Önálló betegség-e a mellhártyagyulladás?

A tüdőt borító és a mellkast belülről bélelő mellhártya gyulladása (pleuritis) nem tartozik a ritka betegségek közé, de az emberek többsége nem sokat tud róla.

pleuritisz, mellhártyagyulladás | Tüdõbetegségek   SubRosa Kiadó | Vadász, I.; Böszörményi, M.
A mellhártyagyulladás természetrajza

Egészséges ember esetében a mellhártyák simák, ami azért is fontos, mert légzés közben a két mellhártyalemez egymás mellett elmozdul, és a mellhártya minden érdessége, a két lemez összenövése fokozná azt a munkát, amit az ember légzés közben végez. Éppen ez következik be a mellhártyagyulladás első stádiumában, az ún. száraz mellhártyagyulladáskor. A mellhártyákon fibrin (a véralvadás egyik tényezője) csapódik ki. Ettől a mellhártyák elvesztik simaságukat, rücskössé válnak, helyenként összetapadnak. Ha a gyulladás tovább folytatódik, a mellűrben folyadék gyűlik össze, amely ugyan megszünteti a mellhártyák dörzsölődését, de felszaporodása a tüdőt összenyomja.

A mellhártyagyulladás tünetei

A tüneteket a leírt mechanizmus teljesen megmagyarázza. Száraz mellhártyagyulladásban a légzés fájdalmas, mozgásnál a beteg fullad, már csak azért is, mert nem erőlteti a fájdalmat okozó légzést. Ha a pleuritis megmarad ebben a stádiumban, a panaszok általában néhány nap múlva elmúlnak, mert a fibrin felszívódik. Ha azonban a mellhártyagyulladás tovább folytatódik, a fájdalom ugyan elmúlik, de az egyre szaporodó folyadékgyülem következtében a beteg egyre jobban fullad, eleinte csak mozgásnál, később már ágynyugalomban is.

Ha a mellhártyagyulladás megmarad a száraz fázisban, a beteg valószínűleg nagyon gyakran egyáltalán nem vesz róla tudomást. Az, hogy mellhártyagyulladása volt, csak a később sorra kerülő röntgenvizsgálattal mutatható ki. Folyadékgyülemmel járó "nedves" mellhártyagyulladásban ez ritkább, de ugyancsak lehetséges.

A mellhártyagyulladás oka

A száraz mellhártyagyulladás nemcsak különböző tüdőbetegségek mellékjelensége, de vírusos légúti megbetegedésben, influenzában is előfordul.

A "nedves" mellhártyagyulladás azonban nem önálló kórkép, hanem valamilyen komoly betegség jelzője. Ez a betegség vagy a tüdőben (tüdőgyulladás, tüdődaganat, tüdőembólia) vagy más szervekben keletkezett. Nem ritkaság, hogy az alapbetegség a szívben vagy a keringésben van (billentyűhiba, magas vérnyomás, koszorúér-szűkület stb.). Ezekben a betegségekben először csak a vérsavó szűrődik át a mellűrbe, sokszor sohasem válik gyulladásossá. Máskor különböző szervek daganatának áttéte jelenik meg mellhártyagyulladás képében. Mivel a keringési eredetű savó nem gyulladásos, helyesebb, ha a diagnózis felállítása előtt nem mellhártyagyulladásról, hanem mellkasi folyadékgyülemről beszélünk.

A mellkasi folyadékgyülem diagnózisa

Azt a tényt, hogy a mellkasban folyadék van, nagy valószínűséggel fizikális vizsgálattal is ki lehet mutatni. Így nem ritkaság, hogy az oldalfájdalommal és nehézlégzéssel a háziorvoshoz forduló beteggel az elvégzett kopogtatás és hallgatódzás alapján orvosa azt közli, hogy mellhártyagyulladása van (zárójelben jegyezzük meg, hogy a száraz mellhártyagyulladás leginkább fizikális vizsgálattal diagnosztizálható).

Ez azonban csak a vizsgálat első lépcsőjét jelenti. Minden hasonló esetben el kell végezni a mellkas röntgenvizsgálatát, melynek eredményéből egyértelműen kiderül, hogy régebben átesett-e a beteg mellhártyagyulladáson, vannak-e összenövései? Sokkal fontosabb: van-e jelenleg folyadék a mellkasában?

Ha igen, a kórházi kivizsgálás elkerülhetetlen. Először is azért, mert a vizsgálatot úgyszólván mindig mellkascsapolással kell kezdeni, de azért is, mert a mellkasi folyadékgyülem okának, az alapbetegségnek tisztázását csak nagyon szerteágazó, nem kevés időt kívánó vizsgálatsorozattal lehet elérni. A csapolásról három dolgot kell megjegyeznünk:

A röntgenképen az egyik oldalon sötét, egynemű árnyék (folyadék) fedi a mellkast, ez a mellkasfal mentén felfelé elkeskenyedő árnyékban folytatódik

1. Szövődménymentes, nem fájdalmasabb, mint a vérvétel.

2. A kivett folyadékból nagyon sok fontos információt lehet szerezni, nemcsak azt, hogy savós, véres vagy esetleg gennyes, de különböző laboratóriumi vizsgálatok megkönnyítik az alapbetegség tisztázását is.

3. Mint tüneti kezelés sem elhanyagolható, mert a folyadék leszívása után a beteg fulladása azonnal megszűnik.

A továbbiakban megfelelő, logikus sorrendben kell végigvizsgálni először a tüdőt, azután a már említett szerveket.

Önmagában véve a mellhártyagyulladás magától is meggyógyulna, mint ahogy régen sokszor meg is gyógyult. A pleuritist okozó alapbetegség diagnózisának elmaradása azonban súlyos következménnyel járhat. Két példával szeretnénk a leírtakat illusztrálni:

1. A tbc-s eredetű mellhártyagyulladás egy vagy ismételt csapolások után meggyógyul. Ha azonban elmulasztjuk annak tisztázását, hogy a betegség gümős eredetű volt-e, elég nagy az esélye annak, hogy páciensünk néhány hónap vagy néhány év múlva tüdőtuberkulózisban megbetegszik. Ha a tbc-s eredetet tisztáztuk, és a beteget a mellhártyagyulladás meggyógyulása után is hosszabb ideig antituberkulotikus gyógyszerrel kezeljük, tbc-s megbetegedésre később sem fog sor kerülni.

2. Az emlőrák mellhártyaáttétei gyakoriak, mellhártyagyulladást okoznak, a ráksejtek a csapolt folyadékban kimutathatók. Ha ezt a vizsgálatot elmulasztjuk, és a beteg mellét sem tapintjuk meg, elszalasztjuk egy műtéttel és gyógyszeres kezeléssel teljesen gyógyítható rosszindulatú daganat időben való felfedezését.

A mellkasi folyadékgyülem kezelése

Az eddigiek alapján világos, hogy ha az alapbetegséget megtaláltuk (ez gondos vizsgálattal kb. 90%-ban sikerül), a további kezelés elsősorban a folyadékgyülemet okozó megbetegedés gyógyítása, amely tehát igen különböző lehet. Ezzel egyidejűleg magát a folyadékgyülemet is kezelni kell, mert az alapbetegség meggyógyítása esetleg hosszú időt vesz igénybe.

Ezért a folyadékot, amely gyakran újratermelődik, ismételten meg kell csapolni mindaddig, amíg képződése meg nem áll. Ha ezt belátható időn belül nem tudjuk elérni, bizonyos gyógyszereknek a mellűrbe való fecskendezésével a két mellhártyalemezt össze lehet tapasztani. Ezzel a beteg számára végül is terhessé váló állandó csapolás okát megszüntettük. Sajnos, a mellhártyalemezek végleges összetapadása a légzőképesség romlását idézi elő, de ez még mindig kisebb baj, mint az éveken át történő csapolások folytatása.

A tbc-s eredetű mellhártyagyulladásokban a folyadék felszívódását meggyorsítja a szteroid gyulladásgátlók (Prednisolon) adagolása, időnként ez más eredetű mellhártyagyulladásokban is hatásos.

A gennyes mellhártyagyulladás (empyema) kezelése

Említettük már, hogy a megcsapolt folyadék gennyes is lehet. Ezt az esetek többségében előre lehet sejteni, mert az empyemában szenvedő betegeknek általában súlyos tüneteik vannak: nem csillapítható magas láz, hányinger, étvágytalanság stb. Szemben a savós mellhártyagyulladásokkal, az empyema sohasem gyógyul meg megfelelő kezelés nélkül, sőt az esetek nagy részében különféle szövődményeket, végül halált okozhat. A fel nem ismert empyemára az is jellemző, hogy hiába adják a betegnek a legkülönbözőbb antibiotikumokat, általában még a láz sem múlik el.

Ezért az empyemás beteget haladéktalanul mellkassebészhez kell irányítani, aki a mellkasba vezetett draincsövet állandó szívásra állítja be. A láztalan állapot gyorsabban következik be, ha a draincsövön keresztül a mellkast naponta át is mossák. A fenti módon kezelt betegek túlnyomó többsége néhány hét (esetleg hónap) alatt meggyógyul, először panaszai csökkennek, majd a folyadék savóssá válik, a tüdő kitágul. Ha ezt sikerült elérni, a kezelés befejeződött.

Gyógyszeres kezelésre tulajdonképpen csak akkor van szükség, ha az alapbetegséget gyógyszerelni kell (például tüdőtályog vagy tbc-s eredetű gennyes mellhártyagyulladás).

Az elhanyagolt empyemákban a tüdő kitágítása ritkán sikerül. Ilyenkor csak műtéttel lehet a betegséget meggyógyítani: ez a gennyes mellhártyazsák eltávolításából áll.

| pleuritisz, mellhártyagyulladás
2007-11-23 00:18:27
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop