Kedves Doktornő!

Igazán nem értem, miért kezelik le azokat a férfiakat - akiknek kicsi a péniszük. (Én is közéjük tartozom.) Több megértés nem ártana, a sántákat se csúfolják állandóan. Ez a fajta rendellenesség miért nem érdemel törődést? Miért nincs egy orvosilag elfogadható minimum méret, ami alatt a gyógykezelést automatikusan megkezdenék. Tudom, hogy 18-éves kor alatt van hatékony hormonkezelésre lehetőség. Miért várják meg, amíg az érintettnek a lelke is tönkremegy? Jó lenne, ha nem adnának olyan jótanácsokat, ami úgy szól: "Szokjon le róla, és nem lesz gondja!". Az egyéb "testi fogyatékosok" támogatásokat kapnak, segédeszközöket, műtéteket a TB.-től. Mi miért nem kapunk semmilyen segítséget? Csak elősködni akar mindenki a magamfajtából. Tudom, hogy talán a kérdés nem a szakterülete, de talán tehetne valamit értünk, ha mással nem is, figyelem felhívással. Köszönöm valaszat!  (Egy 34 éves férfi)

Sajnos nem ez az egyetlen kérdés az orvostudomány táján, amit még nem oldottunk meg. Jól tudja, hogy a nemi jelleg pubertáskori kialakulását bizonyos esetekben gyógyszeresen befolyásolható, de ez csak az esetek nagyon elenyésző része. Ennek megállapítása gyermek endokrinológus szakorvos feladata. Tehát a szülők és gyermekek figyelmét fel kell hívni arra, hogy bármiféle átlagtól (osztálytárstól) eltérő fejlődést észlelnek pubertáskorban, ne szégyelljenek felkeresni hozzáértő endokrinológus (belső elválasztású mirigyek működésével foglalkozó) szakorvost. Felnőttkorban már nagyon szűkösek a segítségnyújtási lehetőségeink.

A válaszok az orvos és beteg személyes találkozását, illetve az orvosi vizsgálatot nem pótolják!