Az asztma csakis erre a betegségre jellemző tünetei a légutak visszafordítható elzáródása, a nem-specifikus bronchiális hiperérzékenység és a légutak gyulladása. A 70-es években kiderült, hogy a kezeléseknek gyakran voltak kellemetlen vagy káros mellékhatásaik. Az ekkor végzett pathofiziológiai kutatások eredményeképpen a kezelések a gyulladás csökkentésére összpontosítottak, és a kutatók megállapították, hogy a tünetek csökkentése és a rohamok enyhítése érdekében kerülni kell az allergéneket. 1991-ben a kutatók meghatározták az asztma súlyosságának fokozatait, miszerint beszélhetünk enyhe, mérsékelt és súlyos asztmáról. Pár évvel később ezt még finomították, és további fokozatokat vezettek be. Ekkor kezdtek foglalkozni a testedzés kiváltotta asztmával is, amikor a mozgás okozza a nyálkahártyát lehűlését és kiszáradását. Béta-blokkolókkal és sejt-stabilizátorokkal ezek a tünetek enyhíthetők.

Az újabb kezeléseknél belélegzett szteroidokat alkalmaznak. Az enyhe asztma kezelésére kapható a napi egyszeri adagolású szer is. Az előadó felhívta az orvosok figyelmét a belélegzett szteroidok használatának esetleges mellékhatásaira is, mert csonttömeg-vesztést okozhat. A leukotriének kevésbé hatékonyak, mint a szteroidok, de önmagukban vagy kombinálva enyhíthetik a tüneteket, különösen aszpirinérzékeny betegeknél.

A legújabb kezelés a tünetek kontrollálására vagy enyhítésére irányul. A salmeterol különösen hatékony belélegzett kortikoszteroidok egyidejű alkalmazásával. Egyetlen adag legalább 12 órán át hatásos. A belélegezhető gyulladáscsökkentők és a hosszú hatású asztmakezelések kifejlesztése új technológiák és módszerek segítségével napjainkban is folyik.