A veszettség diagnosztizálása

Általában napjainkban az a kérdés, hogy biztosan meg tudjuk-e állapítani azt, hogy az állat veszett volt-e.

| InforMed Hírek20   InforMed | Parcsami, A.

Kép: Animal Control

Csak azokban merül fel, akiket valamilyen állat megmart vagy bizonytalan eredetű állattal érintkeztek. Természetesen csak arról az egyedről dönthető el, hogy veszettségben szenvedett vagy pusztult el, amely állattal megfelelő laboratóriumi vizsgálatot végeztek. 

Biztos diagnózishoz a vírus vagy az úgynevezett vírusantigén kimutatásával juthatunk. Mintaküldés során kisállatoknál az egész állati testet, nagy állatoknál az állat fejét kell az intézetbe küldeni. Természetesen mintaküldésre csak kizárólag állatorvos jogosult, ugyanis itt a csomagolásnak és a mintaküldés feltételeinek is szigorú, rendeletben meghatározott feltételei vannak.

A laboratóriumban minden esetben korábban az agyvelő szövettani vizsgálatát végeték el, itt egy speciális, úgynevezett immunfluoreszcenciás módszert alkalmaznak, mely világszerte elterjedt és rendkívül megbízható, már 2-3 órán belül eredményt ad. Természetesen, ha az állat veszett volt és így az eredmény pozitív, vagy nem volt veszett, de emberrel való kontaktus feltételezhető, akkor biztonsági okból úgynevezett kísérleti állatoltást végeznek. Ilyenkor az agyvelőn fertőzött egerek a fertőzéstől számított 9-20 napig terjedő időszakban elhullanak, de ha nincs idő a várakozásra, akkor ha a 4. nap után vizsgáljuk az egerek agyvelejét, már hamarabb pozitív eredményhez juthatunk.

Ma már főként állatvédelmi okokból egerek helyett szövettenyészeteket használnak. Sokszor felvetődik a kérdés, hogy az állat véréből megállapítható-e a betegség, sajnos ebben az esetben sokkal megbízhatatlanabb vagy téves diagnózishoz juthatunk, mert a vírussal szemben termelődő ellenanyagok csak későn és alacsony koncentrációban jelennek meg a vérben.

Veszettség elleni védekezés

Mivelhogy a veszettség gyógyíthatatlan megbetegedés, ezért elsősorban a védekezésre kell a hangsúlyt fektetni, az itt foganatosított intézkedések és jogszabályok minden esetben az ember védelmét szolgálják. Ezek a rendeletek szabályozzák az ebek évenkénti kötelező vakcinázását, a veszettség elleni oltásra ma már számos vakcina áll rendelkezésre, ezek főleg inaktivált vírust tartalmaznak.

1992 októbere óta hazánkban is elkezdődött a rókák orális (szájon át) történő immunizálása repülőgépekből történő csalétkek kiszórásával, ezzel a Nyugat-Európában már széles körűen alkalmazott módszerrel egyes országokban, például Svájcban, már sikerült teljesen mentes területeket is létrehozni. Az alkalmazott eljárás egyetlen hátránya a költségessége, mivel több alkalommal is ismételni kell.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyszeri alkalommal már a rókák 70-80 százaléka immunizálódik, ezek a csalétkek hús- és halpépből készülnek, alakjuk a brikettre emlékeztet, ha valaki ilyet lát, soha ne érjen hozzá, ne vegye magához, ha kutyájával sétál, gátolja meg, hogy az eb azt elfogyassza. Természetesen sem az eb, sem pedig más állat nem betegszik meg az orális vakcinázásra használt vakcinától, az elrendelt ebzárlatnak és legeltetési tilalomnak az a célja, hogy minél több orális vakcina maradjon a rókáknak.

Az orális immunizálás megtörténtét piros plakátokkal jelzik. A veszett állatokat az előírások szerint ki kell irtani a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása céljából. Az intézkedéseknek a részletes ismerete csak az állatorvosok és a járványtani szakemberek számára szükséges.

| veszettség, rabies, lyssa
2022-11-17 11:30:14
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop