Balantidiás fertőzés (balantidiasis)
A betegség kórokozója a Balantidium coli, amelynek leírója Malmsten (1857). A fertőzés forrásai elsősorban a patkányok és az azokat fogyasztó sertések, valamint a tünetmentes parazitahordozó emberek.
A Balantidium coli a legnagyobb állati egysejtű, amely emberi megbetegedést okoz. Trofozoit és ciszta alakja van. Csillókkal borított, ovális alakú sejtjének hossza 150 mikrom (a méter milliomodrésze), de olykor kétszer ekkora példányok is előfordulnak.
A balantidium szájon át jut a szervezetbe. A fertőzés lehet tünetmentes, de kísérhetik súlyos, a vérhashoz hasonló tünetek is.
Jellemző tünete a napi ötszöri-tizenötszöri, nyákos, másszor vízszerű, véres széklet. A betegség krónikus lefolyásúvá válhat, amikor a hasmenéses állapot székrekedéssel váltakozik. Ahol a balantidiás fertőzés gyakoribb, ott összefüggést találtak a fehérjében szegény táplálkozás és e betegség előfordulása között.
A parazitológiai diagnózist a székletminta mikroszkópos vizsgálata alapján állítják fel. Gyógykezelésére jód-, metronidazol-és tinidazol-készítményeket használnak.
A balantidiás fertőzés az egysejtűt hordozó sertés székletével szennyezett étellel, vízzel terjed, főleg azokon a területeken, ahol a lakosság kénytelen a sertésekkel egy fedél alatt élni. A fertőzött, de tünetmentes embereknek is szerepük van a betegség terjesztésében.
Megelőzésében a személyi higiéné a legfontosabb.
2007-11-27 11:10:36