Asztma kezelése

A leukorién módosítók, mint a zafirlukast és a zileuton a legújabb asztma elleni gyógyszerek, melyek a leukotriének reakcióit és szintézisét akadályozzák meg. A leukotriének szervezetünkben termelődő, asztmás tüneteket okozó vegyületek.

asztma, tüdőasztma, kezelés, tüdÅ‘asztma | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
Az asztmás rohamot a légutak megnyitása érdekében a lehető leggyorsabban kezelni kell. Többségében a rohamok megelőzésére is használt gyógyszereket alkalmazzuk, de nagyobb adagban vagy más formában. A béta-adrenerg agonistákat kézi inhalátorral, súlyosabb esetben gépi porlasztóval adagoljuk. A porlasztó nagy nyomással levegőt vagy oxigént juttat át a gyógyszert tartalmazó oldaton, így párát hoz létre az inhalációhoz. Mivel a porlasztók a párát folyamatosan hozzák létre, a betegnek nem kell légzését a géphez igazítania. Az asztmás roham kezelésének kevésbé hatásos módja a bőr alá adott adrenalin vagy terbutalin injekció, és a teofillin egyik származékának, az aminofillinnek a vénás alkalmazása. Súlyos asztmás rohamban, vagy azokban az esetekben, amelyekben más gyógyszeres kezelés mellett sem javul a beteg állapota, kortikoszteroid injekció adható - általában intravénásan.

Mivel súlyos asztmás rohamban a vér oxigénszintje alacsony, a gyógyszeres kezeléssel egyidőben, a beteg oxigénpótlásra is szorulhat. Kiszáradás esetén infúziót is kell adni. Fertőzés gyanújakor antibiotikum adása is szükséges.

A súlyos asztma kezelése közben a vér oxigén- és széndioxidszintjét is mérhetik.A légzésfunkciót spirométerrel vagy csúcsáramlás-mérővel is ellenőrizhetik. Mellkasröntgent általában csak súlyos rohamok vizsgálatakor készítenek. Általában a súlyos asztmás rohamban szenvedő beteget akkor kell kórházba vinni, ha béta-adrenerg receptor agonista és aminofillin adása után a légzésfunkció nem javul, illetve ha a vér oxigénszintje vészesen alacsony, vagy a széndioxid-szint igen magas. A nagyon súlyos állapotú betegeknek lélegeztetőgépre lehet szükségük.

Hosszú távú asztmakezelés

Az asztma egyik leggyakoribb és leghatásosabb kezelési módja a béta-adrenerg receptor agonistával töltött inhalátor. A legtöbbjük adagolós inhalátor; a maroknyi töltet túlnyomásos gázt tartalmaz. A túlnyomás segítségével meghatározott mennyiségű gyógyszert tartalmazó permet keletkezik. Azok a betegek, akik a fenti inhalátorokat nem tudják megfelelően alkalmazni, spacereket (a spray tüdőbe jutását segítő előkamra) használhatnak. Bármelyik technikát is alkalmazzuk, a megfelelő használat minden inhalátor esetében alapvető: ha az eszközt nem használják helyesen, a gyógyszer nem kerül a légutakba. Az inhalátor túlzott használata azt jelzi, hogy a betegnek az életét is veszélyeztető asztmája van; a fokozott gyógyszerhasználat miatt mellékhatások - például szívritmuszavarok - is felléphetnek.

Ha egy darab mérőadagolós inhalátor nem elegendő 4-6 heti tünetmentesség fenntartásához, a napi gyógyszermennyiség kromolinnal vagy inhalációs kortikoszteroiddal kiegészíthető. Ha a tünetek - elsősorban éjszaka - továbbra is fennállnak, kiegészítésképp teofillin is adható szájon át.

| asztma, tüdőasztma, kezelés
2009-02-02 16:17:30