Amőbás fertőzés (amoebiasis)

Közép- és Dél-Amerika több országában, valamint Indiában a lakosság fertőzöttsége meghaladja a 25 százalékot. Európában az átlagos fertőzöttség 5 százalék körül van, de országonként igen nagy különbségek adódhatnak. Az eltérések az országok földrajzi fekvésével és gazdasági helyzetével hozhatók kapcsolatba.Hazánkban a lakosság átlagos fertőzöttsége 1 százalék alatt van.

A vérhasamőba az állábúak (Rhizopodák) osztályába tartozik, trofozoit és ciszta alakja is van. Méretük 30 és 60 mm (a méter milliomodrésze) között változik, csak mikroszkóp alatt ismerhetők fel. A frissen ürített hasmenéses székletből vagy táptalajból vett vérhasamőbák állábaikkal mozognak. Az ellenálló fallal bíró ciszta egyik jellemzője, hogy benne több sejtmag van, de ezek száma sohasem haladja meg a négyet. A parazitológiai vizsgálat során szinte kivétel nélkül a ciszta mutatható ki. A sejtmagok száma alapján elkülöníthető más, szintén a széklettel ürülő, de kevésbé fertőzőképes amőbák cisztáitól.

A fertőzés szájon át történik, az érett ciszták ellenállnak a gyomor emésztőnedveinek, a vékonybél alsó szakaszán, az ottani lúgos környezet hatására azonban fölrepednek, majd a kisebb méretű éretlen amőbává alakulnak.

Az éretlen amőbák egy része a vastagbélbe jut, és ott megtelepszik. Más részük a széklettel eltávozik, és a szabadban rövid idő alatt cisztává alakul. A bélben megtelepedő amőbák szövetoldó enzimje károsítja a bél nyálkahártyáját, és palackszerű fekélyeket okoz. A fekélyek egy része hegesedve gyógyul, más részük évekig is megmaradhat. Ezek mélyén élnek a vérhasamőbák, s a vérkeringéssel különböző szervekbe, főképp a májba is eljutnak. Ahol megtelepszenek, előbb gyulladást, majd tályogot hozhatnak létre.

Négy vérhasamőbával fertőzött ember közül három tünetmentes, de cisztákat ürít, és csak egyen észlelhetők klinikai tünetek. A tünetmentes fertőzöttek állapota rosszabbra fordulhat, és maguk is megbetegedhetnek.

A klinikai tünetekkel járó vérhasamőbás fertőzés első jelei a kórokozó bejutása után nyolc-tíz nappal jelentkeznek, de a lappangási idő lehet ennél hosszabb, akár egykét hónap is.

A betegség naponta ötszöri-tízszeri híg, nyákos, bűzös széklet ürítésével és hasi fájdalommal jár. A fájdalom a has jobb oldalán, a vakbél tájékán, vakbélgyulladásra utaló tünetekkel jelentkezik.

A betegség akut szakaszát vastagbél-gyulladással járó krónikus forma válthatja fel. Ennek egyik fő tünete, hogy a naponta többszöri nyákos széklet székrekedéses időszakokkal váltakozik, emellett a betegek állandó teltségérzetre, puffadásra és hasi fájdalomra is panaszkodnak.A vérárammal más szervekbe eljutó amőbák ott megtelepszenek, és tályogot okoznak. A leggyakoribb a májtályog, de előfordulhat az agyban és a vesében is.

A májtályog jellemző tünete a jobb bordaív alatti fájdalom és a májmegnagyobbodás. Az amőbás májtályog felderítését nagyban segíti a pontos kórelőzmény felvétele. Ha a beteg hosszabb ideig tartózkodott a trópusokon és huzamosabb ideje vannak kellemetlen béltünetei, a májában talált tályogot feltehetően az Entamoeba histolytica okozta. A diagnózist parazitológiai vizsgálatnak kell megerősítenie.

A beleket metroniddzol- és tinidazol-készítményekkel, valamint különféle gyógyszerek kombinációjával lehet megszabadítani a kórokozótól. Az amőbás tályog kezelésére alkalmazott gyógyszereket mellékhatásaik miatt csak kórházi ellenőrzés mellett szabad alkalmazni.

Az amőbás bélfertőzés diagnózisának felállításához a széklet mikroszkópos vizsgálata nyújt segítséget. Az amőbák szakaszos ürítése miatt javasolják, hogy ha az eredmény negatív, ismételjék meg a vizsgálatot. Még a gyógyszeres kezelést követő protozoológiai vizsgálat negatív eredményét sem tekinthetjük biztosnak, mert a csekély számban jelen levő egysejtűek kimutatásának eredménye nem zárja ki a parazitahordozást, a paraziták elszaporodhatnak, s ez a tünetek kiújulásához vezethet.

A parazitológiai vizsgálatot ezért a gyógyszeres kezelés rután három-hat hónappal ajánlatos megismételni.Ha az eredmény pozitív, az újabb gyógyszeres kezelés jó eséllyel elpusztítja a visszamaradt kórokozókat. A máj vagy más szervek tályogjai laboratóriumi diagnózisának felállításában az orvos a szerológiai vizsgálat eredményére is támaszkodhat.

A vérhasamőba közvetlen érintkezés útján terjed. A kórokozó az egysejtűvel fertőzött személy székletével szennyezett tárgyak, valamint étel és víz közvetítésével vihető tovább.Ebben főképp a cisztáknak van szerepe, ezért elengedhetetlen a tünetmentes cisztaürítők gyógykezelése is. A fertőzött személy környezetében élőket érdemes parazitológiai vizsgálatnak alávetni, és minden fertőzött személyt egyidejűleg gyógykezelésben részesíteni.

Az amőbás fertőzés megelőzésében döntő szerepe van a személyi higiénia betartásának.

Az amőbás bélfertőzés elsősorban a trópusi, szubtrópusi területek betegsége, ezért fontos, hogy az ilyen területre utazók fokozottan ügyeljenek az étkezési és a személyi higiénia betartására. Az európai lehetőleg csak palackozott vagy forralt vizet igyon, s például kerülnie kell a friss saláták fogyasztását, s a gyümölcsök közül is csak abban érdemes megbíznia, amelyet saját kezűleg hámozott meg.