Bakteriémia és szepszis
A bakteriémia kifejezés azt jelenti, hogy baktériumok vannak a véráramban. A szepszis fertőzést jelent a véráramban.
A szepszis valószínűsége nő, ha a szervezetben, főleg a tüdőkben, hasüregben, húgyutakban vagy a bőrön van a fertőzés.
Szepszishez vezethet egy fertőzött területen vagy olyan területen végzett sebészeti beavatkozás, ahol rendes körülmények között is élnek baktériumok (pl. belek). Bármilyen idegen eszköz, - például a visszerekbe vezetett (intravénás) katéter, húgyúti katéter, elvezető- (drén-) cső - bejuttatása a szervezetbe, szintén okozhat szepszist. Minél tovább van bent az eszköz, annál nagyobb a szepszis valószínűsége.
Gyakori a szepszis az injekciós kábítószer élvezőkben. Könnyebben alakul ki az immunrendszer tökéletlen működésekor, például rákellenes gyógyszerekkel kezeltekben.
Mivel a szervezet kisszámú baktériumtól általában gyorsan meg tud szabadulni, az átmeneti bakteriémia ritkán okoz tüneteket. Ha viszont szepszis alakul ki, annak tünetei a következők: reszketés, hidegrázás, láz, gyengeség, hányinger, hányás és hasmenés.
A szepszis, ha nem kezelik gyorsan, a szervezet legkülönbözőbb részeiben okozhat fertőzéseket (ezt nevezik áttétes vagy szóródott fertőzésnek). Fertőzés keletkezhet az agyhártyában (meningitisz), szívburokban (perikarditisz), szívbelhártyában (endokarditisz), a csontokban (oszteomielitisz) és a nagyízületekben. Tályog (gennygyülem = abszcesszus)s majdnem mindenütt kialakulhat
Amennyiben valakinek a szervezetében bárhol fertőző folyamat zajlik és hirtelen magas láza lesz, a legvalószínűbb kórisme a szepszis. Szepszis esetében a fehérvérsejtek száma a vérben rendszerint erősen megnő. Vérből készült baktériumtenyészetek (hemokultúra) segítségével a kórokozó kitenyészthető és azonosítható.
Előfordul viszont, hogy nem mutatható ki baktérium a hemokultúrában, főleg ha a beteg antibiotikumokat szed. Tenyésztés céljaira még szokás a tüdőkből felköhögött anyagból, köpetből, vizeletből, sebekből és katéterek bevezetési pontjaiból is mintákat venni.
A sebészi beavatkozás vagy a húgyúti katéterezés okozta bakteriémia, amennyiben a katétert gyorsan eltávolítják, többnyire nem igényel kezelést. Azokban az esetekben viszont, amikor súlyos fertőzés kialakulásának a kockázata áll fenn - például szívbillentyű megbetegedés vagy immunhiányos állapot esetén - az említett eljárások elvégzése előtt a szepszis megelőzésére általában antibiotikumokat adnak.
A szepszis nagyon súlyos állapot, magas halálozási kockázattal. Az antibiotikus kezelést azonnal el kell kezdeni, még mielőtt a fertőzést kiváltó kórokozót azonosító laboratóriumi tenyésztés eredménye rendelkezésre állna. Az antibiotikus kezelés késedelmes megkezdése jelentősen csökkenti a túlélés esélyét.
Első lépésként a legvalószínűbben jelenlévő baktérium ellen választ antibiotikumot az orvos. Ez attól függ, hogy hol kezdődött a fertőzés - a húgyútakban, szájban, tüdőkben, belekben vagy másutt. Gyakran két antibiotikumot adnak egyszerre, hogy ezzel is fokozzák a baktériumok elpusztításának az esélyét.
Később, már a tenyésztési eredmények birtokában az antibiotikum kicserélhető a fertőzést kiváltó kórokozó elleni leghatásosabb gyógyszerre. Egyes esetekben a fertőzés forrásának, például tályogoknak az eltávolításához sebészeti beavatkozásra is szükség lehet.