A spontán légmell

Légmellről beszélünk, ha a mellkasfal és a tüdő közé levegő kerül. A légmellnek három formáját különböztetjük meg:

ptx, pneumotorax, légmell | | Böszörményi, M.; Vadász, I.
1. Művi légmell. A levegő orvosi beavatkozás következtében kerül a mellűrbe. Említettük, hogy ez az eljárás (más néven "tüdőtöltés" ) volt a tuberkulózis elleni gyógyszerek felfedezése előtt a gümőkór jóformán egyetlen hatásos kezelésmódja. A 8-10 nap alatt felszívódott levegőt újabb "töltésekkel" kellett pótolni.

Napjainkban a művi légmell elsősorban a már említett tűbiopszia nevű vizsgálati eljárás szövődményeként keletkezik. A levegő a sérült tüdőből kerül a mellűrbe. Hasonló módon jöhet létre művi légmell mellhártyagyulladás csapolása vagy tüdőműtét után.

2. Baleseti (traumás) légmell. Oka mellkasi szúrt sérülés vagy olyan tompa ütődés, mely a tüdőt megrepeszti. Légzés közben a tüdőből kiszivárgó levegő a légmell nagyságát fokozatosan növelheti.

3. Spontán légmell. A légmell e leggyakoribb és legfontosabb formája külső beavatkozás vagy baleset nélkül jön létre. A tüdő "kilyukadását" okozhatja gümős kaverna vagy tályog, széteső daganat, súlyos tüdőtágulás talaján kialakult léghólyag átfúródása.

A spontán légmell azonban az esetek nagy többségében önálló betegség, mely főleg fiatal embereken észlelhető. A tüdő átfúródását az egyik vagy mindkét csúcsban elhelyezkedő, vékony falú, 2-3 cm átmérőjű léghólyag megrepedése okozza. A normális léghólyagocskák összeolvadásának oka ismeretlen.

A spontán légmell tünetei általában jellemzőek. Ha a mellhártyán keletkezett folytonossági hiány nagy, az eddig panaszmentes fiatalember fulladni kezd. A fulladás fokozódik, mert minden belégzéssel több levegő kerül a mellkasba, és ez összenyomja a tüdőt. Különösen súlyosak a tünetek, ha a tüdő sérült része szelepként viselkedik, tehát belégzésnél kijut a levegő a tüdőből, de kilégzésnél nem kerül vissza. Ha a tüdősérülés kisebb, a beteg gyakran napokig nem törődik panaszaival, néha hetek is eltelnek, míg orvoshoz fordul. Ilyenkor általában saját lábán megy el az orvosi rendelőbe, rendszerint olyankor, amikor már nemcsak fullad, de fájdalmai is vannak, mert a légmellben gyulladásos izzadmány keletkezett.

A diagnózis általában könnyű. Tapasztalt háziorvos már a panaszok és a fizikális vizsgálat (kopogtatás, hallgatódzás) alapján spontán légmellre gondol. Az elvégzett röntgenvizsgálat könnyen kimutatja a mellkasban elhelyezkedő levegőt, melynek alján rendszerint a gyulladásos folyadék is látható.

A háziorvosnak el kell különítenie a spontán légmellet az asztmás rohamtól, tüdőembóliától, szívinfarktustól. Mint már említettük, ez sokszor röntgenvizsgálat nélkül - például az erősen fulladó beteg lakásán - is sikerül, ha nem, a beteget úgyis kórházba kell küldeni. A diagnózis előzetes felállítása azért előnyös, mert Budapesten a traumatológiai és tüdősebészeti osztályok beosztás alapján spontán légmellügyeletet adnak, tehát a beteget mentővel azonnal arra az osztályra lehet küldeni, ahol majd betegségét ellátják. Fontos, hogy a beteg minél előbb kórházba kerüljön, mert a tüdő hosszas összeesése - különösen idős ember esetén - tüdőtágulás alapján létrejött légmellben vagy például baleset után bekövetkező kétoldali légmellben - életveszélyes is lehet.

A kezelés abból áll, hogy a levegőt tartalmazó mellkasfélbe draincsövet vezetnek be, melyen át a légmellet 4-10 napon át folyamatosan szívják. A fulladás a levegő leszívása után azonnal megszűnik. A tartós szívásra azért van szükség, hogy a tüdő ki is tapadjon a mellkasfalhoz, és ne essen újból össze a draincső kivétele után. Ha kisebb, ún. részleges légmell jön létre, a csövezés és a tartós szívás felesleges. Ilyenkor a levegő néhány napos megfigyelés után általában felszívódik.

A tartós szívás megszünteti a légmellet, de okát nem küszöböli ki. Ezért meglehetősen gyakran (az esetek kb. egyharmadában) fordul elő újabb spontán légmell akármelyik oldalon. Az a beteg, aki egyszer vagy éppen többször átesett ezen a betegségen, általában felismeri az újabb légmell tüneteit, és jelzi orvosának, hogy valószínűleg újabb légmelle van. A tartós szívást meg lehet ismételni, de többszöri kiújulás után mérlegelni kell a végleges megoldást. Ez a nagy léghólyagok sebészi kurtásából áll. A műtét nem nagy, fiatalokon műtéti szövődmények nem fordulnak elő; így főleg akkor indokolt, ha állandóan kiújulástól lehet tartani.

A betegség nem gyakori, egy évben kb. 1000 esetet észlelnek. Mégis jó, ha az olvasó tud a spontán légmellről, kezeléséről, mert heveny fulladás esetén gyorsabban fordul orvoshoz. A tüdőgümőkór vagy tüdődaganat átfúródása következtében keletkező, művi vagy baleseti légmell esetén ugyancsak tartós szívás alkalmazandó.

| ptx, pneumotorax, légmell
2002-12-23 15:19:02


Web Design & Development Prowebshop