A test csodái: ­ az idegrendszer II.

Agyunk két féltekéből áll, melyek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igaz ugyan, hogy a bal agyféltekénk általában egy kicsit nagyobb, mint a jobb, de mind a két agyfelünk 5-5 lebenyből, a lebenyek pedig agytekervényekből állnak. A féltekék működése e szerkezeti hasonlóság ellenére nagyon eltérő. A bal oldali agyfélben olyan központok találhatók, amelyek a nyelv, a beszéd képességéért felelősek, a jobb félteke központjai pedig elsősorban a térérzékelés, a tájékozódás, a zenei és a matematikai képességek birtokosaivá tesznek minket. Ezt nevezzük az agy aszimmmetriájának. A mai modern eljárásokkal már azt is bizonyították, hogy a két agyfélteke kémiai összetétele sem egyforma: különböző neurotranszmitterek (az idegsejtek között a kommunikációt biztosító kémiai anyagok) különböző mennyiségekben vannak jelen a jobb és a bal agyféltekében. Érdekes összefüggésbe hozhatjuk mindezt azzal a régi megfigyeléssel, hogy vannak úgynevezett női szakmák, mint például a pedagógus vagy a bolti eladó, vagy éppen titkárnő, és persze vannak férfiszakmák is, mint a mérnök, műszaki szakember vagy a buszvezető. Látszólag nagyon kevés közös vonása van ezeknek a szakmáknak, de ha jobban megnézzük, a "tipikus női szakmák" kivétel nélkül jó kommunikációs készséget igényelnek, míg a sztereotípiák szerint férfiaknak szánt szakmák esetében a jó matematikai és térbeli tájékozódási képesség a fontos. Ezt a gondolatmenetet tovább folytatva úgy tűnik, hogy a nők bal-, a férfiak pedig jobbagyfélteke-dominanciát mutatnak. Ez lenne tehát az oka annak, hogy a férfiak és a nők különbözőképpen "beszélgetnek", másban tehetségesek, más az érdeklődési területük? Minden bizonnyal ez a tény is fontos szerepet játszik a nemek közötti különbségek kialakulásában, de ne felejtsük el, hogy kivételek mindig vannak (gondoljunk csak egy férfi eladóra, vagy egy dinamikus nőre).

Agyunk azonban számtalan más feladatot teljesít. Emlékezőképességünket is neki köszönhetjük. Gondoljuk csak el, mi lenne velünk emlékezet nélkül: ha egyszer elmennénk dolgozni, soha többet nem találnánk haza, nem "emlékeznénk" arra, hogy kit ismertünk 10 perce, és kit nem. E képességünk nélkül életünk káosz lenne.

Agyunk, mint egy zseniális számítógép, rengeteg információ tárolására és előhívására képes. Még nem tudjuk pontosan, mi történik ilyenkor az idegsejtekkel, de nagyon valószínű, hogy minden idegsejt tud emlékezni. Kutatások szerint az "emlékező idegsejtek" olyan fehérjéket termelnek, melyek egy kódot képviselnek. Olyan ez, mintha az idegsejteknek fehérjékből álló saját ábécéjük lenne, és minden új dolgot lejegyzetelnének, hogy azután csak fel kelljen nyitni a könyvet, és újra el lehessen olvasni, hogy mi történt. Hogy a tudományunk ezen a téren még gyerekcipőben jár, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem tudunk ma sem biztos választ adni arra, hogy amennyiben ez így van, akkor miért felejtünk. Valószínű, hogy a régi információkat valahogyan háttérbe szorítják az újak, tehát nem felejtjük el őket, csak nehezebben tudjuk előhívni a képességeinket. Ha valaki sokáig nem beszél egy nyelvet, bizony úgy tűnik, mintha rohamosan felejtené azt, de ha újra elkezd vele foglalkozni, vagy netán abba a nyelvi környezetbe kerül, hihetetlen sebességgel mintegy "visszajön" a rég elveszettnek hitt nyelvtudás. De hasonló példaként szolgálhat az autóvezetés: ha valaki sokáig nem vezetett autót, először tétován ül a volán mögé, de nagyon hamar újra "belejön" a vezetésbe.

Végtelen sokáig lehetne sorolni agyunk csodálatos titkait. Az agy "felelős" akaratlagos mozgásainkért, fájdalomérzetünkért, az alvásért és álmainkért, az érzéseinkért. Következő számunkban az agy limbikus rendszeréről tájékozódhatnak Olvasóink, amely többek között érzelmeink és ösztöneink "vára" is.