Hirdetés

Strongyloida fertőzés (strongyloidosis)

A strongyloidáknak körülbelül tizenhat faját ismerjük. A szám azért nem pontos, mert e férgek némelyike annyira hasonlít egymáshoz, hogy elkülönítésük igen nehéz. Az ember bélélősködője a Strongyloides stercoralis, amelyet először Bavay írt le (1876), és kortársa, Normand igazolta, hogy ez a fonalféreg emberi betegséget is okozó parazita. Az állatnak magyar neve nincs, előfordulása a trópusi és szubtrópusi területeken jellemző.

strongyloidosis |

Az élősködõk és az ember   SubRosa Kiadó | Jankó, M.

Ázsia távol-keleti, Afrika északi, valamint Dél-Amerika középső részén gyakoribb. A mérsékelt égöv alatt csak szórványosan, kisebb gócokban fordul elő. A trópusokon a fertőzést általában a talaj közvetíti, de a strongyloides gyors fejlődése miatt megeshet, hogy már a széklettel fertőzőképes lárvák ürülnek, így magából a székletből is az emberbe juthat ez az élősködő.

A 2 milliméter hosszú nőstény féreg a vékonybélben élősködik, és a méhében szűznemzéssel megindul az embriók fejlődése. Belőlük még az ember belében kifejlődnek a 200-300 mikrom-es, úgynevezett első stádiumú lárvák. Ezek még nem fertőzőképesek, és a széklettel kiürülnek. Kétféle módon - közvetlen vagy közvetett úton - válhatnak fertőzőképessé.

A közvetlen fejlődés során az első stádiumú lárvák egy része még a bélben fertőzőképessé válik, és a férgek anélkül újrafertőzik az embert, hogy közben elhagynák a tápcsatornát. (A parazitológusok ezt autoreinfekciónak vagy szuperinfekciónak nevezik.) A szuperinfekció úgy is megtörténhet, hogy az első stádiumú lárvák a végbélnyíláskörnyékén, a székletmaradványokban fejlődnek ki, és a bőrön keresztül visszafurakszanak a szervezetbe.

A közvetett fejlődés során az első stádiumú lárvák a szabadba kerülnek, és a talajon 48 óra alatt ivarérett nőstényekké és hímekké válnak. Párosodnak, majd a nőstények petéket érlelnek. A petékből kikelő lárvák két úton fejlődhetnek tovább. Vagy közvetlen fertőzésre képes lárvákká alakulnak, vagy még egy nemzedéknyi időt töltenek a talajban, és csak az utódaik alakulnak fertőzőképes lárvává.

A fertőzőképes lárva általában a bőrön, ritkábban a szájon ár jut az emberbe.A lárvák átfúrják a sértetlen bőrt vagy a nyálkahártyát, és az erek falán átjutva a vérárammal a tüdőbe utaznak. Onnan a légutakon, a garaton és a nyelőcsövön át küzdik magukat az emésztőrendszerbe, s a vékonybélben telepszenek meg. A fertőzés után kettő-négy hét telik el, míg a beteg székletében megjelennek a lárvák, de a tünetek már ez előtt is jelentkezhetnek.

A bőrt átfúró féreg a behatolás helyén apró hólyagokat és erős viszketést kelt. A vakaródzás közben felszakított hólyagok helyén támadó sérülésekben baktériumok telepedhetnek meg, és a parazita megtelepedésének szövődményeként gennyes fertőzéseket okozhatnak.

A fertőzés klinikai képe a bélélősködő fejlődési ciklusa szerint változik. Amíg a lárvák a tüdőben vándorolnak, a beteg köhög, mellkasi fájdalmak gyötrik és láza is lehet. A Strongyloides stercoralis bélben való garázdálkodását jellegzetes hasi tünetek: bordaív alatti fájdalom, enyhe, de esetenként véres, nyákos hasmenés jelzik. A szuperinfekció következtében a féreg minden fertőzőképes alakja egyszerre jelen lehet a szervezetben, így a bőrön, a tüdőn és a béltraktusban fellépő tünetek egyidejűleg és ismétlődve is felléphetnek.

A strongyloidás fertőzés kórképeit főleg az elhúzódó esetekben idegrendszeri és allergiás tünetek is kísérhetik. Ezt - egyebek között - a laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatható eozinofilsejtek nagy száma (25-50 százalék) is jelzi.

A Strongyloides stercoralis átmenetileg állatokat is megfertőzhet, de ennek ellenére egygazdás élősködő. A fertőzés forrása csak a parazitával fertőzött személy lehet, de a féreg életciklusából adódóan az átvitel lehet közvetlen vagy közvetett is.

A mérsékelt égövön - így hazánkban is - többnyire a közvetlen átvitel jön szóba: a strongyloides széklettel, közös fürdővízzel, szennyezett használati tárgyak útján jut át az egyik emberről a másikra.Ebből következően a betegség egyedi előfordulása ritka, jellemzőbb a gócos megjelenése, elsősorban a gyermekközösségekben, főképp a mentálisan károsodott gyerekeket ápoló intézetekben. Trópusi területeken leginkább a fertőzőképes lárvákat tartalmazó talajjal való érintkezés útján terjed, de a közvetlen érintkezés szerepe ott sem elhanyagolható.

Az élősködő jelenlétének kimutatására használják az úgynevezett lárvavándorlási módszert. Megelőzésében a székletszóródás megakadályozása, az egyedi esetek korai felismerése és gyógykezelése, a gyermekközösségekben a fertőzöttek elkülönítése és gyógyszeres kezelése a legfontosabb tennivaló. A betegséget thiabendazollal lehet eredményesen kezelni.

strongyloidosis

2007-11-27 11:17:13

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop