Prosztatarák

A prosztatarák a férfiak leggyakoribb rosszindulatú betegsége. Az Amerikai Egyesült Államokban és Európában a második leggyakoribb daganat.

| InforMed Hírek16   InforMed | Romics, I.
}Magyarországon évente mintegy 4500 új prosztatarákos megbetegedést diagnosztizálnak és 1300-an belehalnak.

Ez az arány nagyon rossz, Magyarországon nagyon későn diagnosztizálják a prosztatarákot, a kialakulásában pedig szerepet játszhat a mozgásszegény életmód és az egészségtelen táplálkozás is.

Felmérések szerint a prosztatarák megbetegedési gyakorisága és a prosztatarákban meghaltak arányszáma is nő. A halálozás növekedése a diagnosztikai módszerek tökéletesedésével, illetve az átlagéletkor növekedésével is összefügg.

A családi pozitív anamnézis is növeli az előfordulást. Ha az apa, nagyapa, nagybácsi prosztatarákban szenvedett, fokozott ellenőrzés szükséges, mert nagyobb a valószínűsége, hogy a betegség a leszármazottakban is megjelenhet.

Bár sok egyéb vonatkozást is vizsgáltak (szocioökonómiai helyzet, szexuális aktivitás, dohányzás, foglalkozás stb.), csak a magas zsírtartalmú étrend tűnik prosztatarák előfordulását növelő tényezőnek.

Számos megfigyelés támasztja alá azt a megfigyelést, hogy a prosztatarák férfihormon-függő.

A prosztatarák leggyakrabban a hátsó, végbél felőli prosztatarészben, a perifériás széli zónában fordul elő. A prosztatarák beszűrődhet az ondóhólyagba, áttörheti a prosztatatokot és beterjedhet a környezetébe is. Hólyagba, végbélbe ritkán tör be. A hólyagalap beszűrése a húgyvezeték legalsó szakaszának elzáródását okozhatja, ami egy vagy mindkét vese vizeletpangásához vezet.

Gyakran ad áttéteket nyirokúton a nyirokcsomókba. Véráram útján keletkeznek a távoli, túlnyomórészt csontáttétek. Áttéteket adhat a májba és a tüdőbe is.

A prosztatarák mikroszkópos szerkezete alapján - az ép hámszövettel összehasonlítva - ún. "differenciált", “ közepesen differenciált" és "differenciálatlan" daganatokat különítünk el. A normális sejttől való eltérés mértéke (a kóros sejt differenciáltsága vagy érettsége) egyben a klinikai kép súlyosságára és a beteg kilátásaira, a betegség prognózisára is utal. Egy szerven belül is lehetnek különböző érettségű sejtek.

Szövettanilag úgynevezett rákmegelőző állapotot is ismerünk. A prosztatarákot a nemzetközi ráktársaság (UICC) ajánlása szerint a daganat kiterjedése alapján osztályozzuk.

Tünetek

A prosztatán belül elhelyezkedő daganatoknak nincsenek tüneteik. Előrehaladottabb stádiumú betegek tünetei lehetnek különböző fokú vizelési panaszok, egészen a teljes elakadásig. Ritkán vérvizelés vagy az ondóhólyag beszűrése (infiltrációja) során véres ondó is felléphet.

A prosztatarák korán ad áttétet, az első tünetek lehetnek "reumatikus" csontfájdalmak, ischialgiás panaszok. Mint minden áttétes rosszindulatú betegségben, általános tünetek, fogyás, gyengeség, étvágytalanság is előfordulhatnak.

Az ujjal való tapintás (a rektális digitális vizsgálat) a legalapvetőbb, legegyszerűbb, legolcsóbb és mindenképp a legelső diagnosztikai módszer. Felhúzott térdek mellett oldalt és hanyatt fekvő helyzetben is végezhető, de leggyakrabban a beteget állva előredöntve tapintjuk a prosztatát.

A prosztata tapintás jellemzői: nagysága, állaga, érzékenysége. A két lebeny szimmetriája közül a prosztatarákban lehet a prosztata nagyobb és lehet aszimmetriás, de mindig porckemény. Hasonló tapintási lelete lehet a prosztatakőnek, prosztata-tbc-nek. Az előbbi nem, az utóbbi igen ritka.

A laboratóriumi vizsgálatok közül legismertebb a prosztataspecifikus antigén (PSA). A prosztataspecifikus antigén normál koncentrációja metodikától függően 3-4 ng/ml alatt van.

A PSA nem prosztatarák-specifikus, ez azt jelenti, hogy bár prosztatarákban annak kiterjedésétől függően koncentrációja megemelkedik, kis, lokális kiterjedésű daganatokban normális koncentrációt is mérhetünk. Nagy volumenű jóindulatú prosztata-megnagyobbodásban viszont lehet emelkedett koncentrációjú PSA-t észlelni.

A PSA-koncentráció összefüggést mutat a betegség kiterjedtségével, áttétek megjelenésével. PSA a diagnosztikán kívül alkalmazható a betegség progressziójának vagy javulásának megítélésére is. A teljes prosztatakiirtás után daganatmentesség esetén a PSA koncentrációja már nem mérhető.

A prosztataspecifikus antigén-denzitás (PSAD) kiszámításával (PSA-koncentráció/prosztata volumen) pontosítani tudjuk a diagnózist, és a nagy prosztata volumenből adódó tévesen pozitív érték így korrigálható. A PSAD normál értéke 0,12-0,20.

Végbélben végzett ultrahangvizsgálattal meghatározható a prosztata nagysága, formája, elhelyezkedése, echogenitása (hangvisszaverő képessége), az ondóhólyagok teltsége, azok echogenitása, pangása. A prosztata vizsgálható hason keresztül és végbélbe vezetett ultrahanggal.

A végbélben végzett ultrahangvizsgálat a gyógyszeres kezelés során kontrollvizsgálat céljából, valamint prosztatarák szűrésére is alkalmazható. Hasi ultrahangvizsgálattal a prosztatadaganatról vélemény nem adható. A prosztatarák végbélen át készült ultrahangképére jellemző, hogy a daganat hypoechogén, azaz egy "fekete folt".

Hasi ultrahangvizsgálattal megállapíthatók a kismedencei megnagyobbodott nyirokcsomók, májmetasztázisok. Az ultrahangvizsgálattal nem állapítható meg egyértelműen, hogy áttétes nyirokcsomóról van szó. Nyirokcsomó metasztázist egyértelműen a nyílt műtét során eltávolított nyirokcsomó szövettani vizsgálatával bizonyíthatunk.

Kétirányú mellkasröntgen-felvételen a tüdőáttétek bizonyíthatók. Nemritkán bordametasztázisok is ábrázolódnak a röntgenfelvételen. A bordametasztázisok extrém méretűek is lehetnek. Csontizotóp-vizsgálat során a technécium az áttétekre jellemző izotópdúsulást mutat.

A prosztatarák jele lehet a csökkent vizeletáramlás is. A normális maximális áramlás 15 ml/s fölött van.

A prosztatarák mindaddig csak gyanú, amíg az szövettanilag (biopszia) nincs bizonyítva. Szövettani mintát vehetünk gáton keresztül szúrva a másik kéz végbélbe vezetett ujjának irányításával, lényegében vakon.

A végbélen át vett biopszia során a végbélbe vezetett ujj mentén vezetjük a tűt a gyanús göb, illetve a prosztata felé. Ha a gyanút nem a tapintási lelet, hanem más tünet, például emelkedett PSA-koncentráció alapján vetjük fel, akkor az úgynevezett randombiopszia (mindkét oldalról 3-3 minta) a helyes eljárás. Pontos célzást transrectális ultrahang segítségével végezhetünk.

Kezelés

A prosztatarák kezelése "stádiumorientált". A betegség kiterjedtsége alapján meghatározott terápiát befolyásolja a szövettani differenciáltság, a beteg kora, a társbetegségek, a beteg várható élettartama és a beteg hozzáállása a felajánlott kezeléshez.

A panaszmentes, egészen kezdeti daganatok esetében (a daganatvolumen kisebb, mint 0,5 cm, jól differenciált, valószínűleg a PSA is alacsony szintű) különösen idősebb korban a várakozás és megfigyelés is elegendő lehet.

Lokálisan kiterjedt prosztatán belüli daganat, nyirokcsomó és távoli áttét nélküli fiatal betegekben lehet a radikális prostatectomia indokolt, amelynek során eltávolításra kerül a prosztata az ondóhólyagokkal és a kismedencei nyirokcsomókkal.

Ebben az esetben - ellentétben a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén végzett hólyagon át végzett prostatectomiával, amikor a prosztatának csak a belső részét távolítják el a hason keresztül - a prosztata tokját is eltávolítjuk az ondóhólyagokkal együtt. Így a húgycsövet a hólyaggal kell egyesíteni.

A radikális prosztata eltávolítás szövődménye közül az egyik, amelyre a vékony vizeletsugár hívja fel a figyelmet, a húgycső-hólyag újraegyesítés szűkülete. Ezt egy húgycsövön keresztül végzett műtéttel, a szűkület behasításával könnyen meg lehet oldani. Sokkal nehezebb kérdés a másik gyakori szövődmény, az inkontinencia (vizelettartási képtelenség) kezelése. Elvileg a húgycső átvágása a prosztata alsó magasságában történik, jóval a záróizom fölött.

Az időnként fellépő jelentős vérzés ellátása, vagy a húgycső-hólyag-egyesítés, helytelen varrat behelyezése vagy egyéb okból a záróizomzat sérülhet, és vizeletcsepegéshez vezet. Betét vagy kondomkatéter viselése szükséges lehet, de idővel, esetleg csak 3-6 hónap múlva az inkontinenciás panaszok jelentős része megszűnik.

A műtét során meg lehet kímélni azokat a pókhálóvékony idegeket, melyek a prosztata oldalán futnak és a potenciáért felelősek, bár a vérző, a szeméremcsont alatt nehezen elérhető prosztata preparálása közben nehéz őket azonosítani, sok szerző szerint nem is érdemes, mert a potencia nem lesz tökéletes, ha a daganatosan ínfiltrált idegeket meghagyjuk.

Hormonális terápia javasolt minden előrehaladott daganatos esetben, akár van nyirokcsomó- vagy távoli áttét, akár nincs. A hormonterápia lényege, hogy valamilyen úton férfihormonszint csökkentő (antiandrogén) hatást érjünk el. Ennek egyik módja a kasztráció:

• sebészi, amikor a heréket és a mellékheréket (castratio)
• vagy csak a here "tartalmát" (orchidectomia) távolítjuk el.

Ezt követően a prosztata zsugorodik. A herék eltávolítása után rövid időn belül minimális szintre csökken a szérumtesztoszteron, vagyis a herében termelődő férfi nemi hormon vérsavóban kimutatható mennyisége.

Az eljárás minden esetben a potencia elvesztésével jár, de a férfias küllem a mellékvese által termelt androgén hormonok miatt megmarad. A műtét egyszerű, kis mellékhatása van (hőhullámok), de visszafordíthatatlan.

Kémiai kasztráció ("injekciós kasztráció") során a kasztrációs hatást egy vagy kéthavonta adott injekcióval elérhetjük (a gyári kiszereléstől függően). Az injekciós kezelés felfüggesztése esetén a férfihormonszint normalizálódik, a potencia visszatér, de a gyógyító hatás is elmarad.

Az antiandrogének - androgén hormonblokkolók - a prosztatában hatnak, tesztoszteron receptorokhoz kötődve gátolják a tesztoszteron hatását. A szérum tesztoszteron koncentráció ebben az esetben normális, és a beteg egy ideig potens is marad.

A totális androgénblokád (TAB) alatt antiandrogén adását plusz a kémiai vagy sebészi kasztrációt értjük. Egyes vizsgálatok szerint hatásosabb, mint az egyik vagy másik eljárás külön-külön, mert a betegség előrehaladását meglassítva meghosszabbítja a túlélést is. A hormonérzékeny daganatok idővel hormonrezisztensekké válnak és továbbfejlődnek, terápiaváltásra lehet szükség. (Megjegyzendő, hogy a tumorok egy része kezdettől hormonrezisztens.)

A fent felsorolt gyógyszerek különböző mértékben lehetnek májkárosító hatásúak, gyomor-bél rendszeri mellékhatásuk lehet, mellduzzanatot és hőhullámokat is okozhatnak. Csak citosztatikum-kezelésre a prosztatarák eseteiben ritkábban kerül sor.

A prosztatarák sugárkezelését korai stádiumokban is alkalmazzák. Bár nem olyan eredményes, mint a radikális prosztata-eltávolítás, hosszú idejű javulás érhető el vele. Ez kisebb beavatkozás a betegnek, és a szövődmények száma is kevesebb, mint műtét során. A kezelést egyénre szabottan kell meghatározni, amit sok más tényező is befolyásol.

Szűrés

A prosztatarák meg nem előzhető, de rendszeres vizsgálattal korán felfedezhető. Szűrés alatt a panaszmentes beteg prosztatarák szűrését értjük, mely történhet háziorvosnál vagy urológusnál. Korai diagnózis" alatt a valamilyen urológiai panasz miatt jelentkező betegnél prosztatarák irányában történő vizsgálatot vagy vizsgálatokat értünk.

A szűrés és/vagy korai diagnózis első vizsgálata a prosztata tapintása. Ha az biztosan pozitív, az érintett urológushoz küldendő biopszia céljából. A PSA-t a háziorvos is és az urológus is meghatározhatja.

Negatív tapintási lelet, negatív PSA mellett a tumor nagy valószínűséggel kizárható, bár normál PSA mellett is lehet tumor. Emelkedett PSA-szint mellett ismét urológus segítségét kell kérni, transzrektális ultrahangvizsgálat, esetleg biopszia céljából.

Az állandó katéter indokolt lehet végső, kezelhetetlen esetben. Katéterezésre szorulhat a beteg, ha a húgycső elzáródását okozó prosztatarák miatt nagy vagy teljes retenciója (maradék vizelet a húgyhólyagban) van, és a műtét társbetegségek miatt nem végezhető el. Állandó katéterre szorulhat a beteg csökkent húgyhólyag-kapacitás, véres-gennyes vizelet miatt vagy ápolási okból. Szükség lehet állandó katéterre a záróizomra terjedő és annak funkcióját károsító prosztatarák miatt is, a beteg ilyenkor nem tudja visszatartani a vizeletét.

Az általában 18 Ch-s katétert (1 Ch = 0,33 mm) 2-3 hetente kell cserélni, aszeptikus (csíramentes) körülmények között, hogy ne fertőződhessen meg. Állandó antibiotikus kezelésre csak kövesedő katéter, bűzös vizelet esetén van szükség.

Gondolni kell arra is, hogy ha a vizelet lúgos, azt gyógyszeresen savanyítani kell. A katéter behelyezése előtt javasolt 1 fecskendőnyi (11 ml) Instillagél húgycsőbe fecskendezése. Ez csúsztató, érzéstelenítőt és fertőtlenítőt tartalmaz. Egy-két perces várakozás után a katéter fájdalommentesen, könnyen becsúsztatható.

Húgycsőgyulladás esetén a katéterre, közvetlenül a makk alatt géz csomózható, amely a húgycsőváladékot felitatja, és ezt könnyebb cserélni, mint az alsó- vagy ágyneműt. Előfordulhat, hogy a beteg többszörös húgycsőszűkület miatt nem katéterezhető, és az urológus a hólyagba a hasfalon keresztül egy kis csövet (epirystostomiát) helyez be. Ebben az esetben a hasfali seb kezelésre szorul.

| prosztatarák, PSA, állandó katéter
2019-11-25 18:26:36

Web Design & Development Prowebshop