Az előbbi felismerését Dobellnek (1939), az utóbbiét Brumptnak (1913) köszönhetjük. Mindkét élősködőnek csak trofozoita alakja van. A T. tena 6,5-7,5 pm-es nagyságú, körte alakú ostoros, az E. gingivalis az állábúak osztályába tartozó, 10-20 pm átmérőjű egysejtű.

Előfordulási gyakoriságukat a szájhigiéné erősen befolyásolja, ezért az tág határok között változik. E paraziták elsődleges kórokozó szerepét nem bizonyították, de feltehető, hogy az általuk termelt enzimek révén szerepük van a fogszuvasodás és az ínygyulladás kialakulásában. Gyakran társulnak a szájban élő spirochétákkal, amelyek súlyos gyulladásokat okoznak.

Mikroszkópos vizsgálattal mutathatók ki a fogínylepedékből, a lyukas fogakból vagy a manduláról vett váladékból. Cseppfertőzéssel, csókolódzás útján terjednek.

Az egysejtűek jelenléte a szájhigiéné hiányosságaira utal. Az általános szájhigiéné: fogmosás, fogorvosi ellenőrzés betartásával a fertőzés okozta tünetek megelőzhetők. Gyógykezelésre metronidazolt használnak.