiadó | Jankó, M.
Az E. granulosus az egész világon előfordul. Európa déli vidékein a kutya-bárány ciklus, a nyugati országokban a kutya-ló, a keleti országokban a kutya-sertés ciklus a jellemző.Az E. multilocularis az északi féltekén gyakoribb, Európában elsősorban Svájcban, Ausztriában és Bulgáriában fordul elő. Terjedésükben az erdei rágcsálók-róka ciklusnak van meghatározó szerepe.Az E. vogeli csaknem kizárólag Dél- és Közép-Amerikában fordul elő. Terjedésében a trópusi erdőkben élő nyúl és hiéna ciklusának van fő szerepe.

A tömlőféregfajok előfordulásáról nincsenek megbízható adataink. Az állatok fertőzöttségének rutinszerű megállapítása lehetetlen, a diagnózis alapjául szolgáló petevizsgálat nem ad megbízható eredményt, mert a rokon fajok petéi igen hasonlóak egymáshoz.

Az emberi tömlőférges fertőzések felderítését nehezíti, hogy a betegség akut szakaszának nincsenek klinikai tünetei.Így arra rendszerint csak más célból végzett vizsgálatok (például ultrahang- és röntgenvizsgálat) derítenek fényt, esetleg csak a kórboncnok veszi észre a féreg jelenlétére utaló tömlőket.

Az Európában is előforduló E. granulosus és E. multilocularis küllemi és élettani sajátságai igen hasonlóak. Az E. granulosus három-négy ízből álló, 3-5 milliméter hosszú féreg, amely a kutya vékonybelében élősködik. Kerekded, 30-40 milliméter átmérőjű petéi a kutya székletével ürülnek. A pete vastag burkában a lárva úgynevezett oncosphaera formában van.

Az embert a szájon át bejutó peték fertőzik. A burokból kiszabaduló lárvák a bélfalba furakodnak, és a vérkeringéssel a májba, a tüdőbe és más szervekbe jutnak.Ahol megtelepednek, ott körülbelül fél év alatt tömlő (Echinococcus hydatidosus) fejlődik. A tömlőben újabb, úgynevezett leánytömlők fejlődnek, ennek következtében idővel akár gyerekfej nagyságot is elérhet.

Az E. multiloculuris általában négy ízből áll, és 1,2-3,7 milliméter hosszúra nő. Végső gazdája a farkas és a róka. Petéi és fejlődési ciklusa megegyeznek az E. granulosus éval. Az emberi megbetegedést okozó lárva neve Echinococcus alveolaris. A szervezetben nem képez tömlőt, többnyire a májban fejlődik, ott a májszövetet károsítva szivacsszerű masszaként terjeszkedik tovább a nyirokutak mentén. A vérkeringés révén áttéteket hozhat létre a tüdőben és az agyban.

Az E. hydatidosus klinikai inkubációs ideje a tömlők növekedésétől függően változik. Több évig is eltarthat, így érthető, hogy a betegség felismerésének esélye a fertőzött életkorával növekszik. A fiatalkori fertőzések kis méretű tömlői még nem okoznak tüneteket. A későbbiekben azonban - a megtámadott szervre jellemzően - súlyosabb tüneteket is okozhatnak. A féreg támadásának fő célpontja a máj, az esetek 50-70 százalékában ebben találják meg a tömlőket. A tüdőt 20-30 százalékban éri ez a fertőzés, s igen ritkán, de előfordul a lép, a vese, a szív, a csontok és az agy károsodása is.A máj tömlőférges fertőzésére jellemző a gyomortáji fájdalom, az állandó hányinger, valamint a máj megnagyobbodása.

A legsúlyosabb kórforma a tömlő felrepedésekor - például baleset alkalmával - fellépő anafilaxiás sokk, amely gyakran halálos kimenetelű. Minden negyedik beteg májtömlője mellett a tüdejében is hordozza a féreg által keltett tömlőket.

Az elsődleges tüdőtömlő általában nem okoz tüneteket, de ha a tömlő megsérül vagy magától felreped, akkor köhögést, légzési nehézségeket okoz.A tömlő tartalma a köhögéssel kiürülhet, s ennek eredménye ritkán spontán gyógyulás lehet, de előfordulhat az is, hogy a szabaddá vált élősködők a szervezet más helyein telepednek meg, és ott másodlagos tömlőképződést indíthatnak el. Azokban az országokban, ahol a tüdőtuberkulózis felismerésére rendszeres szűrővizsgálatot végeznek, könnyebben ismerik fel a tömlőférges fertőzést is.

Az agy, a vese, a csontok fertőzése többnyire másodlagos; és a tünetek a tömlők lokalizációjának megfelelően jelentkeznek. Például a csontok tömlőférgessége gyakran jár spontán törésekkel, a betegség kimenetele gyakran súlyos, amputációval végződik.Az E. alveolaris fertőzés leggyakrabban a májat érinti. Tünetei rosszindulatú daganatra emlékeztetnek. Ennek a betegségnek hazai eredetű előfordulásával még nem találkoztunk.

A nálunk is előforduló tömlőféregfaj által okozott betegség kezelésében az elsődleges megoldás a tömlők sebészeti úton való eltávolítása. A nem operálható betegek esetében a mebendazol- vagy az albendazol-készítmények hosszú ideig tartó, periodikus adagolásától várhatjuk a beteg egészségi állapotának jobbra fordulását.A tömlőféreg átvitelében meghatározó szerepe van a helyi adottságoknak: a természeti környezetnek, az ott élő gazda- és közvetítő állatoknak, valamint a lakosság szokásainak és higiénés magatartásának.

Hazánkban szinte kizárólag az E. granulosus lárvaformája (E. hydatidosus) által okozott emberi megbetegedés fordul elő. Terjedésében a háztáji sertés- és juhállomány, valamint a kutya játszanak szerepet.A haszonállatok nagyüzemi tenyésztése csökkenti a fertőzés veszélyét, mert a zárt térben tartott állatok csak elvétve találkozhatnak kutyákkal. Ellenben növeli a fertőzés esélyét a hivatalos hűsvizsgálaton kívül eső házi sertésvágás terjedése.A falvakban sok helyütt még ma is szokás, hogy a levágott sertésből kimetszett tömlőt a kutyák elé vetik, s ezáltal akaratlanul is terjesztik a fertőzést.

A sertésvágási szokásoknak a tömlőférgesség terjedésében játszott szerepét igazolják a fertőzés időszakosságát bizonyító megfigyelések. A haszonállatok fertőződése bizonyítottan a tavaszi hónapokra esik, amikor a téli disznóvágások idején megfertőződött kutyák féregpetéket kezdenek üríteni. A kutyák ürülékével a talajra és a növényekre kerülő peték egy része a legelő, turkáló állatok gyomrába jut. Feltehetőleg az embereket is jórészt ebben az időszakban éri a fertőzés.

Az ember fertőződésének azonban van egy másik, valószínűleg gyakoribb formája is, amely a kutyákkal való szoros kapcsolat következtében alakul ki.A kutyák székletével ürülő petékből sok az állat szőrzetéhez tapad, és a kutya simogatása közben az ember kezére, onnan a szájába kerülhet.

A tömlőférgesség vizsgálata során nem nélkülözhető a röntgen-, az ultrahang- vagy a számítógépes rétegröntgenvizsgálat eredménye. A parazitológiai laboratóriumi módszerek nagy segítséget adhatnak a diagnózis felállításában. A közvetlen módszerrel az Echinococcus-tömlő spontán repedése következtében a vizeletben, a köpetben és másutt mikroszkóppal kimutathatók a parazita darabjai. A közvetett módszerrel - különféle szerológiai reakciókkal - lehetőség van a parazita ellen termelődött antitestek meghatározására.

A fertőzés elleni védekezés lehet egyéni vagy az állategészségügyi szervek által irányított regionális védekezés. Az egyéni védekezés alapja, hogy a kutyákkal való bánás közben betartsuk az alapvető higiénés rendszabályokat.

A szervezett megelőzésben fontos teendő a kutyák időszakos kezelése az e célra megfelelő féregölő szerekkel, továbbá a vágóhídi húsvizsgálat, továbbá, hogy a vágás során felfedezett tömlőket azonnal megsemmisítsük.

| Echinococcus, tömlőféreg
2007-11-27 11:21:22
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop