A tüdőben sokféle por okozhat allergiás reakciót. Hiperszenzitív pneumonitiszt okozhatnak a mikroorganizmusokat vagy fehérjéket tartalmazó szerves porok, valamint vegyszerek, például az izocianát. A hiperszenzitív pneumonitisz jól ismert példája a farmertüdő, melyet a penészes szénában található, meleget kedvelő (termofil) baktériumok ismételt belégzése okoz.

Az ilyen porokat belégző embereknek csak kis hányadában alakul ki allergiás reakció, és ezeknek is csak kis százalékában helyrehozhatatlan a tüdőkárosodás. Ezekkel az antigénekkel az érzékennyé válás és a betegség kialakulása előtt általában hosszabb időn át folyamatosan vagy ismételten kapcsolatba kell kerülnie a betegnek.

A tüdőkárosodás a III. és IV. típusú allergiás reakció kombinációjának következménye. A porral való érintkezést követően a limfociták érzékennyé válnak és megindul az antitestképzés, mely a tüdő gyulladásához és az alveolusok falában fehérvérsejt-felszaporodáshoz vezet. A működő tüdőszövet átalakulása és károsodása vezet a betegség kialakulásához.

Ha a betegnél valamilyen szerves porra már kialakult az érzékenység, a láz, köhögés, tüsszögés és nehézlégzés általában 4-8 órával az ismételt expozíciót követően fejlődik ki. További tünet lehet még az étvágytalanság, hányinger és a hányás. A sípoló légzés ritka. Ha a beteg nem marad kapcsolatban az antigénnel, a tünetek általában órákon belül enyhülnek, de a teljes gyógyulás heteket vehet igénybe.

Az allergiás reakció lassúbb formájában (félheveny - szubakut forma) a köhögés és a nehézlégzés napok, vagy hetek alatt alakul ki, és olyan súlyos is lehet, hogy a beteg kórházi kezelésre szorul.

Idült túlérzékenységi tüdőgyulladás során a beteg az allergénnel hónapokon, éveken keresztül ismételten kapcsolatba kerül, és a tüdőben kiterjedt hegesedések alakulhatnak ki. Ezt az állapotot nevezzük a tüdő rostos elfajulásának (fibrózis). A fizikai terhelésre fellépő nehézlégzés, a köpetürítéssel járó köhögés, a fáradtság és a súlyvesztés hónapok vagy évek alatt súlyosbodik. Végül a betegség légzési elégtelenséghez is vezethet.

A túlérzékenységi tüdőgyulladás diagnózisához a reakciót kiváltó por vagy más anyag kimutatása szükséges, ami azonban nehézséggel járhat. A munkahelyi porártalomnak kitett betegek tünetei esetenként csak órákkal később, otthon jelentkeznek. A munkahelyi ártalom kimutatásának kulcsa, ha a beteg csak a munkanapokon van rosszul, hétvégén és szabadság ideje alatt nem.

A diagnózisra gyakran a kóros mellkasröntgen hívja fel a figyelmet. A tüdő légtartalmát, a ki- és belégzés jellemzőit és az oxigén-széndioxid cserét mérő légzésfunkciós vizsgálatokn segíthetik a túlérzékenységi tüdőgyulladás diagnózisának felállítását.

Az antitest kimutatására végzett vérvizsgálatok igazolhatják azt, hogy a beteg találkozott a gyanúba fogott antigénnel. Ha az antigént nem sikerül kimutatni, és a diagnózis kétséges, tüdőbiopszia (kis darab tüdőszövet eltávolítása mikroszkópos vizsgálat céljára) végezhető. A szövetdarab eltávolítása történhet hörgőtükrözés (bronchoszkópia - a légutak vizsgálata optikai eszköz használatával), mellkastükrözés (torakoszkópia - a tüdő felszínének és a mellhártya üregének vizsgálata optikai eszközzel) vagy a mellkas megnyitásával járó műtét (torakotómia) kapcsán.

A megelőzés legjobb módszere az antigénnel való találkozás kiküszöbölése, de ez meghiúsulhat, ha a beteg nem tud állást változtatni. A por csökkentése, eltüntetése, vagy védőmaszk használata megelőzheti a tünetek visszatérését. A széna- és a cukornádlladék vegyszerekkel történő kezelése és jó szellőzési rendszer alkalmazása megelőzheti a munkások porártalmát és az adott anyagokkal szemben az érzékenység kialakulását.

Heveny rosszullét után a betegek általában felépülnek, ha a kiváltó anyagokkal nem találkoznak többé. A kortikoszteroidok, például a prednizolon, mérséklik a súlyos reakció tüneteit és segíthetnek az erős gyulladás csökkentésében. A tartós és visszatérő rosszullétek visszafordíthatatlan betegséget okozhatnak, a légzésfunkció annyira károsodhat, hogy a beteg kiegészítő oxigénkezelést igényel.