A hímvessző és a húgycső közös telepből fejlődik, ezért gyakoriak a fejlődési rendellenességek. Az alábbiakban röviden ismertetjük a pénisz leggyakoribb betegségeit.

Nem könnyű eldönteni, körülmetéltessük-e az újszülöttet. Figyelembe kell venni mind az előnyöket, mind a hátrányokat, és számításba kell venni a kulturális és személyes preferenciákat is.

Általánosan elfogadott nézet, hogy nem a méret a lényeg, mégis sok férfit foglalkoztat – nőket kevésbé- a pénisz mérete. Egy koreai kutatás eredménye bizonyára sokakat meglep: a férfiak mutatóujja és gyűrűsujja hosszának aránya összefügg a hímvessző méretével. Minél kisebb az arány, annál hosszabb a pénisz.

A pénisz ferdeségével járó Peyronie betegség szerencsére ritkán fordul elő. A kórképre jellemző, hogy a pénisz bőre alatt egy lapos csomó, vagy köteg tapintható, amely miatt merev állapotban a hímvessző felfelé, lefelé, vagy oldalra hajlik.

Új irányelveket adott ki az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) a gyerekkori körülmetélésről, amelyben azt írják, hogy a beavatkozás egészségügyi előnyei meghaladják kockázatait, ám általános ajánlás helyett a szülőkre bízzák a végső döntést.

Habár a hímvesszőn bárhol előfordulhat bőrrák, a makk a leggyakoribb hely, különösen az alapja. Körülmetélt férfiakon ritkán alakul ki a hímvessző bőrrákja, és az ilyen rák ritka az Egyesült Államokban.

A hímvesszőt többfajta sérülés érheti. Gyakori a hímvessző becsípődése a nadrág zipzárjába, de az így létrejövő metszés hamar gyógyul. A befertőződő metszést vagy az irritált területet antibiotikumokkal kezelik.

Egy széleskörű, részletes tanulmánynak köszönhetően több információhoz juthatnak az újszülött fiúcsecsemők szülei a körülmetélés kockázatai és előnyei tekintetében.