Jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (BPH)

Számtalan elmélet született a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás kialakulását illetően, bizonyára mindegyik részigazságokat tartalmaz. Az, hogy kasztráltban nem alakul ki, és idős korban a hormonális változásokkal egy időben jelentkezik, a BPH-nak a hormonháztartással való kapcsolatára utal.

| InforMed Hírek14   InforMed | Romics, I.

Magyarországon a betegség 300 000 férfit érinthet. 6975 férfi vizsgálati eredménye során - amelyet egy életbiztosítás kötése során végeztek el - kiderült, hogy Magyarországon az 50 évesek 20, a 70 évesek 43%-ában prosztata-megnagyobbodást találtak.

A prosztata szöveti szerkezetének jóindulatú növekedése (hyperplasia) folyamatosan csak az 50 éves kor után fejlődik, és gyakoriságának maximumát az érintettek 60-70-es éveiben éri el. 50 éves korban a férfiak felénél kialakul a BPH.

A BPH tünetei

A BPH okozta tünetek súlyossági foka nem áll szoros összefüggésben a prosztata méretvel, és teljesen függetlennek tűnik a prosztata morfológiai fejlődésétől. Bár az idősödő férfiak prosztata-megnagyobbodása inkább a szabályt, mint a kivételt jelzi, a betegeknek csak egy része szenved BPH-s tünetektől.

A BPH-ra jellemző tünetek között döntő jelentőségű a prosztata növekedési iránya. Ha a túlburjánzó szövetek csak a hólyag felé terjednek, nem szükségszerűen vezet vizeletpangáshoz a hólyagban, így a betegség szinte tünetmentes marad.

Ezzel szemben a bármily kicsi, de a hólyag felé megnövekedett szövet is erős ingerlő vizelési panaszokat okoz, így a normális vizelést követően is marad még vizelet a hólyagban.

Obstruktív (elzáró) és irritatív (ingerlő) vizelési tüneteket különböztetünk meg, melyek azonban nem kizárólag erre a megbetegedésre jellemzőek, noha BPH-nál gyakran előfordulnak. A tünetek okaiként egyéb betegségek is szóba jöhetnek, például húgycsőszűkület vagy csökkent hólyagkapacitás, például tuberkulózisos zsugorhólyag, és a hólyagvérzés vagy a hólyagmozgató idegek zavarai.

A tünetek az élet folyamán nagyon változatosak.

A húgycső beszűkülése által létrejövő obstruktív (elzáró) tünetek:
  • a vizelés kezdetének időbeli elhúzódása,
  • a vizeletsugár gyengülése,
  • utócsöpögés,
  • megszakadó vizeletsugár
Az irritatív tünetek - amelyek oka a hólyagösszehúzó izom működési zavara - a következők:
  • gyakori vizelés
  • éjszakai vizelés
  • késztetéses tünetek, ami hirtelen jelentkező, elnyomhatatlan ingert jelent),
  • vizelettartási képtelenség,
  • vizelés utáni maradék vizelet érzése.
Diagnózis

Az első és legfontosabb a panaszok alapos kikérdezése. Az utóbbi években a prosztatabetegséggel foglalkozó nemzetközi szervezet egy kérdőívet dolgozott ki, melynek válaszai pontozhatók. Ezt minden nyelvre lefordították, magyarra is.

A megértéséhez kitöltés előtt esetleg többször is át kell olvasnia a betegeknek. A válaszok fontos információt adnak az urológusnak. Az egyéb vizsgálati eredményekkel összevetve ellentmondásos is lehet a pontrendszer eredménye. Vagy túl nagy a pontszám az egyéb leletekhez viszonyítva, és további vizsgálatok szükségesek az eltérés kiderítésére, vagy a beteg értékeli alá alacsony pontszámával betegségét.

A BPH kivizsgáláshoz tartozik a maradékvizelet mennyiség meghatározása is. Határértékként vesszük az 50-100 ml-t, melynek túllépése a műtéti beavatkozás szükségességét támaszthatja alá (a klinikai tünetek és más vizsgálati eredmények egyidejű figyelembevétele mellett). A maradék vizeletet ultrahanggal vizsgáljuk közvetlen vizelés után. Fiatal emberben nem marad vissza vizelet, 50 ml alatt jelentősége nincs. Katéterezni maradék vizelet meghatározása céljából tilos.

Szubjektív a beteg értékelése a vizelet sugarát illetően. Ha orvos előtt vizel, az gyakran a gátlás miatt nem lesz mérvadó. A vizeletsugár változó különböző hólyagteltségnél, valamint reggel és este.

Két évtizede már szerkesztettek áramlásmérő készüléket. A mai modern készülékek vizelés végén azonnal kiszámolják és ki is írják a vizelet mennyiségét, a maximális és átlagos áramlást, az ürített vizelet mennyiségét, a maximális áramlásig eltelt időt és azt az időt, amennyi eltelik a beteg vizelésének kezdete és a megjelenő első vizeletsugár között.

Lényeges, hogy a hólyag izomzata milyen erővel préseli ki a vizeletet. Erre a hólyagban uralkodó nyomás utal. Ezt egy, a hólyagba vezetett kettős falú cső segítségével végzik. Az egyik furaton áramlik be a folyadék, a másik furat vége egy nyomásmérővel van összekötve. A hólyag töltése során normálisan lassú hólyagnyomás emelkedés észlelhető. Előfordulhat, hogy a nyomásemelkedés túl meredek vagy túl alacsony marad. Ez utóbbi az izomelemek csökkent, az előbbi túlműködésükre utal.

A BPH miatti elzáródás vagy akár a krónikus prostatitisnél fellépő prosztatikus húgycső merevsége zavarja az egyensúlyt a húgyhólyag kiürülését elősegítő simaizom hatás és a hólyagkiengedési ellenállás között.

Specialisták a fenti nyomásmérést összekötik a gátizomzat elektromos potenciáljának mérésével is. Ez az izmok működését vagy a működés hiányát mutatja az adott pillanatban. Ugyanakkor egy, a végbélbe helyezett ballonkatéter segítségével a hasűri nyomást is méri. Hiányos hólyagizomzati működés esetén a hasizmok "besegítenek" a hólyag tartalmának kiürítésébe.

A prosztata pontos nagyságát ultrahanggal határozzuk meg. A legtöbb modern ultrahangkészülékkel a prosztatára egy ellipszis vagy kör "rajzolható" és a komputer azonnal kiszámolja a prosztata nagyságát.

Az utóbbi évtizedben az urológiai diagnosztika egyik legjelentősebb felfedezése a prosztataspecifikus antigén (PSA) . A PSA egy glikoproteid - fehérjemolekula -, amely szinte kizárólag a prosztatából ered, és igen kis koncentrációban mérhető a szérumban. Emelkedett koncentrációt prosztatarákos betegekben mértek.

Hamar kiderült, hogy a PSA-koncentráció változása nem csak a prosztatarákra jellemző, hanem különböző kóros folyamatokban is PSA-szint változás lép fel. Prosztatagyulladásban, infarktusban is emelkedik a PSA-koncentráció, de ugyanígy emelkedik a prosztata jóindulatú megnagyobbodása esetén is.

Különböző egyéb körülmények, a prosztata biopsziája, sőt a prosztata tapintása után is emelkedik a PSA-szint. Kezdeti stádiumú prosztatarákban éppúgy mérhetünk normális PSAkoncentrációt, illetve BPH-ban is kóros PSA-szintet.

A prosztatahámsejtek számának növekedésével - ami persze a kötő- és izomszövet szaporodásával is jár - nő a PSA-termelés és a szérumban található PSA koncentrációja is. A PSA normális szintje a vérben 4 ng/ml alatt van. Különböző mértékben növekszik a prosztata súlya BPH-s betegekben. A BPH-s betegek jelentős részének a PSA-szintje a normál 4 ng/ml felett van.

A BPH-ban növekedő PSA-koncentrációt az évek növekedésével párhuzamosan növekvő átmeneti zóna szövetszaporodásával magyarázzák.

A BPH kezelése

Két-három évtizeddel ezelőtt a jóindulatú prosztata-megnagyobbodást kizárólag műtéti úton gyógyították, és ma is ez a standard módszer, mivel a műtétek többsége végleges gyógyulással, a panaszok megszűnésével jár. Az 1980-as évekig a műtét kizárólag a hasfalon és a hólyagon keresztül, ezek felvágása útján történt. Ez ma csak bizonyos prosztataméret felett javasolt.

A prosztata mirigyállományát mint a narancs belsejét távolítjuk el úgy, hogy a szár tövénél körbevágjuk, ujjunkkal a héj és a gyümölcs között a szálakat elszakítjuk, és a gyümölcsöt egészben úgy kiemeljük a szárnál levő lyukon, hogy a héj visszamaradjon. A műtéti behatolás a szeméremcsont fölött történik. A "héj" - az elvékonyodott prosztatatok - a húgyhólyag folytatásaként húgycsőként működik, ezen keresztül áramlik a vizelet az igazi húgycsőbe.

Az utóbbi 20-30 évben kisebb prosztata-megnagyobbodás esetén transurethralis resectiót (TUR), azaz húgycsövön keresztüli részleges eltávolítást végeznek. Egy optikai rendszer végén állandó folyadéköblítés mellett egy U alakú kacs előre-hátra mozgatásával, elektromos vágóáram segítségével szeleteket hasíthatunk ki.

A beteg számára "legmegfelelőbb" szövődmény a retrográd ejakuláció (a hólyag felé való ondókilövellés), de létrejöhet húgycső-szűkület, vizeletfertőzés is. Ez utóbbi gyakran a katéterviseléstől keletkezik; ez a hason keresztüli műtét esetén 5-6 nap, húgycsövön keresztüli műtét esetén 1-2 nap.

Számos alternatív kezeléssel próbálkoztak, egyesek el is terjedtek a gyakorlatban. A ballonos tágításhoz sok reményt fűztek, de a kezdeti eredmények után bebizonyosodott, hogy csak átmeneti eredményeket hoz.

A magyar Fábián Kálmán találmánya egy spirálrugó, amelyet Németországban fejlesztett ki. Olyan súlyos betegeknél alkalmazandó, akiknél műtét nem jön szóba. Ez a spirálrugó szétfeszíti a prosztatán keresztül futó húgycsőszakaszt annyira, hogy a beteg vizelni tudjon. Újabban olyanokat készítenek, amelyek a húgycsőben kinyílnak, a nyálkahártya befedi és tartósan bent maradva elősegítik a kívánt hatást (Wallstent implantáció).

A húgycsőbe történő spirál beépítés (stent implantáció), amelyet elsősorban kockázatos betegeknél kell mérlegelni. A Wallstent implantáció az egyetlen olyan alternatív eljárás, amely a műtétihez hasonló áramlásnövekedést és a maradék vizelet mennyiségének csökkenését eredményezi. Az ideiglenes spirálok (stentek) vagy a húgycsőkatéter ezzel szemben mindössze a tartós katéterviselés alternatívái.

Mostanában számos, a BPH-s panaszokat csökkentő, nem műtéti kezelést vezettek be. Egy új kezelési technológiát, a transurethralis mikrohullámú termoterápia (TUMT) a katéterben lévő húgycsőantennában magas energiájú mikrohullámú melegítést és hatékony vezetőképes hűtést egyesít.

Az orvostudomány kezdettől fogva hasznosnak tartja a prosztata melegítését. A TUMT során nagy teljesítményű mikrohullámú kezelést alkalmaznak mélyen az oldalsó lebenyekben, végleges sejtkárosodást okozva a prosztataszövetben, anélkül, hogy a húgycsövet károsítanák.

1990 óta világszerte több mint 20 000 beteget kezeltek TUMT-tal. Objektív javulás, kevésbé volt kifejezett. Szövődményt az esetek több mint 30%-ában észleltek. TURP-al összehasonlítva az eredmények nem jobbak, sőt.

Egy másik alternatív terápia a lézeres prosztataeltávolítás, melyet kb. 1990 óta több munkacsoport dolgozott ki időben párhuzamosan és egymástól függetlenül. Az egyik munkacsoport a húgycsövön keresztüli lézer indukálta leválasztást (VLAP) míg a másik a prosztataszövet lézerkoagulációját (továbbiakban ILK) fejlesztette ki.

A VLAP-nál a lézersugárzást a húgycső felől ultrahangos vagy nem-vizuális ellenőrzéssel a prosztatára irányítják. Ez a húgycső melletti szövet azonnali elhalásához vezet. Néhány hét alatt az elhalást területek leválnak és a vizelettel kiürülnek. Az elhalt szövet térfogata a lézersugár behatolási mélysége és a periféria felé irányuló járulékos hővezetéstől függ. Csökken a húgycső prosztatával határos részének mechanikai ellenállása, és ezáltal oldódik a vizelést nehezítő elzáródás.

Az ILK alapja a prosztatán belüli koaguláció, a húgycső érintése nélkül. Itt egy tűt szúrnak a húgycsövön keresztül a prosztatába, és a lézer itt fejti ki a hatását. A gyógyulási folyamatok során az elhalt szövet néhány hét alatt zsugorodik. A lézersugár irányát tetszőlegesen lehet változtatni, azaz nincs pontosan behatárolva és szükség szerint ismételhető. A klinikai következmény szintén az ellenállás, illetve az elzáródás csökkenése, oldódása.

Bár a gyakorlat növekedésével a TUR-eljárás szövődménye az utóbbi évtizedekben csökkent, mégis fennáll némi "maradék rizikó". Ezért a magas rizikójú betegeknél - akiknek más betegségük is van vagy nagyon öregek - gyakran el kell hagyni a műtétet, és a betegek tartós katéterviselésre szorulnak.

| jóindulatú prosztata megnagyobbodás, BPH
2019-12-05 15:17:08

Web Design & Development Prowebshop